Nagyon frankó, mikor az ember Üdülési Csekket kap a cégétől fizetés kiegészítésként, hiszen ha anyagi kereteid nem is engednék, hogy elmenj nyaralni, a máshova be nem váltható papírdarab ösztönöz, hogy kimozdulj. Isten áldja azt, aki ezt kitalálta, így Ati sem tudott nemet mondani, mikor telefonba közöltem vele: „Márpedig nyaralni fogunk Kisapám!”. És gonosz vigyor húzódott meg a szájam szegletében.
A cél: természetesen Magyarország! Van egy egész életre való látnivaló itthon is, minek menjek külföldre… Hasmarsot, HIV-et, ebolát kapni???? ÁÁÁÁÁ! Dehogy!!!
Legyen mondjuk… Tisza-tó! Ott még nem voltunk, nincs is olyan messze, látnivaló van bőven és Ati is tud horgászni. Elő az internetet, www.utikonyv.hu. Húúú, micsoda kínálat és micsoda árak!!! Ennyiért 10 napra is elmehetünk!!! Hopp! Álljunk csak meg!! Milyen dögös kis kecó! Még búbos kemence is van!! IDE AKAROK MENNI!!!
Telefont ide nekem gyorsan, lehet már nem lesz hely! Üdv… Van? Van! 10 nap? 10 nap! Annyi? Annyi! Előleg? Előleg… ÚR’ ISTEN!!! TÉNYLEG NYARALNI FOGUNK????

Pakolás! Ati szívja a fogát, mert a nagy malaclopó táskát vettem elő. Azt hiszem az egész nyári-őszi kollekcióm belefér, hátha nem lesz szerencsénk és hideg lesz. Ati csak csóvál és előveszi a kisebbik sporttáskát. Na ja! Ő képes elindulni egy váltás fehérneművel meg a horgászcuccával. Még búcsú a szülőktől, tankolás és irány Horány! Öööööö….. Kunhegyes! Cirka 160 kilométer, nem vészes. Mit hallgassunk? Basszus! Csak az Ismerős Arcok CD-t hoztad??? Nem gáz, szeretem, de azért 10 napig ugyanazt hallgatni… Na mindegy. Pasi! Mit is várok tőle???

Ez már Kunhegyes lesz? Ja-ja. Már látom is a kéttornyú fehér templomot, amiről múltkor mesélt Berecz András a tévében. Úgy tudom, az „Alföld katedrálisa”-nak hívják, mert ez a legnagyobb kéttornyú alföldi templom. Mesélt valami legendát is róla, de mivel megint sürgettél, hogy menjek már, nem tudtam végighallgatni a történetet. Meg kellene nézni belülről is. Jól van, akkor majd ha kipakoltunk.

Végre itt vagyunk. Csengess! Biztos itthon vannak, hiszen tudják, hogy jövünk. Beállhatunk az udvarba? Szia Rexi! De édes vagy! Ne nyálazz már! Gyere labdázzunk, addig lesz idő megnézni az udvart praclirágcsálás nélkül. Mindenhol gyönyörű virágok, muskátlik, leanderek, zöld gyep és hangulatos házacskák. Hány ház van? Te jó ég! Mekkora ez az udvar! Négy ház, plusz a gazdasági épületek. Hmmm... Bocsi. Ez a budi. De ez is milyen jó állapotban! Akkor csak három ház… Nádtetős, verandás házak! Imádom őket! És a falakra mindenhol felakasztva a szerszámok! Olyan az egész kert, mint egy múzeum! Ja! Hogy tényleg van egy múzeum? Nosza rajta, nézzük meg! Behalok! Tiloló, szőlőprés, perzselő, fa nyereg, asztalos szorító, bölcső, régi iskolatáska, kefefúró, citera. Azt sem tudom, mit fényképezzek! Hogy kerültek? Öregek. Adták. Hogy lássa az új nemzedék. Szép. Én is akarok ilyen gyűjteményt!

Pakoljunk már ki végre! Melyik is a mi házunk? A kert végében, a szőlőlugason át. NEM MONDOD!!! Az király, mert el vagyunk szeparálva az udvar zajától! Öcséééém!!! De állat!!!! Oda nézz! Csizmafal, teknő, daráló, lószerszámok! Nekünk is van külön bejáratú múzeumunk! Talán menjünk be és ne a verandán csorgassuk a nyálunkat. Szemben konyha, balra háló, jobbra fürdő. Épp elég kettőnknek. Mindenhol régi bútorok, szépen felújítva. Jé! Ilyen fali hímzett terítője (?) a mamának is volt Tépén. És itt van az álom búbos kemece! Anya még gyerekkorában a sutban aludt. De vajon hol lehet a sut? Akárhonnan nézem, erre a vékony padkára nem fér el egy gyerek sem. Nem baj! Azért kipróbálom. Hát… nem valami kellemes érzés kanyarban feküdni, és akkor még aludni is kellene? ÁÁÁÁÁ! És soha nem aludtam volna a kemencén. Akkor inkább megfagytam volna a földön. Ati csóvál: Te kis béna, hát a sut, a kemence mellett van! Ez a luk, ni! JA!!! Hogy az az? Na az már inkább! De nekem még ez is kicsi kufferilag!

Kirándulás a közelben? Persze, menjünk. Fedezzünk fel. Merre? Ha már itt vagyunk, tán meg kéne nézni a Tisza-tavat. Abádszalók. 13 kilométer. Mi az a nagy csipesz?? Kanyarodjunk csak arra! Óóóó! Ez biztos Tiszaabád és Tiszaszalók egyesülésére állították, mert csak ez a két név van rajta, meg egy évszám. Egész nagy ez az Abádszalók, olvastam a neten, hogy sok programot szerveznek itt nyáron, koncertekkel, miegymással. Ati csóvál: Pihenni jöttünk, nem duhajkodni. Jól van na, csak úgy mondtam… De azért remélem, hogy a tavat csak megnézzük itt, nem ijesztettelek el a programokkal. Sétáljunk végig a kikötőtől ezen az úton. Milyen vidámak ezek az emberkék, egyszer én is szeretném kipróbálni a jet-skit. Úúúú! És mekkora az a vitorlás! Nagyon vagiznak rajta azok a 30 kiló disznóhormonnal felturbózott bácsik! Inkább menjünk, erre nem igazán vagyok kíváncsi. Ilyen Pesten is van, csak nem vitorláson, hanem Bömösben.

Mai célpont? Elő a frissen vásárolt Tisza-tó térképet! Ec-pec-kimehecc… Kisköre. Nézzük meg a vízlépcsőt! 24 kilométer. Nézd! Az már ott a Tisza! De mi ez? Úr’ Isten elfogyott az út! Most hova mész? A VASÚTI HÍDON VAGYUNK!!!! MI LESZ HA JÖN A VONAT??? „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben…” Jéééé! Hogy ez így működik itt??? Menjünk vissza!!! Ezt most nyitott szemmel is meg akarom nézni! Az embriópózból is kihajtogatom magam. Basszus! Itt tényleg jár vonat! Eddig nem is vettem észre a szemafort. Adj neki gázt!!! Ez tényleg jó móka!! Mi vagyunk a vonat!!! Fordulj vissza, ezt fel kell venni videóra, senki nem fogja elhinni otthon!

Mennyivel magasabb itt a Tisza szintje, mint a másik oldalon! Micsodaaaa? Hogy a Tisza-tó akkor jött létre, mikor megépítették a vízlépcsőt? És hogy ökoturizmus? Az meg mi a jó élet???

Na ezt is láttuk, még sincs este, haladjunk tova. Következő állomás? Visszafelé ne menjünk, legyen akkor Tiszanána. Szép kis falu, de vajon merre lehet most a tó? Ja! Hogy arra kellett volna kanyarodni. Bocsi. Tudod, hogy a nők hogy tudnak tájékozódni… Álljunk csak meg! Ott egy ménes! De gyönyörűek! Megkérdezzük, hogy lehet-e lovagolni? Ja! Neked fáj a hátad. Hogy ennyire merész vagy? De mi lesz, ha lerobbansz itt nekem? Jó, akkor kérdezzük meg. 350 egy óra. Nem rossz. Hozzunk a pacinak valamit? Csak úgy barátkozásilag. Meglesz! Holnap jövünk!

Ébredj Ati! Ébredj! Várnak a pacik! Verd már be gyorsan azt a kávét, reggelit, zuhany, fogmos, indul! Lovaglós ruha? Hát az nincs, de a melegítőnaci meg a sportcipő talán megteszi. Abádszalók-Kisköre, megint vonat vagyunk. Ez egyre jobb!!! Álljunk csak meg egy szóra! Ezt tegnap nem is láttam! Hát itt van egy Falumúzeum! Nagyon szépen fel van újítva, nádtetős hosszú ház. Belépve konyha, balra tisztaszoba, jobbra egy másik szoba. A néni magyaráz: rokka, búbos kemence (Ezt már ismerem, és tényleg a sut… Tényleg. A franc. Igaza volt.), csuhébabák, régi könyvek, ruhák. Hopp! Ez a kendő! Ezt felpróbálnám! Néni csóvál: Nem jól kötöd! Jer ide leányom, kötöm én! Ej! De takaros menyecske kerekedett belőled szentem! Egy-két csárdás lépés csak a hangulat kedvéért, aztán kutatás tovább! Ááááá! Ez még jobb! Egy hatalmas hosszú szárú bugyi! A néni kábé 120 kiló lehetett, aki hordta. Bejönnék neked ebben Ati? Na jól van, elég volt a marhulásból, a Pasim már kezd szégyellni. Másik szoba. Egy valódi, összeszerelt és működőképes SZÖVŐSZÉK!!! Másik mama télen szőnyegeket készített, majd én megmutatom, hogy bennem koncentrálódott az ősök munkás vére, leülök és hirtelenjében befejezem a turisták által elkezdett 50 méter szőnyeget. Csak győzzék ronggyal a kiskörei népek! Ja! Hogy ezen pedál is van? Meg dugdosni is kell? És mi ez a hajó alakú valami? MAMAAAA!!!! Ati piros lapot ad, helyemről üldöz, próbálni akar. Basszus! Neki miért megy jobban a lábváltás, meg a dugdosás??? Mehetnénk már tovább??

Végre itt vannak a pacik. Meg Zsóka néni, meg Béla bácsi. Na meg a lovászfiú, aki olyan vén, mint az országút. Imádom a vidéki emberek vendégszeretetét! Még csak tegnap láttak először, de már a néni mutat: gyerek, unoka, így lakunk, ház a faluban, csak nyáron itt, kávét, teát, gyújtson csak rá, itt átöltözhet Kedves! Béla bá: ne félj a lótól, patkolás, kantározás, csutakolás, anekdoták. Beléjük szerettem!
Kedves ló ez a Brian. Csak olyan rohadt nagy! Hol vagy kezdeti lelkesedésem? Lábam remeg, fogam vacog. Úgy szorítok, hogy a nyereg kidörzsöli a lábam. Béla bá vezényel: egy-kettő, fel-le. Gyakorolni, nyereg fogva, számolva magamban. Egész jó ez a paci! Egy ritmusban vagyunk! Látod Ati? Ha szőni nem is, de lovagolni!!! Őstehetség vagyok! Lehet, hogy inkább a lovas ősök génjeit hordozom!! Mit csinálsz Ati? Felülsz? Na nem! Én nem azért mondtam! De Drágám! Szövésben te vagy a jobb!
Micsodaaa??? Hogy jobb a hátad? Na ne izélj! Ezt nem hiszem el! Tényleg? Akkor holnap is jövünk! Ja! Hogy a leszerszámozás is a lóhoz tartozik? Én nem! Én tuti nem! Rajta még csak-csak, de mellette! Keresztapura is rálépett egy ló, el is vitte szegényt, ÉN TUTI NEEEEEEM! Hmmm…. Szia Brian! De k…va nagy vagy! Ati! Kérlek vigyél ki innen! Ati Béla bával, cinkos férfipillantásokkal röhög. Lökjem arrébb? DE EZ A LÓ 1 TONNA!!!! HOGY LÖKNÉM MÁR ARRÉBB!!! ELNYOM, MINT EGY SZÚNYOGOT! Jé! Arrébb ment, pedig csak megböktem. Miért forog? Miért nyújtogatja a nyakát? Tán az alma kellene, ami a kezemben van? Nesze! Fúúúj! Tiszta lónyál a kezem! Gusztustalan! De azért édi ez a paci!

Még korán van… Tovább menjünk? Irány Sarud! De szép ez a kis falu! És milyen érdekesek a házak! Mindegyik külső homlokzatán van egy kis cseréppel fedett tető! Vajon ez mire szolgált? Hopp! Itt is egy Faluház! Ide is benézünk? De itt nincs senki! Nézd csak? Az ablakra ki van ragasztva egy telószám. Halló! Halló! Rögtön jövök… És már itt is a néni! Ja! Így könnyű, hogy a szomszédból tetszik jönni. Most nem? Jó, holnap jövünk. Kiabálunk. Katica nénit.

Sebaj, menjünk ki a gátra. Ez elég nyugis környéknek tűnik, tán itt lehetne egy kicsit horgászolni. Azta! Ez gyönyörű! Milyen békés a víz és milyen szépek a virágok! Sehol egy teremtett lélek, csak mi ketten széles-e nagyvilágon. De jó itt melletted andalogni! Hopp! Vadásznak a madarak! Akkor itt biztos sok hal van a vízben. Kellene egy csónak. Partról mégsem olyan jó horgászni. És Kicsim. Kitalálunk mi onnan, ha egyszer bemegyünk? Ati csak vigyorog. Bíztató! Nos rendben, elég sok képet csináltam mostmár, a lábam is fáj, tán rátérhetnénk a csónakprojektre. Na de honnan? Vissza kéne menni a faluba, megkérdezni valakit a bérlésről. Béla bá? Oksa. Némmá! Egy koma most húzza ki a csónakját a partra. Kérdezzük meg. Kiadja? Kiadja. Holnap hajnalban? Fia a kocsmában, nála csónak lakatkulcs. Pénzt nála hagyni, délben visszavinni a kulcsot. Oké! Bennünk megbízhatik! Atinak öröm szemében.

Folytatása következik…