Nem törént semmi baj. Egyszerüen nem mi rendezzük az EB-t. Az UEFA gondolkodott és döntött... És jól döntött.

Várható volt - csak kellene egy kis őszinteség magunk felé, hogy ezt bevalljuk. Nem emlékszem, hogy az első vagy második sikertelen pályázatunk után jelentette-e ki az UEFA - expressis verbis -, hogy annak előfeltétele, hogy Hazánk rendezhessen EB-t az, hogy előzőleg saját jogon főtáblára kerülünk. (Nem is voltak szigorúak: csoportból való továbbjutást is elvárhattak volna.) A magyar nemzeti 11 tevékenysége pedig soha nem látott mélységekbe süllyedt. (Ld. máltai vereség.)

Mi lett volna, ha mégis mi rendezzük a horvátokkal? Forradalom. A foci világában. Szerintem nem kevés foci-rajongónak nyílt ki a bicska a zsebében,a jápán-délkoreai VB-n történtek miatt. És egy tisztes vereséghez is sokkal jelentősebben kellett volna fújni a magyar válogatottnak. (Őszintén: kinek kellett volna ez a látszat-eredmény? Ki hitte volna el, hogy mégis jó a magyar foci? ) És lehet, hogy a nemzetközi szervezteknek - de legalábbis azoknak, aki a döntést meghozzák - ezzel van tele hócipője.
Persze az is lehet, hogy nem fújtak volna nekünk. Akkor kellett volna a magyaroknak egy mostainál is nagyobb presztízsveszteség?

Ráadásul nem ez egyetlen szempont. Fontosabb szempontnak tartom a pénzügyi következményeit. Amikorr Magyarország vért izzad a konvergencia-kritériumok teljesítéséért, akkor jó dolog presztíízs-beruházásokba kezdeni? Ráadásul ennek két vetülete is van:

1./ Nem közismert, hogy a portugál EB sem lett nyereséges hosszú távon. Igaz ugyan, hogy az adott évben a GDP 1-1,25%-ában volt kifejezhető az ország teljesítményének javulása, de ez - értelemszerűen - egy évig tartott, és miután elkezdték levonni belőle a stadionok fenntartására az EB befejezését követően fordított költségeket, a mérleg negatívba fordult át.

2./ Olyan idegenforgalmi kapacitást kellett volna kifejleszteni (szolíd becsléek: jelenlegi összkapacitás 150-200%-a plusszban), amelynek kihasználtsága egy két év múlva igen gyér lett volna, feltételezhetően fedezeti pont alatt volna.

Végezetül visszakanyarodnék a kezdeti gondolatomhoz: Igen nagy szegénységi bizonyítvány az, hogy a prezentációban nem kaphatott központi helyet a magyar csapat teljesítménye. Ehelyett Puskás Öcsi maradt, az Aranycsapat, meg múlt, múlt, múlt...

Ideje lenne múltba merengésből felébredni, és modern jó koncepcióval rendbe hozni a magyar focit! És nem kiskaput, kerülő utat keresni és illúziókat kergetni!