1. Bevezető
Korábban már írtam autónkról, a családi Suzuki Swiftünkről is. Ezúttal ismét egy autós beszámolót készítek nektek. Amit úgy gondolom, érdemes lesz elolvasni, mert egy magyar szemmel nézve nem mindennapi autót fogok bemutatni!
Már maga a történet is érdekes, hogy lett ez az autó a család választottja.
Szóval, ahogy már korábban is írtam a Suzuki Swiftről, igazi mindenes családi autó volt, illetve máig napi használatban van. Viszont ahogy nőttek a gyerekek, és ahogy egyre több feladatra volt befogva a Swiftünk, úgy egyre jobban éreztük, hogy kellene valami tényleg nagy, modernebb, biztonságosabb családi autó, amit kevésbé szégyell a feleségem. Mondjuk én nem szégyelltem soha sem, sőt mindig is büszke voltam/vagyok rá. Egyszerűen imádom. Na de nem akarok elkalandozni, most nem a Suzuki a főszereplő, hanem a Hyundai Sonata.
Hirdetés
Szóval az egész úgy kezdődött, hogy már évek óta nézegettük az autókat, akár csak álmodozás szintjén, akár némileg realistább szemmel nézve, mire is kéne lecserélni a Suzukit. Évekig ment a “harc” feleségem, a gyerekek és köztem, hogy mi is volna jó. Természetesen a klasszikus felállás volt. Vagy a feleségemnek nem tetszett, vagy nekem nem tetszett az éppen kiszemelt potenciális “új” autó, vagy a gyerekek mondták, hogy szimplán nem lesz másik , hiszen “Suzy” már a családhoz tartozik, és nem cserélhetjük le, így marad minden a “régiben”. Évek teltek el így. Persze nem mondom azt, hogy éjjel-nappal ez lett volna a fő téma, de azért fel-fel merült az autócsere ötlete alkalmanként. Aztán ahogy egyre reálisabb volt az autó vásárlás, úgy egyre többet foglalkoztunk a témával. Így én is egyre többet szemezgettem az autókkal, s küldözgettem a feleségemnek a számomra megfelelő autót. Ami nálam csakis szedán, és ázsiai lehet. Aztán egy átlagos szürke hétköznap gondoltam egyet, felmentem a HAHU-ra, és korábban nem csináltam ilyent, de valamiféle indíttatásból a következők alapján kerestem: Legyen az autó szedán, legyen benzines, ne legyen 10 évnél idősebb, és 4 millió Ft-nál drágább, viszont legyen napfénytetős, na meg persze ázsiai.
Apró érdekes adalék a történethez, hogy a napfénytető nem tudom, hogy honnan jött. Soha sem foglalkoztatott, soha sem volt számomra fontos kellék. Ám most, talán a jó Istentől vezérelve, most mégis bepipáltam a keresési feltételek között.
A keresési feltételeknek pedig kiadta a több mint 60ezer hirdetett autóból a szűrésem alapján megfelelő találatokat, dobpergés: 1, azaz egy darabot!!!! Na jó, még volt pár Mercedes ha jól dereng, de ugye az nem ázsiai, és ENNYI! Az egy szem találat pedig nem más, mint egy 2012-es Hyundai Sonata YF
Sonata? Hát az meg mifene? Az életbe’ nem hallottam róla. Tudtam hogy úgyse’ vesszük meg, de már első ránézésre piszkosul tetszett. Átküldtem a feleségemnek, csak úgy mint a korábban szimpatikusnak vélt Mazda 6-osokat, és Mitsubishi Lancer-eket. Amikre a feleségem többnyire mindig csak legyintett. Mindig úgy volt(unk) vele, hogy jó-jó, de mindig hiányzott az a bizonyos wow faktor.
Ezúttal viszont a legnagyobb megrökönyödésemre a feleségem is azt mondta, hogy na igen, ez nagyon tetszik neki is.
Persze utána én mondtam a feleségemnek, hogy engedjük el a témát, hiszen ahogy utána olvastam, ez egy USA belpiacos autó, amit nem hogy Magyarországon, de egész Európában sem nagyon forgalmaztak (rákerestem az automobile.de-n a konkrét típusra, de még ott sem volt egy találat sem). Voltak olyan (korábbi) modellek, amik odakerültek Európa nyugatabbi felébe, de a konkrét példány, illetve széria nem. Így pedig erősen rizikós megvenni egy autót. De aztán csak nem hagyott nyugodni a dolog, és kicsit utánanéztem a hazai autós alkatrészekkel foglalkozó honlapokon, és amennyire értek az autókhoz (semennyire) azt szűrtem le, hogy azért a főbb kopó alkatrészek beszerezhetőek itthon is, és nem is olyan drágák. Megmutattam az autószerelőmnek is az autót, aki amúgy minden autót leszól, egyszerűen szinte lehetetlen neki jó autót mutatni, ám ezúttal neki is az volt a véleménye, hogy ez nem egy rossz autó, s igaz a konkrét modellel még nem volt dolga, de úgy gondolja, hogy bevállalható. A sztori további része csak röviden az, hogy megvásároltuk az autót. Így lett egy 2012-es évjáratú, USA-ból behozott, és USA belpiacos Hyundai Sonata YF-ünk.
A Hyundai Sonata az USA-ban egy igazi népautónak számít. Hogy európai szemmel is el tudjuk helyezni az autót, a gyártó a Hyundai i40 fölé pozícionálta a Sonata-t. Ezt az is bizonyítja, hogy bizonyos piacokon Hyundai i45 néven is forgalmazták. (Igaz, Európa kimaradt a buliból, de más piacokon értékesítették, mint pl. Ázsia egyes részei, illetve a Közel-Keleten is)
Mi a 6. generációs Sonata-t, vagy más néven az YF-et vásároltuk meg, ami 2009-ben került piacra, majd 2012-ben kapott egy faceliftet, és 2014-ig gyártották. Már a mi példányunk is a faceliftes verzió.
Erről a szériáról annyit kell tudni, hogy 3 motorral készült, a belépő volt a 4 hengeres 2,4-es szívó benzin. Ez bizonyos piacokon 178 lóerőt jelent, viszont a kifejezetten USA piacos verziók kerek 200 lóerővel rendelkeznek. Ebből adódóan tehát a mi példányunk is a 200 lóerős változat. Magyar szemmel azért elég vicces, hogy egy autónál a belépő motor is 200 lóerőnél kezdődik.
Efölé volt pozícionálva a kétezres turbo motor, ami 274 LE-t tud, illetve készült hibrid felépítés is, ahol a 2,4-es motor mellé került egy 30kW-os villanymotor is. A mi példányunk a belépőmotoros felépítése mellé a Limited felszereltséget kapta, ami egy elég magas felszereltségű példányt jelent. Ezt az autót szeretném tehát részletesebben bemutatni:
Első ránézésre senki meg nem mondja, hogy ez egy 10 éves autó. Nagyon modernnek hat. Viszont én nagyon sok más gyártó autóit is belelátom. Elölről Mercedes beütése van szerintem, míg hátulról Toyota Avensis, Opel Insignia, és Infinity Q50 formákat látok viszont.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!