Hirdetés

2019. április 26., péntek

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Utazás rovat

Húsvéti téblábolás a Lom-hegytől a Kevélyekig

  • (f)
  • (p)
Írta: |

Húsvét vasárnap egy számomra komoly útvonalat jártam végig a gyönyörűen kizöldült Pilisben.

[ ÚJ TESZT ]

A Lom-hegy

Húsvét vasárnap a változatosság kedvéért ismét a Pilisben túráztam. A korábbiak után maradt még bőven látnivaló, egyben egy (számomra) komolyabb útvonalat akartam szintfelmérésként, mintegy edzésként végigjárni. A márciusi kopasz erdők után végre élettel teli zöld természetet láttam.

6 héttel korábban teljesen véletlenül maradt el a Lom-hegyi lérak bázis maradványainak meglátogatása, de a Holdvilág-árok is szép lehet kizöldülve. Emellett kíváncsi voltam a közeli Dera-szurdokra is és szerettem volna végigjárni a Hosszú-hegyet és a Kevélyeket is. Pilisborosjenő mellett pedig az „Egri-vár” érdekelt.

A Kevély-nyeregről a piros jelzés egészen a Csillaghegy HÉV állomás közelébe vezet. Innentől kezdve az útvonal gyakorlatilag adott volt. Hosszú túrát terveztem, ezért nem ért meglepetésként az előzetesen mért majd 40 km, igyekeztem ennek megfelelően készülni.


Forrás: Cartographia

Egész hétre, főleg húsvétra jósoltak rossz időt, délelőttönként mégis szép napsütés volt. A szombat délutáni szürke fellegek nem állítottak meg. Előkészültem teljesen, nem hagyva semmit reggelre, a korai indulás miatt. Eldöntöttem, mindenképpen megyek, hacsak nem esik az eső reggel. Így is lett, tiszta égbolt fogadott az utcára kilépve, álmosan megkezdtem hát utamat.

7:10-kor már Kiskovácsiból indultam felfelé a Holdvilág-árkon keresztül. Tiszta levegő, gyönyörű zöld növényzet és hangos madárének fogadott. Csendben haladtam felfelé, nem igazán fényképeztem. Fejben próbáltam elraktározni a látottakat, és összehasonlítani a korábbiakkal. Nos, egyértelműen sokkal zöldebb, sokkal élettel telibb, sokkal szebb, mint néhány héttel korábban.


A kép alján, a szikla mögött van a Domini-forrás

Nem is írnék többet a szakasz elejéről, de utalnék korábbi írásom azon részére, amikor a Meteor létra utáni beszűkülő vízmosáson elbizonytalanodtam, jó úton haladok-e a jelzés híján.

Most nem bizonytalanodtam el, hiszen jártam már arra és akkor sem láttam a jelzést. Elég sűrű volt már a növényzet, de hamar továbbjutottam. Ennek eredményeként pedig negyedórán belül egy teljesen ismeretlen ösvényen találtam magam.

Amikor utoljára láttam a piros keresztet, akkor nem volt egyértelmű (nem emlékeztem), hogy ott esetleg fel kellett volna mászni. Ha visszafordultam volna, se lennék előrébb (szó szerint sem, és akkor még kereshetném a jelet is), annyi biztos volt tehát, felfelé kell továbbmennem.

Az ösvény azonban jól járható volt, a nyereghez közeledve pedig már autónyomok is kerültek az útra. A térkép alapján mégsem tudtam belőni, hogy hol lehettem. Hamarosan aztán egy földút keresztezte utamat, és ezzel együtt megkerült a piros kereszt.

A pontos helyzetemre továbbra is csak annyit merek tippelni, hogy a Lom-hegy alatt, félúton a piros és sárga, valamint a zöld háromszög jelzések között bukkantam ki. Kelet felé vettem hát az irányt, a biztos útvonalon, és hamarosan elértem a Lom-hegy tetejére vezető utat. Jó helyen vagyok, juhéj!

A Lom-hegyen található egykori MN6360 11/9-es légvédelmi rakétabázis valamivel kisebb, mint a korábban megjárt Pilis-tetőn, vagy az Urak asztalán lévő.

Ezektől eltérő rakétarendszert használtak. Az elhagyott épületeket azonban ugyanannyira megviselte az időjárás és a vandálok tevékenysége. A téglafal és a betonelemek szétfagytak, a mozdítható tárgyakat elvitték, a graffitisek és a többiek pedig csak még jobban tönkreteszik a maradékot.

Az egész terület mégis sokkal szebbnek, rendezettebbnek tűnik, mint az előbbi kettő. Nem sziklák és nem is nagy száraz kórók lepik el, hanem szép nagy fű. Ennek azonban megvan a veszélye is.

A vastag növénytakaró alatt nem látni, hova lép az ember. Nem látni az esetleg kibontott aknák és kábelalagutak nyílásait, márpedig azokból elég sok van. Ha arra jártok, fokozottan figyeljetek ezekre a veszélyekre!

A hátsó területen lévő 4 indítóállást nem néztem meg. Azok már az erdő határán, a bozótosban vannak, úgyis csak a földkupacokat látná az ember. Inkább a főépületben sétáltam körbe. A betonozott beállókból nyíló földalatti bunkerekbe sem mentem be megfelelő világítás híján, és egyedül is voltam. Az egyik bejárata zsákokkal volt telepakolva, ki tudja azokban is mi van.

A közeli Pilis-tető jól látható, az Urak asztala felé is nézelődtem, de azt nem ismertem fel. A bázis szélét nagyon benőtte már a növényzet. Eredetileg az egyik ösvényen akartam lemenni a tetőről, de nem is kezdtem keresni, inkább a biztosat választottam, és az odavezető úton sétáltam vissza, majd a piros kereszt mentén alulról kerültem meg a hegyet. Plusz 15 perc lehetett maximum. A terep könnyű volt, lefelé haladt, a jelzések jól láthatóak.


Ritka öröm, hogy az emlékművet még nem rombolta le senki, igaz, már ez sem érintetlen.

Hamarosan elértem a piros, majd 200 méterrel később a piros és a sárga jelzés közös szakaszával való kereszteződést. Innentől a sárgán folytattam utamat. Az alacsony, fiatal fák között keskeny ösvény fut, néhol alig 1 méter széles.

Az irány egyértelmű, a festés követhető. Ez a terület egészen messze van a forgalmas helyektől, a madárcsicsergésen kívül csak a közeli légi folyosón haladó repülőket hallani. Kellemes, pihentető szakasz, nincsenek nagy szintkülönbségek.

A következő kereszteződésnél nagyon szép kilátás tárul elénk. Dobogókőt láthatjuk hátulról, és a Bükkös-patak völgyének felső szakasza folytatódik a másik irányba.

Ennek a közepét láttam már néhány héttel korábban a Kőrösi Csoma Sándor kilátóból, amikor a Dömör-kapu felé mentem. Ha tovább nézelődtem volna, talán eltalálom, meddig is látni.


A Bükkös-patak völgye

Innen Pilisszentkereszt felé kezdtem ereszkedni a kék jelzésen. Egészen meredeken halad lefelé az ösvény, de nem kényelmetlen a haladás. A fák gyönyörű zöldek, az időjárás még mindig jó. Hamarosan elértem a falu felett a hegyoldalban lévő Szent-kutat. Az eddigi embertelen nyugalmat hirtelen felváltotta a hangos nevetés, az éneklés, a gyerekek és az emberek zaja.

Egyáltalán nem volt zavaró és bántó, mint néhány korábbi alkalommal. Jólesett kicsit megállni; elnéztem az embereket, ittam, újratöltöttem a palackjaimat és lassan indultam tovább, fotót itt nem készítettem.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Előzmények

Hirdetés

Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.