2008. február 13.
Írta: Ignacio Ramonet
Le Monde Diplomatique
Vajon képes lesz-e az Egyesült Államok központi bankja visszafordítani a recessziót és elűzni a világgazdasági csőd kísértetét a kamatlábak nemrég meghirdetett jelentős csökkentésével? Számos szakértő szerint igen, legfeljebb lassulni fog valamennyit a növekedés üteme. A kapitalista tábor más megfigyelői viszont egyre jobban aggódnak. A francia Jacques Attali a Wall Street összeomlását jövendöli, amely a New York-i tőzsde otthona és a kölcsönök piramisának utolsó bástyája (1), Michel Rocard meggyőződése, hogy a világválság már a küszöbön áll és a rendszer bármelyik pillanatban összeomolhat (2).
A veszélyre sok előjel figyelmeztet. Megnőtt az érdeklődés és megújult a kereslet az aranytartalékok iránt – az arany ára 2007-ben 32%-ot emelkedett. A tekintélyes gazdasági szervezetek, amilyen a Nemzetközi Pénzügyi Alap és a Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezet, a világon mindenütt alacsonyabb gazdasági növekedéssel számolnak.
Mindez 2001-ben az Internet buborék kipukkadásával kezdődött. Akkor Alan Greenspan, a Federal Reserve elnöke, a befektetők érdekében úgy döntött, hogy az ingatlan piac védelmére bevezeti a nagyon alacsony kamatlábak és a csökkenő pénzügyi terhek politikáját. A döntés arra ösztönözte a pénzügyi tanácsadókat és az ingatlankereskedőket, hogy minél több embert győzzenek meg az ingatlanpiaci befektetésekről. Így indultak útjukra az un. subprime, változó díjszabású jelzáloghitelek, amelyeket az alacsony jövedelmű vagy gyenge hitelképességű családok vettek igénybe. Azonban a Federal Reserve 2005-ben megemelte a nem sokkal korábban csökkentett jegybanki alapkamatokat. Ez teljesen felborította az egész rendszert és hatása 2007. augusztusára a nemzetközi bankrendszert is elérte.
Amikor ennek hatására három millió amerikai család vált fizetésképtelenné és az adósság teljes összege elérte a 200 milliárd amerikai dollárt, a nagyobb hitelintézetek forrásai is kimerültek. Hogy fedezzék az előre nem látott kiadásokat, a bizonytalan adósságok egy részét világszerte adták el más bankoknak. A bankok pedig magas kockázatú befektetési alapokba helyezték az adósságot. Így a válság gyorsan terjedt és hamarosan elárasztotta az egész bankrendszert.
Az amerikai Citigroup és Merrill Lynch, a brit Northern Rock, a svájci Swiss Re és UBS, a francia Société Générale és a világ más komoly pénzintézetek veszteségei már így is óriásiak és még továbbiak is várhatók. A veszteségek visszaszorítása érdekében többen kényszerültek független, a déli kormányok vagy az olajországok által felügyelt források bevonására.
A kár valódi mértéke még nem tisztázott. Az USA, Európa, az Egyesült Királyság, Svájc és Japán központi bankjai 2007 augusztusa óta dollár milliárdokat invesztáltak a gazdaságba, de a bizalmat még nem sikerült helyreállítaniuk. A válság a pénzügyi szektorról a gazdaság teljes egészére átterjedt. Számos tényező, amilyen az ingatlan árak mélyrepülése az USA, az Egyesült Királyság, Írország és Spanyolország piacain, a dollár árfolyamának csökkenése, vagy a hitelmegszorítás, csökkenő növekedésre utal. Ehhez jön még az olaj, a nyersanyagok és az élelmiszerek árának emelkedése. Minden adott tehát egy olyan elhúzódó válsághoz, amilyen a globalizációra épülő világgazdaság fennállása óta még nem volt.
A végeredmény attól függ, hogy Ázsia gazdaságai helyettesíteni tudják-e az USA hajtóerejét. Talán egy újabb jele ez a Nyugat hanyatlásának és annak, hogy a világgazdaság központja az USA-ból Kínába tevődik át. Jóllehet, hogy ez egy korszak végének az előjele.
Fordította Barbara Wilson
(1) L’Express, Párizs, 2007. dec. 13.
(2) Le Nouvel Observateur, Párizs, 2007. dec. 13.
Az angol eredeti itt olvasható: http://www.zcommunications.org/znet/viewArticle/16502
finest
