Horvátországi tapasztalatok
Néhány szó a Horvátországban tapasztaltakról, amúgy csapongóan
Az utak nagyon változó minőségűek, az autópályát leszámítva gyakran kimondottan rosszak. Valamiért imádják a szárazon és gyalog is rendkívül csúszós, nedvesen meg egyenesen életveszélyes tükörsima, fehér aszfaltot, ami itt ráadásul gyakran fekete...
Sajnos nálunk is egyre több helyen használják, pedig autóval sem túl biztonságos, motorral pedig pláne erősen veszélyes.
És ha már rossz utak: Rovinjba a parton végigmotorozva próbáltunk eljutni, a Cartographia térképén jelzett úton, amiről aztán Barbariga környékén egész egyszerűen eltűnt az aszfalt, és nagy kövekkel teleszórt földútként folytatódott, amit a térkép persze semmilyen módon nem jelzett, így inkább visszafordultunk, és Vodnjan felé kerültünk. Biztosan "nem tűnt fel", de nem lopta be a szívembe magát ez a térkép :((
Hirdetés
A horvátok vezetési stílusa szintén nem túl baráti, ebben hasonlítanak szlovén szomszédaikhoz, teljesen mások mint például a nyugodt, előzékeny osztrákok.
Valamiért rengeteg sebességkorlátozó tábla van mindenfelé, az országutakon indokolatlanul sok a 60-as tábla. Talán valami évekkel ezelőtti állami tender keretében gyártott le az akkor regnáló kormányból valakinek a rokona ilyen ipari mennyiséget, amit aztán már muszáj volt elhasználni? :F
A reggeliket, és némelyik vacsorát egy Vodnjan szélén levő Konzum szupermarketből oldottuk meg. Egyébként sok külföldi áruházlánc létezik a horvátoknál, a Lidl és az Aldi mellett például a Magyarországon tudtommal még nem működő, de a németeknél közkedvelt Kaufland is.
Itt nagy választékban kapható mindenféle élelmiszer, viszont NAGYON nézzétek meg hogy mit vesztek, mert a polcokon és hűtőpultokban rengeteg lejárt szavatosságú árut találtunk, illetve olyat ami már csak egy napig volt jó. Szóval nézzétek meg alaposan, és turkáljatok a polc belseje felé, általában a lejárt cuccok vannak kívül (nyilván hogy azt vigye el a figyelmetlen vásárló), mögöttük pedig ott lapulnak a még hetekig eltarthatóak.
Már említettem hogy nagyon finomak a pizzák, desszertnek pedig érdemes a fagyit kipróbálni, nagyon finomak. Ugyan az áruk elsőre elég soknak tűnhet a 6-7 kunával, de amint az ember vesz egy-két gombóccal, kiderül hogy közel sem az: a "gombóc" fogalma náluk nem az, mint itthon, ahol ez a "lehető legjobban lekapart csonka félgömb"-nek felel meg. Ott belemarkol a kislány a fagyiskanállal, és amit ki tud lapátolni egyszerre, az megy a tölcsérbe "egy gombóc" címszóval, ami legalább duplája az itthoni nyomorék, gombócnak csúfolt félgömbnek. (Bár azért a kanadai fagyi méreteit nem éri el, ott csak akkor jöttem rá hogy miért röhög hangosan a fagyis a három gombócos rendelésem hallatán, mikor megláttam hogy mit művel. Legyen elég annyi, hogy a harmadik gombócba csak belekóstolni tudtam, mire az első kettő gombócot leküzdöttem, addigra már maga a tölcsér is cseppfolyóssá vált, úgy átázott...)
Elég sokféle sör kapható, a kipróbáltak elég változó minőségűek, az általam kedvelt német söröknek nyomába sem érhetnek, de azért vannak egész korrekt márkák, nekem például a Favorit kimondottan ízlett.
Nagyon kellemes meglepetés volt, hogy Horvátországban végre találtam igazi, finom rizses csokit, olyasmit mint ami Magyarországon olyan népszerű volt kb. 25 éve, pl. a Mikado márkájú kimondottan jó, klasszikus ízű, nem agyoncukrozott, mégis ízetlen vacak.
Nyilván a nagy idegenforgalomnak köszönhető, hogy a horvátok többnyire beszélnek idegen nyelveket. Sokan megértik/beszélik az angolt, bár egyértelműen népszerűbb a német nyelv. Több olyan beszélgetésem is volt, például étteremben a pincérekkel, amikor is az angol nyelvű kérdésemre különösebb fennakadás nélkül egyből német választ kaptam, így egy idő után már eleve a némettel kezdtem én is :)
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
