Második oldal

Ebben a felállásban készül el 1976-ban az együttes második nagylemeze, a Rainbow Rising. Remekmű...

Az albumról az igazán nagy alkotás, a hard rock-heavy metal öröklistán is előkelő helyet foglaló elfoglaló Stargazer (A csillagokat bámuló) volt. Ez a hosszú ballada egyértelműen a középkori lovagok történetei által inspirált Dio gondolatvilágának zenei megjelenítése volt:

Csillag néző

Délidő, oh, a lelkem eladnám vízért
Kilenc év súlya alatt roppant meg a hátam
Nincs napsütés a varázsló árnyékában
Nézd, hogy siklik, könnyebb mint a levegő
Oh, látom az arcát
Hol a csillagod, messzire van, messzire van, messzire van?
Mikor indulsz?
Hiszek, igen, én hiszek
A hőségben és az esőben szalmával és láncokkal
Csak azért, hogy őt repülni lássák, olyan sokan halnak meg
Kőtornyot építettünk a húsodból és a csontodból
Csak hogy repülni lássuk, nem tudom, miért
Sehová se megyünk
Forró szél száll gyorsan a sivatagon keresztül
Érezzük, hogy eljött a mi időnk
A világ forog, miközben mi összerakjuk az ő szárnyait
A kőtornyot, hogy egyenesen az égbe vigye őt
Minden szem látja a varázsló alakját
Ahogy mászik fel a világ tetejére
Hang sincs, amint lezuhan ahelyett, hogy felemelkedne
Az idő megáll, s nincs vér a homokon
Oh, látom az arcát
Hol volt a csillagod, messzire volt, messzire volt?
Mikor indultunk?
Hittünk, mi hittünk
A hőségben és az esőben szalmával és láncokkal
Hogy őt repülni lássák, olyan sokan haltak meg
Kőtornyot építettünk hús és csont nélkül
hogy repülni lássuk, de miért
Nem hull le az eső a láncaiddal
Oly sokan haltak meg, csak azért, hogy őt repülni lássák?
Nézd a húsom és csontom, csak nézd, nézd, nézd, nézd
Nézd ezt a kőtornyot
Egy szivárványt látok felemelkedni, nézd ott, a horizonton
És jövök haza, haza, haza
Az idő megáll
Visszaadta (nekem) az akaratom, oh, oh, oh, oh
Haza megyek, haza megyek
Szemem vérzik, s a szívem zokog
Mégis reménykedünk, oh
Visszaadta, visszaadta az akaratom, oh, oh, oh, oh
Haza megyek, haza megyek
Szemem vérzik, s a szívem zokog
Vissza az otthonomba, oh, oh...

(Szekeres Ildikó fordítása)

Rengeteg alkalommal hallgattam ezt a számot. Dio éneke, Blackmore gitárszólója lenyűgözött. Egyik alkalommal, amikor kedves fiatal vívó barátomnak - aki maga is gitározott - tartottam "lemezbemutatót", a gitárszóló kezdetekor szóltam neki: na, most figyelj! Hallgatta a lassan belendülő gitárnyűvést, majd elvigyorodott: - ez??? Ezt én is meg tudom csinálni.... ja.... az más....

Aki esetleg veszi a fáradtságot magának és megkeresi ezt a számot, hogy meghallgassa, a következőkre hívnám fel a figyelmét: Az egyik ez az ominózus gitárszóló, ami méltó párja a Highway star trioláinak.
A másik: amikor a dal elérkezik oda, hogy look, look, look - nézd, nézd, nézd ezt a kőtornyot, onnan kezdve az egész olyan, mintha az egész banda Dioval az élen szinte az önkívületig hajszolná bele magát a zenébe; a dallam ível, szárnyal, mindent csinál,amit egy zenei élménytől várni lehet: leginkább azt a jól ismert kellemes borzongást a hátadra....

Ebben a felállásban a Rainbow már koncerteket is adott és megerősítette azokat a benyomásokat, hogy olyan együttes alakult, amely idővel a Deep Purple helyére léphet. Blackmore nyughatatlan és összeférhetetlen természete azonban már a kezdet kezdetén derékba törte az ígéretes karriert és Dio kivételével mindenkit kirugdosott a csapatból. Megkezdődött a tagok vándorlása, amely állandó publicitást biztosított az együttesnek. És még így is fantasztikusak voltak élőben!!!! Erről bárki meggyőződhet az 1977 - ben kiadott On Stage hallatán, amely a Purple Made in Japan-hoz hasonlítható mestermű.

A Cath the Rainbow -val, a Mistreated feldolgozásával, vagy az addig ki nem adott Kill the King-el Dio és Blackmore jutalomjátéka ez a lemez. Ezen bizonyítja azt a két ragyogó rockember, mennyire értik-érzik egymást. Az album, amelyet a hard rock alaplemezei közé sorolnak, még ma is a gyűjtők keresett darabja.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!