Az "első részben" nagyjából elmeséltem a megérkezést és a körülményeket, most az egyik fakultatív programunkról írok nektek egy kis történetet.
A szüleim és én is jártunk már a Szentföldön, de én akkor még csak 2 éves voltam, így semmi nem rémlik, illetve a család többi része is meg akarta nézni még egyszer ezt az országot, illetve a fővárosát, Jeruzsálemet. Mivel Taba, ahol voltunk nagyon közel van az Izraeli határhoz, így az utazási iroda minden héten szervez egy egész napos kirándulást Izraelbe, amibe beletartozik Jeruzsálem, Betlehem és a Holt-tenger. Ám, nekünk nem sok kedvünk volt az irodával menni, két okból: pofátlanul drága(135 euro+20 dollár/kopf), másrészt nem a legjobb 50-60 emberhez alkalmazkodni. Így elkezdtünk kutakodni a neten, míg rá nem találtunk egy helyi utazási irodára, aki Tabáról szervez kirándulást Izraelbe, angol vagy német idegenvezetéssel, max. 14 főnek. Így előre mondhatom, hogy tökéletes volt, főleg hogy utána mondták akik voltak a Kartagoval, hogy mennyire alulképzett, bunkó pi**a volt az idegenvezető(üvöltözött, nem tudott semmit,stb.), így teljesen elégedettek voltunk.
Mi 129$-ért mentünk fejenként, amiben benne volt minden határátlépési illeték, kaja, illetve a transzferek és az idegenvezetés. Annyival volt bonyolultabb mint a Kartagoval menni, hogy az utazás előtt egy hétig MSN-en üzengettünk egymásnak az idegenvezetővel, hogy megbeszéljük a dolgokat, de legalább gyakoroltam a nyelvet(angol).
Tizenegyen mentünk, ebből a legtöbb embert az Index Forum taba topicjában ismertem meg, ott beszéltük meg a részleteket is, tehát onnan szedtem össze az embereket, és nem bántam meg, mert összejött egy vidám csapat, semmi gond nem volt, és persze még Ők köszönték hogy ilyen olcsón mehetnek Izraelbe:) .
A kirándulás szerdára volt betervezve, augusztus 7-re. Az volt a szerencse, hogy ebből a 11 főből 8-an egy szállodában voltunk, a Sonestában, így a kisbusznak amivel a határhoz mentünk csak ott kellett embereket felvennie, mert a másik család a Mövenpickben lakott, ami gyalog 5 percre van a határtól kb. Tőlünk kb. 30-35 kilométer volt az út, szóval a jól megszokott egyiptomi távolságokat láttuk megint, de legalább láthattuk ahogy felkel a nap a tenger fölött.(el is felejtettem, az indulás reggel fél 6 körül volt). A sofőrünk egy kedves, fiatal, szemüveges és nagyon kicsi arab srác volt, a kisbuszban pedig szerencsére volt klíma.
Mire a határhoz értünk, már ott voltak a többiek is, így már mehettünk is befelé. Azt tudni kell, hogy a határon csak személygépkocsivak lehet átmenni, de azzal is csak nagyon nehezen, így gyalog folytattuk utunkat. Szerencsére a sofőrünk volt olyan kedves, hogy elkísért ameddig tudott, és rengeteget segített, töltögette a papírokat.
Az egyiptomi határt úgy kell elképzelni hogy:
-van egy bódé+sorompó, ahol hárman ülnek, megnézik az útleveled, mehetsz tovább
-van egy nagy épület ahol először van egy fémérzékelős kapu mint a reptereken, plusz egy röntgen gép a táskáknak, az útlevelet itt is elkérik
-van egy bódé az épületen belül, ahol kell fizetni 2 egyiptomi fontot(kb 0.5 dollár), mert elhagyod az országot, ezért kapsz egy bélyeget, amit egy kis papírra kell ragasztani, majd a papírt kitölteni
-utána még egy bódé jön,ahol ketten ülnek.az egyik elkéri az útlevelet és a papírt,ha minden rendben akkor a másiknak nyújtja a papírt, aki azt kidobja a szemetesbe, majd az első nyom egy pecsétet az útlevélbe
Ez az utolsó állomás, majd jön a senkiföldje, kb. 300 méter.
Utána az Izraeli rész:
-egy géppisztolyos ember áll egy bódé előtt, ahol megkérdezi hogy hányan vagyunk, illetve megnézi az útleveleket, és megkérdezi hogy van-e nálunk fegyver vagy lőszer(?),majd beszól valahova az adóvevőjén, hogy ittvan 11 muksó, mehetünk-e
-megyünk tovább, egy kis elektromos-kerítés(szögesdróttal), majd beérünk egy épületbe, ahol egy ember áll az ajtóban,útlevelet elkéri majd visszaadja
-tovább, egy fiatal hölgy ül egy pultnál,elkéri az útleveleket, kérdezget mindenfélét
-utána a jól ismert kapu jön,meg a röntgen, és persze hogy elkérik az útlevelet is
-volt aki nem kapta vissza az útlevelet, ezek a gyanús személyek, egy géppel ellenőrzik hogy eredeti-e az okmány
-tovább,ahol perszehogy elkérik az útlevelet, és pecsételnek is bele
-ha minden ok, megyünk tovább, már csak egy bódé van,az is kint, morc katonák állnak m4a1-el a nyakukban, majd egy pasas megnézi az útleveleket(hmm, útlevélfetisiszták)
Végre kint vagyunk, ez már Izrael...
Pár métert mentünk, és megláttuk a kisbuszunkat, ami egy nagyon újnak kinéző Mercedes volt, teljesen tiszta. Beszálltunk, ahol megismerkedtünk Beneyah-val, aki az idegenvezetőnk volt, illetve a biztonsági emberrel és sofőrrel, akinek egy kis Jericho(pisztoly) volt az oldalán, és Valerynek hivják. Voltak olyan kedvesek, hogy mindenkinek biztosítottak egy baseball sapkát, "No limits tours" felirattal, illetve egy-egy üveg vizet is.
Elindultunk. Először Eilaton mentünk keresztül, ami egy nagy üdülőváros a Vörös-tenger partján. Utána sok ideig a kietlen pusztákon haladtunk keresztül, mindenhol csak homok volt, amit néhányszor datolyapálma-ültetvények szakítottak meg. Másfél, 2 óra után megálltunk egy benzinkútnál, ahol lehetőség volt elmenni toalettre illetve enni-inni valamit. Egy kis cappucino(1.5dl) kb 2 dollár volt, nem drágább mint itthon, viszont finomabb:). Itt említeném meg, hogy ott a benzinkúton ahány izraeli csajt láttam, mindnek gyönyörű arca és alakja volt, nem tudom hogy csinálják, de úgy látszik ilyen népség:)
Utána kis idővel elkezdett lefelé haladni az út a Holt-tenger völgyébe, majd kis idő múltán meg is láttuk ezt a nagyon sós tavat...
(a kép sajnos ablakon keresztül készült)
...amit egy ideig még csodálhattunk, mivel mellette vezetett utunk nagy része. A holt tenger sótartalma átlagosan 30%, míg az átlag tengereké 4-5%, illetve a környéken található hegyek szinte 100 százalékban sóból vannak!
A holt tenger egészséges, gyógyító hatása közismert, így rengeteg hatalmas szálloda épült a partján.
Golden Tulip Hotel
Még egy bő 1 órás utazás után lassan épületeket kezdtünk látni, idegenvezetőnk elmondta hogy ez már Jeruzsálem elővárosa. Pár perc múlva beértünk egy alagútba, ami a fél város alatt átvezet, majd egy hegyen bukkan ki majd pár méter után elénk tárul Jeruzsálem óvárosának csodás panorámája.
Első állomásunk, illetve pihenőnk az Olajfák hegye volt, ahonnan szintén csodálatos a kilátás a Szent Városra. A hegy olyasmi mint nálunk a Gellérthegy. Innen csodálatos képeket lehet készíteni:
Utána a Siratófalhoz siettünk, de előtte még át kellett élnünk még egy vizsgálódást, ugyanis ez egy kötelező procedúra mielőtt belép az ember az óváros kapuján. Itt szintén kapu van, majd röntgengép, na meg hatalmas tömeg.
Utána végre ott álltunk azon a hatalmas téren, ahol a siratófal is van. A fal előtti terület két részre van osztva, egy a nőknek, és egy a férfiaknak. Természetesen én, és a családom is elhelyezett egy-egy kívánságcédulát a falban, ami amúgy nem volt egy egyszerű művelet, mert szinte kifolynak a repedésekből a cédulák.
Ezek után a Sziklamecsethez sétáltunk fel, ami egy különösen szent iszlám hely a zsidó világ szívében. Nagyon erősen őrzik, nehogy valami probléma legyen. Maga a "templom" elképesztően hatalmas és színes, gyönyörű állapotban van.
Ezután elindultunk a Via Dolorosa-n, ami Jézus keresztútja, de mi csak a 3. stációtól kezdve(ha a Kartagoval mentünk volna,akkor csak az 5.-től kezdve). Láthattuk Jézus kéznyomát, ami a falban maradt amikor megpihent egy kicsit, illetve ugyanazokon az ősi köveken sétálhattunk, amiken Ő is egykoron. A végső stáció az a hely volt, ahol keresztre feszítették, láthattuk azt a sziklát, ahol állt a kereszt. Ekkor 5 óra körül járt az idő, ideje volt elindulni, hogy még megmártózhassunk a Holt-tengerben. Kb. este nyolcra értünk a nagy vízhez, akkortájt bukott le a nap a hegyek mögé, de még világos volt. Ami igazán sokkolt, az a hőség volt. Este nyolckor, napsütés nélkül 39 fok...
Egy szabadstrandnál álltunk meg, volt kultúrált öltöző és büfék, bolt, stb.
A lényeg az, hogy mivel a víz ennyire sós, nem szabad egyszerre 15 percnél tovább benne maradni, mert csinál valamit a vérkeringéssel, ami kis mértékben jó, de ha eltúlozzuk rosszullétet okozhat, esetleg halált is. Szintén a sósság miatt minden nyílt sebet iszonyatosan mar a víz és elkezd tőle vérezni! A vízparton a sótól kőkeményre száradt homok van, illetve egy-két méterig a vízben is, majd pedig 2-5 centi átmérőjű sókristály golyók borítják a talajt! Nagyon jó rajtuk mászkálni. A vízbe úgy érdemes belemenni, hogy nehogy a szembe kerüljön, mert ha nem mossuk ki, vakságot is okozhat. Úgy a legcélszerűbb bemerészkedni, hogy bemegyünk addig amíg kb. térdig ér a víz, majd nemes egyszerűséggel beleülünk. Nekem még ülve se sikerült a mellkasomnál mélyebbre süllyednem, illetve ha fekszünk a vízen, jobb mint egy gumimatrac, a víznek akkora a felhajtóereje hogy még a lábunkat is nehéz lerakni, a legegyszerűbb ülve vagy fekve evezgetve közlekedni. A rövid fürdőzés után volt alkalmunk egy gyors zuhanyra szerencsére. Aki esetleg Izraelben jár bármikor, a Holt-tengert nehogy kihagyja, nagyon nagy élmény!
Ez után már semmi említésre méltó nem történt, majdnem végigaludtam az egész utat:)
Pár kép:
Sapkában-én, kékben-anyu, hátul, szamárfület mutat-apu
