Legyen ez is egy mese – az úgyis divat a Logouton az utóbbi időben.
Tegyük fel, hogy létezik egy kismadár valahol a világban, aki már 17 is elmúlt. Kinyílik a szeme a felnőtt élet örömeire – de csak arra. Erről szól ez a két részes dialógus.

1. rész
Helyszín: Egy pestimrei családi ház konyhája. Üvegasztal, körülötte 5 székkel (a hatodikat leselejtezték pár hete). A székek közül kettő foglalt: Öntudatos 17 és ¼ éves Hattyú az egyiken (ÖH), „nevelőapu” (NA) egy másikon kb. egymással szemben. Hattyú mama (HM) a konyhapultnál sürgölődik, ahogy mindig is szokta.
HM: Mit ettél?
ÖH: Pirítóst meg túrórudit.
HM: Ebédre? – kezd el forrni a Hattyú Mama agyvize…
ÖH: Nem voltam éhes.
NA: Akkor miért ettél?
HM: Túrórúdi meg pirítós nem ebéd. Egyél főtt ételt!
ÖH: Nem vagyok éhes.
HM: Olyan sovány vagy, hogy átsüt rajtad a nap. Ha nem eszel, nem mehetsz a Balázs hattyúhoz sem! Egész nap nem eszik semmit, utána meg le akar menni a futógéphez edzeni. Az edzéshez energia is kell. Tessék normálisan ebédelni!
ÖH: Normálisan ebédeltem.
NA: Normálisan? Állapotodból adódóan az ki van zárva – és röhög egyet. Egyedül, senki nem csatlakozik hozzá. Vihar van készülőben.
HM: Jó. Nincs edzés, nincs Balázs*!
(*Balázs egy olyan hattyúlegény, aki udvarol az Öntudatos Hattyúnak.)
ÖH: De miért? – és felháborodott arccal néz „nevelőapára”, aki ekkor már nevelni is akar.
NA: Azért, mert anyád ezt mondta. Vége. Mellesleg nem nyalánkságokat kell enni ebédre. Most még ok, nem nő tőle a kufferod, mert gyors az anyagcseréd, de 5-10 év múlva, ha ezt szokod meg, akkora leszel, mint King-Kong…
ÖH: Milyen nyalánkság?! A pirítós nem nyalánkság… - és közben lesajnáló arccal fintorog „nevelőapa” felé vérlázító módon. Mintha azt mondaná: Szánalomra méltóan hülye vagy!
NA: Ha nem eszel a pirítóshoz mondjuk tatár-beefsteaket, akkor az nyalánkság, nem étel.
ÖH: Ez hülyeség! – arckifejezés átfordul „Te szemét bunkó”-ba.
NA: Ne nézz így rám, mint egy darab fikára! Szedd rendbe az arcodat!
HM: Most pedig menj a hűtőhöz és vedd ki az ebédedet!
ÖH: Nem vagyok éhes.

És innentől a figyelmes olvasó észreveheti, hogy egy végtelen ciklusba fordul a program (lásd félkövér rekordok), a rendszer lefagy, és ez mindaddig tart, míg valamelyik részegység fel nem mondja a szolgálatot. Ez általában Hattyú Mama, mert ő a legérzékenyebb komponens.


2. rész
Budafok. „Nevelőapa” munkahelye. Reggel 8:30. Csöng a mobil. Számot nem ír ki. Felveszi:
NA: *** Kft., *** Tamás.
ÖH: Szia! – hangja, mint egy halódó galambé.
NA: Na, mi van?
ÖH: Tudod, bejelentkeztem fodrászhoz itt Szigetszentmiklóson, de elfelejtettem pénzt hozni. Nem tudnál idejönni és adni kölcsön?
NA: Délelőtt biztosan nem, mert jönnek hozzám az irodába, utána meg mennem kell Mezőkövesdre. Az pedig M3, nem pedig Szigetszentmiklós. Kérj apádtól!
ÖH: De apu azt mondta, nincs pénze – az Öntudatos Hattyú átvált Sajnálatra Méltó Kiskacsába. Hangnem: lehangolt H-moll.
NA: Nincs pénze? 3000 Ft? Kérjél akkor nagymamádtól.
ÖH: Neki sincs… Hattyú öcsém meg nem ad, pedig neki van!
NA: Akkor legközelebb így add neki kölcsön bármidet is! Bár ez most nem segít rajtad.
ÖH: Nem tudsz eljönni? Légyszi!
NA: Csak délután.
ÖH: Akkor már nem jó, túl késő.
NA: Akkor nincs más hátra, neked kell kijavítani a hibát, amit elkövettél. Most nincs, aki megoldja helyetted.
ÖH: Esik az eső, és nem hoztam esernyőt. Csak egy póló van rajtam. Apu adott HÉV-re pénzt, de meg fogok ázni, meg olyan messze van!
NA: Nos, a helyzetértékelésed pontos. Jobb, ha el is indulsz. Máskor ne a Balázs hattyúval viháncolj, induláskor, hanem gondold végig, mire van szükséged másnap. Mamid mondta, hogy vigyél kabátot, de te azt válaszoltad, úgyis kocsival mész. Ja, de csak oda… Most így jártál!
ÖH: Jó, akkor elindulok – már majdnem sír –, bár a cipő is töri a lábamat. Tudod, az újban jöttem – próbál hatni a „nevelőapa” lelkiismeretére.
NA: OK, szia! – rázza le magáról a lelkiterrort, visszaemlékezve az előző napon zajlott párbeszédre, amikor ugyanez a kismadár még „Te szegény hülye” arckifejezéssel nézett rá.

Az Öntudatos de most már Szánalomra Méltó Hattyú hazament.
[link]

Megázott, a cipő feltörte a lábát, sok időt eltöltött HÉV-n, buszon, de hazaért. Otthon sírva vetette magát Hattyú Mama keblére. Kizokogta bánatát, hogy vele mindenki milyen dög, neki senki sem segít. Hattyú Mama megvigasztalta, mert ő ilyenkor nem emlékszik a lesajnáló, lehülyéző arckifejezésekre, csak a pityergő kismadarat, a Sajnálatra Méltó Kiskacsát és Ázott Verebet látja maga előtt.
[link]

És a pityergő kismadár nem tanul ebből sem. Ő nem hibázott, mikor nem törődött vele, mikor otthon hagyta, mikor nem hallgatott rá. Nem. Az a szemét, aki nem segít, nem csinálja meg helyette. Egy-két nap, és ismét öntudatra fog ébredni ez a kis ázott veréb.
Így megy ez. Öntudatos Hattyú – Sajnálatra Méltó Kiskacsa – Ázott Verebecske – Öntudatos Hattyú… Soha nincs változás.