A kocsma ajtaja kivágódott. Egy alak lépett be, miközben a háttérből zuhogó eső zaja és egy villámlás robaja hallatszott. Magas férfi volt hosszú fehér szakállal, vörös köpenyben. Csúcsos kalapja egyértelművé tette, hogy varázsló. Szúrós szemmel nézett a kocsmában ivókra és a zenészekre. A zene megbicsaklott, majd elhallgatott. A beszélgetés elhalt, csak a csapost lehetett hallani, ahogy rendezgette a poharakat. A varázsló beljebb lépett és egy tetőtől talpig páncélba öltözött férfi rákiáltott:
- Na ne szórakozz már, Széltoló!
A varázsló megmerevedett, nyelt egyet, majd esdekelve ránézett a páncélosra. Az eddigi ijedt emberek hirtelen észrevették öltözékének kevésbé jól sikerült részleteit is. A nem túl szabályos csillagokat, az elnyűtt ülepet, a szakadt cipőt, és a kalapra hímzett "Varászló" feliratot, ami jól mutatta a készítő tehetségét a hímzésben és kevésbé tehetséges voltát a helyesírásban.
- Ne már! Olyan jól alakult!
Közben néhány helyről kuncogás hallatszott, a beszélgetés újra elindult és a zenészek egy új nótába kezdtek. A varázsló megsemmisülve leült a páncélos mellé.
- Most miért kellett ezt csinálnod Pizarro? Annyira jól alakult minden! Még a villámlás is pont jókor jött. - panaszkodott Széltoló
- Ne ámítsad magad! Az, aki nem tud varázsolni az nem varázsló, bármit is mondasz.
- Attól még érezhetem magam varázslónak, nem? Van csúcsos kalapom is! Egyébként meg miért akartál velem találkozni? - duzzogott Széltoló. Közben megjelent Széltoló mellett egy elég nagy láda. Több furcsasága is volt, de a legfeltűnőbb az a párszáz apró láb volt, amin mászkált és ágaskodott. Kicsit toporgott gazdája mellett, majd letelepedett.
Pizarro megrökönyödve nézte a ládát, majd kérdéssel válaszolt.
- Ez meg micsoda?
- Jaaa, ez a Poggyászom. Egy ideje követ. Végülis hasznos jószág, mert bármit belerakhatok, és amikor kell, minden benne van. Ráadásul kitakarítja a ruhámat, és mindig van nála pénz. Szóval miért hívtál?
Pizarro kicsit lassan ugyan, de válaszolt.
- Lehet, hogy nem tudsz varázsolni, de azért a tudásod jól jönne. Éppen megyek egy … hogy is mondjam… „kirándulásra” Dél-Amerikába, és az ottani emberekről szeretnék kérdezni. Azt hallottam, hogy három méter magasak, négy kezük van, és embereket esznek. Ez tényleg így van?
- Te Sötét Lovag! Hogyan lenne már így? Ugyanolyan emberek, mint mi. Esetleg kicsit kevésbé fejlettek technikailag és talán primitívnek mondanám őket. Bár hozzád képest nem biztos. - látszott Széltolón, hogy még nem bocsátotta meg a belépőjének az elrontását.
Pizarro elengedte a füle mellett a megjegyzést, majd válaszolt.
- Akkor jó. Nem akarsz velem jönni? Jó lenne egy tudós is a csapatba. Itt úgyis csak punnyadsz és unatkozol. Jót tenne neked egy kis kaland. Legalább a bőrödet érné egy kis nap és nem olyan lennél, mint egy múmia.
- Isten ments! Már eddig is több kalandban volt részem, mint szerettem volna. Én nagyon szeretek unatkozni, csak soha nem hagyják. És a múmiákkal sincs semmi bajom.
