Hirdetés
A kampányidőszak
Ott kapcsolódunk bele a történetbe, hogy végre elég tapasztaltnak éreztem magam ahhoz, hogy neki merjek vágni a kampánynak. Na de melyikkel is kéne kezdeni? Ezen volt időm gondolkodni az évek során. Az alap játékban nem lehetett nehézségi szintet állítani, és még az első kampányt úgy csak-csak végigszenvedtük, de a D&D kampánynál mindig elvéreztünk. Az Armageddons Blade irgalmatlanul nehéz, és még mindig nem lehet nehézséget állítani. Hát jobb híján marad a The Shadow of Death.
Ez egy jó bemelegítő kampánysorozat, szép fokozatosan nehezedik, az alap nehézségi szint pedig teljes egészében állítható. A sztori egy Sandro nevezetű nekromanta körül forog, akit jól seggbe kell rúgni. Különböző hősök szemszögéből indul a játék, akik végigjárnak egy utat, mígnem végül összefonódik a történetük, és közös erővel indulnak csatába a legfőbb gonoszok legnagyobbika ellen. Itt szoktam bele Gemmel a varázslásba, earth magic rules, és Geluval a Sharpshooter rushba. Minden kampánnyal egyre jobban megismertem az artifactokat, spelleket, egyre több hőst használtam egyszerre, és persze egyre agresszívebben rusholtam.
Miután kellő mennyiségű tapasztalatra tettem szert, úgy voltam vele, hogy belecsapok az Armageddons Bladebe. Ez egy meglehetősen nehéz kampánynak számít nem csak Heroes, hanem általánosságban stratégiai játékok esetében is. Ezen belül is a legnehezebbel kezdtem (végül is tudjuk le hamar), a Dragon Slayerrel.
A fő nehézséget az adta, hogy kb. csak egyféle taktika volt a jó, másképp a játék egyes részeit elvileg meg se lehet csinálni. Pl. a 3500 Naga Queenhez kell az expert berserk. Én ezt a spellt soha máskor nem használtam, csak úgy, mint az expert fire magicet sem. Implosion és Resurrect kellett a Fairy Dragon ellen, a Slow és a Town Portal az ugye alap. Szóval a legelső pálya legelején, addig kellett újraindítani, amíg a 3 LVL 4-es spellt egyszerre be nem adta. Elég durva cucc. Persze ezzel a taktikkal elég élhető volt a kampány, de mégis éreztem, hogy masszívan bele vagyok kényszerítve egy helyzetbe.
A későbbiekben már nem volt ilyen probléma, a jól bevált, már korábban is emlegetett spellek segítségével gyaktam végig a pályákat. Ez alól a Playing with fire volt kivétel, mert ott nem volt Town Portal és az utolsó pálya olyan nagy és nehéz volt, hogy anélkül elvileg lehetetlen megcsinálni. Úgyhogy felütöttem egy végigjátszást, és nagy örömmel konstatáltam, hogy van bizony a pálya közepén egy Seekers Hut, aki bizony megtanít eme tudás gyakorlására. Ezután másodszorra már nem volt vészes a dolog.
A Restoration of Erathia kampány ezek után meglepően könnyű volt. Dacára annak, hogy nincsen nehézségi fok állítás, elég rosszul skálázódnak a pályák, és régen mindig elbuktam, ekkor már jól ment a menetelés. 3-4 hős, full rush és az expert earth magic kombó lényegében minden pályán bejött, viszonylag kevésszer ütköztem ellenállásba. Amikor meg volt Dimension Doorom, ott még egy nagyságrenddel könnyebb lett a játék. Ezt mi sem tükrözi jobban, mint hogy a kampány legeslegutolsó pályáján 1 hét alatt végigszaladtam.
Ez után jött egy kis levezetés, a Chronicles. Itt Tarnum történetét ismerhetjük meg, aki 8 db 5 vagy 8 pályás kampányon keresztül harcol néha barbárként, néha wizardként, mindig máshogy. Újra előjött a sharpshooter, az enchanter, egy csomó legendary artifact, kvázi összefoglalta a jó dolgokat az eddigi Heroes kampányokból. Először 2. erősségen játszottam, de kb. a 3. kampánytól kezdve átváltottam 3.-ra, ami már jobban feküdt. Nem volt se túl könnyű, se túl nehéz. Ez valóban egy önfeledt szórakozás volt. Nem annyira ismert ez a rész, de én bátran ajánlom mindenkinek.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
