Üdvözlöm a kedves olvasókat:)
Nem tudom emlékszik-e valaki, tavaly írtam egy útleírást az egyiptomi nyaralásomról, így visszanézve kicsit kusza, de talán érdekes volt.
Ez az írás azért született(azaz, éppen születik), mert idén nyáron megint Egyiptomban jártam, de ezúttal kicsit más helyen, más kalandokat keresve. Az utazás egy része nem volt túl szokványos, de ezt majd ti is láthatjátok:)

Ezúttal én kerestem utazási irodát, szállást, stb., szüleimnek csak a pénzt kellett utalni a megadott bankszámlára. Idén az egyiptomi Tabára esett a választás. Magyarországon még nem annyira ismert hely, a Sínai félszigeten fekszik, közel az izraeli határhoz...

Ezáltal a helyzet igencsak feszült...négy ország találkozik egy kis területen(Egyiptom,Izrael,Jordánia,Szaúd-Arábia). A békét fenn kell tartani, ami megy is nekik, viszont így rengeteg az ellenőrzés, mint az majd az írásból is kiderül.
Taba mint város nem létezik, csak a szállodák vannak, meg a határ. Azért erre a területre esett a választásom, mert egyrész újdonság, itt még nem jártunk, másrészt talán itt a legszebb a korall a Vörös tengerben.

Augusztus 4-én utaztunk, a Sonesta Beach Resort-ba. Ez egy 5 csillagos szálloda, all inclusive ellátással, festői környezetben(hegyek,öböl,minden ami látványos:)). No, de nagyon előreszaladtam:)
Az utazás előtt kb. 3 héttel foglaltam le az utat, úgy tűnt minden rendben van. Az utazási iroda kapcsolattartója kérte az útlevéladatokat, hogy el tudja intézni a vízumunkat. Ekkor derült ki hogy az én útlevelem januárban lejárt...úgy éreztem, összedől a világ, mert úgy gondoltam, lehetetlenség 3 hét alatt új útlevelet szerezni. Roszzul gondoltam szerencsére. Azt a tanácsot kaptam, hogy valami Budapest környéki kisvárosban próbáljam elintézni az útlevelet, mert ott talán nincs akkora embertömeg mint egyébként az okmányirodákban. Elmentünk apámmal a budakalászi Cora-ba, mivel ott van a térség okmányirodája, és még aznap délelőtt bejutottunk, majd a postán 3000 Ft. befizetése, fényképezkedés után már el is intéztük, egy héten belül küldik postán. Kevesebb mint egy hét volt...pozitívan csalódtam!

Augusztus 4-én 17.45-kor indult a gépünk Ferihegyről, idén teljesen pontosan. Az utatás során semmi különleges nem történt, persze a naplementén kívül, amit 10 000 méteres magasságban tudtunk megcsodálni:)

Az út Tabába durván 3 óra, tavaly március óta van közvetlen járata, előtte mindig leszállt Sharm El Sheik-en is. Mikor kiszálltunk a gépből, nem a megszokott döglesztő hőség fogadott, mint egyébként Egyiptomban, hanem kellemes 25 fok körüli hőmérséklet, elég erős széllel. Később megtudtuk, hogy azért, mert a reptér egy fennsíkon van, a hegyekben. A reptérről több busszal vittek minket a szállodákhoz, a mi hotelünkhöz majdnem 2 busznyi ember jött. Az út érdekes volt...szüleim nem élvezték, én viszont igen:)
Azt még megemlíteném, hogy ezek a buszok mind max. 1-2 éves légkondis merci járművek, 50-60 férőhellyel. A reptérről egy viszonylag normális, egyenes úton mentünk kb. 10 percig, majd megálltunk egy ellenőrzőpontnál, hogy összegyűljön a konvoj. Ez tartott nagyjából fél óráig, majd létszámellenőrzés, stb.
Ekkor volt az, hogy a sofőrünk megunta a várakozást, kisorolt, és elindult előre, át a checkpointon. Erre mindenki más is elkezdte követni, így végre elindultunk. Az út lefelé vezetett, a hegyből kivájt, vagy kirobbantott kanyargós kanyonban. Az aszfalt elég véletlenszerűen volt leöntve, ahol 15 méter széles volt a völgy, ott olyan szélességben volt aszfalt, ahol csak pár méter, ott meg csak pár méter széles csík húzódott...
A kedves buszvezető egy állat. Ezt így kijelentem. A legelső sorban ültem, jobb oldalt, így tökéletesen láttam mind az utat, mind a kilóméterórát, ami 140-ig volt számozva...kiakadt. Ugyan biztos hogy csalt, legalább 20km/órát, de így is legalább 110-el repesztettünk lefelé. Elég durva élmény volt.
Éjjel fél egy körül érkeztünk a szállodához, ami tényleg olyan szép, mint a képeken. A hall egyszerűen hatalmas, kör alakú. Hét méter magas lehet, átmérője 25-30 méter, a tetőn, középen kupola. Az egészet iszonyat vastag oszlopok tartják. Mindenhol márvány, az egyik oldalon hatalmas ablak, ahonnan a tengert és Szaúd-Arábiát látni. A szállod félig már a hegyen van, ezért lépcsőzetesen helyezkedik el, a tenger bárhonnan látható.
Mi a fenti medencénél kaptunk szobát, közel a fenti étteremhez, nagy terasszal, az első emeleten. Minden fontosabb hely 5 percen belül megközelíthető volt(tenger,főépület,éttermek,bár,stb.).
Másnap, kicsit álmosan megreggeliztünk, majd felmentünk a szobába átöltözni, hogy végre megismerkedjünk a Vörös tenger ezen részével is. A part homokos természetesen, napágyak és napernyők vannak letéve, ami természetesen ingyenes.

A víz nagyon kellemes 27 fok körüli volt. A tengert úgy kell elképzelni itt, hogy már a parttól kezdve korallos, ezért ajánlott vizicipőt viselni, vagy van egy pár méter széles sáv, ami dierkt meg van tisztítva, hogy be lehessen menni, itt homok van alul. A korallzátonyig kb. 150 métert kell besétálni, addig lassan mélyül 4 méteres mélységég. A korall fölött épphogy csak át lehet úszni, nincs sok víz fölötte(egy magyar srác meg is szívta, pont akkor ment ki a nyílt vízre a motorcsónak, és a hullám hassal rádobta a korallra szegény srácot. Elég durván vérzett a hasa meg a combja), ezért vigyázni kell, de megéri! Amint átértünk a korall fölött "leszakad" a part, legalább 15 méter mély a víz, de annyira tiszta, hogy simán le lehet látni az aljáig. A korall környékén, és benne meg rajta rengeteg állat él, halak, élősködők, tengeri sünök, stb.

Nos, egyelőre ennyi, majd még jön erről az utazásról 2 vagy 3 írás, amik ígérem izgalmasabbak lesznek, több lesz bennük az "akció"(Izrael,Jordánia)

Ha esetleg valakit érdekelne, a szárazföldi képek egy Olympus e400-al készültek, a vízalattiak meg egy fixfókuszos kisgéppel, ami 20 000Ft. volt vízalatti tokkal együtt:)