Részben sajnos, a titokszoba adta lehetőséget kell igénybe vennem, hogy ezt megoszthassam Veletek. Ugyanakkor nagyon jó, hogy van ez a lehetőség, mert igy megtudhatja mindenki mit éltem át.

Pár napja olyan élményt kaptam egy leányzótól, amit még a 25 évem alatt soha senkitől, pedig voltam már szerelmes. Mégis ez most minden eddiginél más és több volt. Egy ideje már ismerjük egymást és érzéseink kölcsönösek, de a körülmények miatt nem tudunk együtt lenni. Természetesen az érzelmek felülkerekednek a körülményeken és megoldottuk, hogy pár órát együtt tölthessünk, hogy legalább egymás közelében lehessünk.

...Akkor és ott mikor rám nézett, megszűnt a világ. Ilyet még nem éreztem. A pillanat töredéke alatt a szemei magába szívtak. Kocsiban ültünk. Én elemelkedtem az ülésből...gondolatban...és fejest ugrottam a tekintetébe. Abba amit azok a szemek akkor sugároztak. Mintha ha az univerzum ismeretlen világába ugrottam volna. Nem tudtam mi lesz, mi vár ott és nem is akartam tudni, csak megélni. Megszűnt a világ, a zajok, a problémák, megszűnt a gravitáció. Nem hatott már rám. Már semmi. Csak a szemei! A tekintete! Nem érdekelt, hogy álom vagy valóság csak azt akartam, hogy örökké tartson. Nem vágytam többre, csak hogy az idők végezetéig így nézzen rám és sose legyen vége, sose ébredjek fel a valóság eme álmából...nem akartam elvonni tekintetem a szemeiről, csak zuhanni az ismeretlenbe! De el kellett mert, az autónk tovább robogott.

Hihetelen számomra, hogy tényleg egy pillanat tört részre alatt, ennyi mindent megéltem. Ezt Neki köszönhetem és ezért örökre hálás leszek. Azóta erre a pillanatra várok újra és csak remélni tudom, hogy lesz alkalom mikor ismét így néz majd rám és sose kell majd felébrednünk belőle és minden megszűnik majd, csak mi leszünk...