Budapest-Baja
Európa leghosszabb folyóvízi evezősversenye ami idén ünnepelte 20. évfordulóját. Szerény személyem is indult a versenyen idén harmadszor.
Az alábbiakba egy Norman Károllyal készült interjút olvashattok
Idén huszadszor indul a legnagyobb magyar regatta, a 170 folyamkilométernyi, álló vízre átszámítva is legalább 120 kilométernyi Budapest-Baja hosszú távú evezõsverseny. Elegendõ indokot keresek, hogy miért leszek megint ott.
• Mert jó érzés?
Nem. Gyötrelmes. Tízegynéhány órás, folyamatos erõfeszítés napban-esõben, hidegben-melegben, szélben, tolóhajók hullámai közt, ráadásul háttal. Hat liter folyadékot öntök magamba, amitõl döntõen a bõrömön át szabadulok meg. Ott folyik alattam a hûs és koszos víz, és meg sem mártózhatom.
• Mert gyönyörködöm a tájban?
Nem, részben mert nem érek rá, részben mert a szemembe folyik a verejték, különben is hunyorgok a fényben. Pedig valami szépséges a százhalombattai füstölgõ kéménysereg; a paksi atomreaktor hûtõvízének gõzölgése; a gázlók, ahol hajóvonták találkozása tilos (kivéve velem); a Kalocsa feletti harcibögöly-hadmûvelet, vagy a bajai híd, amelyet teljes óráig vizslatok a tarkómmal, mire biztos lehetek benne, hogy nem délibáb. Örömmel nézek föl rá, ha épp nem homokfújják.
• Mert a sport, benne a Budapest-Baja egészséges?
Kérdezze meg efelõl orvosát, gyógyszerészét! Az már igaz, aki ezt is túléli, az megfelelne bármely munkaalkalmasságin, fõleg elõtte, és fõleg, ha nem nézzük a tenyeremet. Ráadásul közvetlenül utána, szinte még föl sem lélegeztek a szervezet méregtelenítõ alrendszerei, ismét próbára teszi õket valami. Egészségünkre!
• Mert a nagyvilág fölnéz rám?
Na, olyannal én még nem találkoztam, aki felelõssége teljes tudatában normálisnak minõsített volna. Pláne, hogy egyszer - az még hagyján, gyanútlanok a lányok-fiúk. De hogy miután az elõzõt túléltem, megint és megint?! És egyesek már huszadszor? "Flúgos futam."
• Hogy több mint százan? "Nagy a világ állatkertje."
Márpedig több mint százan, huszadik éve. A régiek is, de mindig újak is. És nem tegnapelõtt vagy tegnap, és nem holnap vagy holnapután, hanem éppen akkor és ott, amikor mind a rajtnál gyülekeznek, hajnalok pirkadó hajnalán, amikor épp csak elindult felém az elsõ villamos, amikor normális ember még alszik, és habos sörökrõl álmodik.
• Talán azért tehát, mert mi mind, vagyis a mezõny, éppen itt vagyunk, ugyanis találkánk van egymással, a sirokkóval és a hõgutával?
Igen. Azért.
És még azért, mert a Budapest-Baja szörnyûségesen, irtózatosan, féktelenül és pazarul fenséges dolog, egy kezemen is meg tudom számolni, hogy mi tud még ilyen húzósan és ennyire jó lenni ebben az egész, rövidke életben.
Norman Károly
Képeket találhattok a versenyről itt, a linkre kattintva!
Útban Bajára 2008 júli 11 péntek reggel 6:00
