A hetvenes évek közepén új fogalommal ismerkedtek az amerikai nagyvárosok: pénzügyi stressz. A közel egy évtizede tartó gazdasági válság elérte a legnagyobb városokat is, a komolyabb ipari cégek után emberek tízezrei néztek máshol megélhetés után. Nem volt kivétel ezalól Philly sem, a Liberty Bell otthona súlyos gazdasági válsággal küszködött. Ha volt is munka, a bér sokszor elmaradt, szerződést sztrájkkal se nagyon lehetett kiharcolni, egyre kétségbeejtőbb volt a helyzet. A nyomasztó hétköznapok egymásutánjában, csupán néhány apró öröm jutott a többnyire nehéz fizikai munkából élő munkásosztálynak. A keményen végigdolgozott hét után, vasárnaponként az egyik ilyen a Philadelphia Eagles volt.
A leghűségesebb rajongókat természetesen nem tántoríthatta el semmi, kitartottak csapatuk mellett még a legnagyobb kudarcok idején is. Márpedig ebben az időszakban nem is jutott más az Eaglesnek, csak vereség, így erős kiábrándultság lett úrrá nem csak a csapaton, hanem az egész városon is. Desperate times need desperate measures, tartja a francia, az új edző pedig ennek fényében nyílt válogatást hirdetett, amire bárki jelentkezhetett.
A munkanélkülivé vált tanárember, Vince Papale (Mark Wahlberg) is elment erre a válogatásra, ahol aztán a több száz jelentkezőből egyedül neki adták meg a lehetőséget, hogy valóra váltson egy álmot és igazi Eagle lehessen. Kemény fába vágta a fejszéjét, de nagy előnyt jelentett számára barátai és szinte az egész város támogatása, akik mind belé vetették minden hitüket és reménységüket.
Alapjaiban véve egy tipikus népmesével állunk szemben, a szegény parasztlegény hősies kalandok árán királyfivá válik, elnyeri a királylány kezét és a nép ünnepel. Aki látta az Any Given Sunday-t (Minden héten háború), az egy egészen más stílusú filmet látott az amerikai fociról. Hihetetlen jól "átjön" az a nyomasztó hangulat, ami az emberek napjait jellemezte, és éppen ezért teljesen átéreztem azt a szenvedélyt, amit a lelátókon tapasztalhat az ember, teli torokból üvöltve. Sosem kedveltem igazán az amerikai focit, nem értettem, mi a nagy pláne benne, de a nyitó képsorokban olyat láthattam, ami által értelmet nyert minden. Megértettem miért lehet élvezni ezt a sportot egyszerű emberként is, s talán ez a legnagyobb érdeme ennek a filmnek, hogy nem egy felturbózott show-t látunk, hanem életszerű pillanatokat.
Nagyon jó választás volt Mark Wahlberg, de nem elhanyagolhatóak a mellékszereplők sem, akik szintén fantasztikusan alakítanak, minden karakter mesterkéletlen, élő és hiteles. Olyan embereket ismerhetünk meg, akikben felfedezhetjük önmagunkat, ezért garantálom, hogy aki belevág és végignézi az Invincible-t, az az utolsó tíz percben - hozzám hasonlóan - képtelen lesz nyugton ülni és legszívesebben velük együtt ugrana fel a fotelból. Az már csak ráadás, hogy a film valós eseményeken alapul...
