Homárkodom kicsit. Konyhabútor kellett volna, de csak a felső szekrénysor, mert anyagi okokból annak idején csak az elsőre futotta. Ez egyrészt nem nézett ki így faszán, másrészt elfogyott a pakolóhely, kézenfekv volt a bővítés.

Miképp kézenfekvő volt az IKEA is, az alsó részt is onnan szerváltam. Így aztán egy szép napon kiballagtam az Örsre, és miután nem egy hatalmas méretű és nagy bonyoultságú konyháról van szó (210cm hosszú, nincs benne egy törés sem), ezért három darab fekvő szekrénnyel és a hozzátartozó üvegajtóval szerettem volna kisétálni.

Azt persze ilyen terméknél nem lehet, hogy összeválogatod a bútorraktárban, hanem majd az árukiadó árukiadja. Gondoltam, hogy ha már így alakult, akkor tán haza is szállíthatnák (mégiscsak az ötödiken lakom), össze is szerelhetnék, franc akar vele pöcsörészni, meg aztán körülbelül olyan affinitásom van az ilyen barkács dolgokhoz, mint Győzikének a Szépművészeti Múzeumhoz.

Az árukiadónál hatalmas sor, egy faszi mozgott csigatempóban a raktár és a júzerek között, márpedig a júzerek egy része komplett nappalikat vásárolt, amit 4-5 fordulóval gurított ki emberünk az ügyféltérbe. Miután én naiv ügyfél vagyok, ezért logikusan úgy ítéltem meg, hogy nekem rohadtul nem kell kiállnom ezt a sort, szólok, hogy hozzák haza, aztán köszipuszi.

Odaléptem a házhozszállítunk-összeszerelünk pulthoz, ahol közöltem elképzeléseimet (ez maximum 2 méterre van az árukiadótól), de szinte kiröhögtek. Kérjem ki az árut, majd toljam át hozzájuk, aztán kihozzák. Hmm??? Ja, hogy nem egy cégről van szó, az IKEA nem szállít házhoz, hanem ezt valami bt csinálja, nyilván faszányos kis összegért cserébe. Mit lehetett tenni? Kivártam a sort, megkaptam 40 perc alatt a pakkot, áttoltam.

Felvette a csávó az adataimat, aztán szóltam, hogy szereljék is tán össze. Ja, hát mi csak szállítunk a szerelést megint egy másik cég emberei csinálják. Nekem tökmindegy, csak csinálják. Oké, de csak 3 hét múlva tudnának jönni.

Hello? Akkor menjetek anyátokba, hazaviszem én a szajrét, aztán majd valaki összerakja. Talán az IKEA is odacsaphatna kissé a két gárdának, meg racionalizálhatnának egy-két folyamatot (raktárból egyből házhoz, az ügyfél feltartása nélkül), zsivány dolog a kis rajzol teherautóval és a Zénó-fejű csavarhúzós emberpiktorgrammal hirdetni, hogy itt pikk-pakk házhozjövés-szerelés lesz, ha utána ezt a fosadék szolgáltatást bírják nyújtani.

Hazahoztam. Internet kinyit, gugli kinyit, szakember keresése. Kábé a harmadik találat Juhász Péter, nyugdíjas gépész, aki szívesen vállal apróbb munkákat a ház körül, reális bérért. Csörr-csörr, udvarias, megfontolt orgánum a vonal másik végén, időpontot, címet egyeztetünk, visszhall.

Pontosan érkezik a szaki, totál kulturált feje van, elsüt néhány szellemességet, irány a tetthely. Ha már kijött, akkor lenne egy kis villanyszerelés is, meg a fürdőszobában is fel kéne fúrni egy szekrényt a csempére. Röviden egyeztetjük az egyéb kívánságaimat, és nekilát. Közben leviszem a szemetet, kétely nélkül egyedül hagyom a hajlékban a csávót, mire visszaérek a lámpa már kész, fasza. Egy percet sem pihen, letolja a fürdőszobát, jön az ominózus konyhabútor.

Pikk-pakk összeállította a szekrények vázát, kért egy kis segítséget a felemelésükhöz, már álltak is a falon szépen, csak az ajtót kellett volna rájuk tenni. És akkor újfent csókoltatom az IKEA-t, most a svédeket konkrétan. A user manual azt mondja, hogy ahhoz, hogy felrakd az ajtókat, fúrd ki 2 mm-es fúrófejjel az üvegajtó keretét, amely aluminium úgy, hogy pont jó legyen. Hát, ez fasza. Az öreg azt mondja, hogy ő nem fúrogatná ilyen közel az üveghez a fémet, meg ki a frász számított 2 millis fúróra, úgyhogy félmegoldással kerülnek fel az ajtók, de legalább jól néz ki.

Ez aztán végképp kellemessé tette a hangulatut, együtt szidhattuk az IKEA anyját. Az a helyzet, hogy azért nem volt előre kifúrva, mert azt a csoffadt szekrényajtót nem csak fektetve, hanem állítva is fel lehet tenni, ha valaki a hosszú és magas dolgokat szereti, ezért inkább a júzerre hagyták ezt a feladatot. De jobb helyeken ilyenkor is kifúrják, aztán valami jelzésértékű, de anyagszínű cuccal betömködik a lukat, neked csak azt kell eltávolítanod, és már szerelheted is. Az IKEA ilyet nem csinál.

Most egy ideig nem kell vennem berendezést. De ha egyszer elköltözöm új kecóba, akkor nem fogom arra sajnálni a pénzt, hogy megterveztessem és legyártassam a saját igényeimnek és ízlésemnek megfelelő bútorokat, amiket BIZTOSAN fel lehet gond nélkül szerelni.

És tutira Juhász Pétert fogom majd akkor is hívni.