Nem dühből írom ezt, csak egy keserű tapasztalatot szeretnék megosztani, hogy milyen embertelenek is a mai nagy cégek, mennyire nem nézik az embert semmibe... Tudom, mindenkinek vannak bizonyára negatív tapasztalatai az álláskeresés során, nekem is volt már sok, bizonyára ennél a most leírtnál rosszabb is....de ez mégis mellbe vágott.

A történet ott kezdődik, hogy még az év elején beadtam a jelentkezésem Magyarország legnagyobb telekommunikációs szolgáltatójához. Igazából nem fűztem nagy reményeket hozzá, hiszen a diplomám megszerzése (dolgozok egyébként egy nagy pénzügyi szolgáltatónál, csak szeretnék másik, jobb munkát találni) csak az év közepére volt esélyes.

Mégis jött válasz...

1. stáció
Kaptam egy e-mailt kb. 2 hónappal a jelentkezés után, hogy töltsek ki egy személyiség-tesztet, mintegy 50 kérdéssel. Végigmentem rajta, végül is egész reális képet adott rólam...beadtam hát az eredményeket és vártam.

2. stáció
Nem sokkal a záróvizsgám előtt megcsörrent a telefon, és felhívtak, hogy Budára kellene menni egy interjúra. Nincs ezzel gond, 220 km-es kis út, szívesen megtettem, hiszen nagyon szeretnék Budapesten dolgozni.

Mintegy 10 000 Ft-omba volt a kis kiruccanás, de hát ha ez a dolgok ára...
Kellemes volt interjú, "válasszon 3 képet, és mondja el angolul, miért ezeket választotta...", egy közös feladat nekem és 2 jelenlévő jelöltnek, valamint egy sima beszélgetés - ez a 3 rész volt....úgy érzem, jól szerepeltem...vártam hát tovább...

3. stáció
Újabb telefon, újabb felkérés egy pesti útra...ezúttal egy, a város teljesen más végén lévő irodába kellett mennem, amit nem pestiként megtalálni sem volt könnyű, a hely a legtöbb térképen sem szerepelt, egy eldugott kis tér valahol a Blahától nem messze...
14 órára kellett volna mennem, gondoltam, mivel más dolgom is volt akkor Pesten, felmegyek előtte való napon. Már a vonaton ültem (úgy döntöttem, most inkább vonat, nem szennyezem a környezetet...), mikor csörög a telefon:
"Haló, XYZ vagyok a Cég-től...sajnos valószínűleg nem lesz jó a holnap délutáni időpont" (*de hát ti adtátok az időpontot, én emiatt kértem odahaza szabadnapot!!! már úton vagyok, ne szórakozzatok!!*); "Esetleg a héten csütörtök vagy péntek jó megfelelő lenne?" (*nem, b+...nem lenne jó...nem fogok heti 2x feljönni, nem tudok szabadnapot kérni bármikor*)...
Mikor kissé finomabban, de jeleztem, hogy sajnos nem lenne jó a héten más nap, felajánlották, hogy " Jövő hét esetleg?"...ekkor már rezignáltan mondtam rá, hogy jól van, akkor az jobb lesz, addig intézek még szabadnapot, meg persze még egyszer majd 10 000 Ft-ért feljövök...
"Akkor egy kis türelmet, még egyeztetek a vezetővel, és visszahívom"...(*jó...tedd azt...*).

Pár perc múlva újra csörög a telefon: "Uram, mégis csak jó lesz a holnap, de akkor reggelre kellene jönni, 9-re" (*tökéletes. még jobb is, nem kell egész nap itt lennem Pesten, ismerősöm, akinél aludnék, úgy is korán megy dolgozni, délelőtt valószínűleg csak lődörögtem volna...*)...na és még egy kis ráadás: "Na de volna még itt valami, a vezetőm azt kérte, hogy állítson össze egy ppt prezentációt, angolul, a Cégünk társadalmi szerepvállalásáról"...(*juj de jó...mind ezt úgy, hogy ki tudja, mikorra kerülök ismerősömhöz, ahol géphez jutok, hiszen van még aznap más dolgom is Pesten...mindegy, legyünk rugalmasak*).

Tehát azt hiszem, messzemenően rugalmas voltam, alig 2 óra alatt megcsináltam a prezit, másnap pedig ott voltam bőven időben a megbeszélt interjúra.
Nem is volt semmi gubanc, várattak kicsit, aztán beszélgetés, kicsit angolul, kicsit magyarul..."Köszönjük, majd értesítjük"
Ekkor már azért valami halvány remény volt bennem, végül is úgy érzem, igyekeztem mindent megtenni a munkáért.
További várakozás.

4. stáció
1-2 nappal később jön a telefon: "Haló, XYZ vagyok a Cégtől...lenne pár kérdésem, mondhatom?" (*persze, ne kímélj*). A diplomája átlaga érdekelne, ki volt a konzulense, témája mi volt, stb. (*mi a kő...a cipőméretem esetleg nem kell esetleg?*) Megmondtam. Ja igen, valahol az 1 és 2 pont között diplomáztam egyébként, 4-es átlaggal közgazdászként....tehát nem volt mit takargatni...
Ezután megint jött az édes várakozás...

5. stáció
Ez után 2 héttel (kb. 4 hónappal az után, hogy beadtam a jelentkezést) megkérdeztem már a HR-est, hogy mi újság? Hát, még várjak, mert csak szeptembertől indul az egész munkakör....(*jó, természetesen várok, köszönöm*)...kérjük, várjon türelemmel! (*jó*)

6. stáció
Mindezen hercehurca után jön egy kis nyúlfarknyi elektronikus levélke augusztus elején, a lényege kb. ennyi: "Sajnos egy döntés következtében jelenleg nincs lehetőségünk a pozíció betöltésére." - tehát maga a pozíció sem indult el...

Na most kérdem én..az egy dolog, hogy a kisembert semmibe veszik, hogy had járkáljon rohangásszon a munkáért, hogy hadd törje magát...de egy magát nagy és komoly cégként képzelő multi ennyire labilis?
4 hónapon keresztül nem tudják kitalálni, hogy egy pozíciót elindítanak vagy sem, és több ember idejével, pénzével játszadoznak...ez egy kicsit szerintem gusztustalan.

Nem akkor kéne egy pozícióra embereket behívni, pályáztatni, ha már el van döntve, hogy lesz olyan pozíció...? Ha meg csak egy lerázás, mondjuk már megvolt a belsős jelölt...akkor meg főleg gusztustalan az egész.

Sokat írtam, elnézést érte, de úgy éreztem, ezt meg kell osztanom.
Köszönöm a figyelmeteket!