AMERIKA EFFECT
„Amerikában szeretnék élni ,mert ha valaki úgy él mint egy amerikai sose szeretne meghalni” – Egy Afrikai nő-
Hirdetés
Amerika maga a fogyasztói társadalom mintaképe. Megjelent egy tanulmány nem is olyan rég, amely azt mutatta be, hogy az ökológia-lábnyom függvényében, ha mindenki úgy élne a világon, mint a föld bizonyos országaiban hány földre volna szükség. Először kezdjük magával a lábnyommal mi is ez:
„Egy ember természetre kifejtett hatását mutatja meg hektárban. Az öko lábnyom az a terület, ami károsodás nélkül meg tudja termelni az életvitelünkhöz szükséges javakat.” Ezen javak alatt érthetünk bármit: Élelem, Ruha, Műszaki cikk bármi..
Nos, hát akkor lássunk néhány száraz adatot
Egy 2007-es adat áll rendelkezésemre, ahol az Arab emirátusok a listavezető 10,7 hektárral. Az Egyesült Államok 8 hektárral, Belgiummal egy szinten. Mi valahol az egészséges középen helyezkedünk el 3 hektárral. Ezen lista végén pedig Afganisztán szerepel, ahol ez a szám 0,6 hektár. Az ábrán még szerepel két adat a világátlag (2.7) és a biokapacitás(1.8). A biokapacitás az az érték, ami a föld megújulási határa jelenleg. Szóval e mutatók szerint másfél földre volna szükségünk. Ami azért nem rossz.
Nyílván Amerikában is egy igen nagy túlfogyasztás van, míg például Haiti-n alulfogyasztás. De a cél minden országnál megvan „úgy akarunk élni, mint Amerika”. Ha mindenki úgy is élne, mint Amerika 5 föld is kevés volna nekünk. De ki lesz az, aki ebben a kérdésben igazságot tesz? Kinek van itt joga megmondani valakinek, hogy te éhezzél valaki más meg pocsékoljon és elherdálja azokat a javakat, ami „elvileg” mindenkit megilletne. A jelenünk e bástyákon alapszik, hogy mindenkinek fogyasztania kell. Ha nem fogyasztunk, akkor pedig túltermelési válság veszi kezdetét, ami tömeges elszegényedést jelent, ha fogyasztunk, akkor meg a jövőnket tehetjük tönkre, mert képtelenek vagyunk tartani a növekedési ütemünket. De a világban rengeteg ember azon van, hogy fogyasszunk, bárhova megyünk, reklámokkal ostromolnak minket és azon vannak az emberek, hogy ideológiákat gyártsanak, amelyekkel saját lelki világunkra akarnak hatni. Aminél szörnyűbb nincs, hiszen sokszor lelkiismeret furdalást próbálnak kelteni valakiben, hogy a nélkül a dolog nélkül senki vagy.
Sokakban egy egyszerű kérdés felmerülhetett az olaj kitárgyalásánál, hogy ha tényleg ennyire nagy a baj és jelenleg nem vagyunk életképes alternatívát biztosítani, akkor miért nem pumpálunk több pénzt az olajba, ha pedig amúgy is drágul, akkor miért nem vagyunk képesek még többet, de drágábban kitermelni? A válasz is sajnos jelenlegi társadalmunkban van és nagyon egyszerű. Képzeljünk el egy egyensúlyban lévő mérleget. Az egyik felén az olaj a másik felén pedig minden más, amire szükségünk van. Ha a költségek elkezdenek növekedni és a pénzdisszipáció nő az olaj felé a „minden más” kategória fordítható összeg csökken. (A szegénység is így működik és törvényszerű jelenleg, hogy ahhoz, hogy valaki jobban éljen az átlagnál, valakinek rosszabbul kell élnie). Ez azt jelenti, hogy kevesebbet tudunk majd költeni oktatásra, egészségügyre stb.. ,mert mindent az olajba pumpálunk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
