Cingár fiatalember lépett be a konditerembe. Igéző szépségű lány követte, szeme bíztatóan csillogott. A proteinturmixtól puffadó, igen fiatalon kopaszodásnak induló törzsvendégek egyszerre félbeszakították a gyakorlatot. Egyikük a mellkasára ejtette a fekvenyomópadon a 140 kilós súlyzót.

Lepattant róla.

A fiatalember a bejárat melletti pult mögött álló lányhoz fordult, határozott köszöntésével kizökkentve a hölgyet a pasziánsz bűvöletéből.

Szia!

A pultos lány kissé idegesnek tűnt. Nyomott egy Save Game-t a négy és fél hete tartó partira (fájlnév: monycakartyajateka944.sav) és feltekintett.

Mongyaaad - hangja unott volt.

A szoláriumot szeretném használni - mondta a fiatalember, aki magán érezte a hozzá tartozó lány tekintetét. Hangja magabiztosnak tűnt, de tüzetesebb szemlélő észrevehetett benne némi idegesebb vibrálást.

A cingár srác még sosem próbálta ezt a szerkezetet. A vele levő lány beszélte rá, olyan sápadt vagy, mondta. A fiatalember pedig mindent megtett volna, hogy megfeleljen a vele szemben támasztott követelményeknek. A pultos csaj oda sem nézve a terem végében levő ajtóra mutatott. Ott van - közölte.

A cingár felmérte a terepet és elindult. Közben átesett egy meglepően jó érzékkel a padlón hagyott 140 kilós súlyzón, de eljutott az ajtóig. A kicsiny szobában egy hatalmas, bojlerre emlékeztető hengert talált, amely vészjóslóan zúgott és igen erős fehér fény áradt belőle a kissé már megfáradt szigetelés részein.

A cingár még sosem látott állószoláriumot. Így nem tudatosult benne az sem, hogy a gép jelen pillanatban éppen működik, úgyhogy vetkőzni kezdett, fel sem merült benne, hogy esetleg más is használja az NSZK-ból használtal importált terméket. Amikor már semmi ruha nem volt rajta, feltépte a gép ajtaját.

Egy szakállas, jóságos tekintetű emberrel nézett farkasszemet, aki szintén nem viselt ágyékkötőt (Tarzant tehát kizárhatjuk), de mindkét karját vízszintesen tartotta. A cingár megdöbbent az eléje táruló látványtól, s csak ennyit tudott kinyögni:

Jézusom!

A szakállas hirtelen mozdulattal maga elé kapta mindkét karját. Ösztönös reakció ez, ha az emberre rányitják a szoláriumot, ám óvatlan volt, könyökével a fénycsövekhez ért. Apró sistergés hallatszott, a kicsiny szobában pedig égett hús szaga terjengett.

A cingár gyors észjársú ember hírében állt. Beugrott a szoláriumba, s megpróbálta lefejteni a szakállas könyökét a szolárium faláról. A műveletet siker koronázta, ám a szoligép ajtaja a cingár beugrását követően visszacsukódott, és be is ragadt. A szakállas és a cingár fogságba került.

Szögezzük le: sem a cingár, sem a szakállas nem óhajtott részt venni homoerotikus szituációkban. Most azonban teljesen ismeretlenül némiképp közelebb kerültek egymáshoz, mert egyikük sem akart a fénycsövekhez simulni. A kissé kínos csendet a szakállas törte meg: Ne haragudjon, hogy így ismeretlenül megszólítom, de ha már ilyen előzékenyen csatlakozott hozzám ezen a hangulatos kis helyen, akkor hadd kérjem meg, hogy ne nehezedjen rá a bal kislábujjamra.

Oh - mondta a cingár - elnézést a kissé kellemetlen közjátékért, igazán nem akartam megzavarni, csak beugrottam, hogy megnézzem hogy van, de már mennék is, ám az ajtó nem nyílik.

Ugyan - válaszolt udvariasan a szakállas - megtisztel. Ám tartok tőle, hogy ez a henger kissé szűkös kettőnknek, illetőleg meglehetősen meleg is. Bátorkodnék javasolni, hogy audio eszközökkel tudassuk a kintlévőkkel, hogy kutyaszorítóban vagyunk.

Az nem egy film? - kérdezett vissza a cingár.

A szakállas homlokán kissé mélyültek a redők, de megőrizte hidegvérét (a meleg ellenére), s így kommentálta az elhangzottakat: De. Ennek ellenére talán mégiscsak jobb lenne kiabálni.

Így is tettek...