Az igéző szemű lány kissé idegesen nézegette óráját. Azt találgatta, hogy mi történhetett a cingárral, ennyi idő alatt pecsenyevörösre kellett sülnie. Másik gondolata az volt, hogy a cingár egy hátsó kijáraton át szökött meg, hátrahagyva az igéző szemeket, amelyekbe talán nem merte belemondani, hogy bocs, de nincs lelkierőm beállni egy szoláriumba.

Épp idáig jutott gondolataiban, amikor halk morajra figyelt fel. A pultos csajra nézett, aki éppen az agyvérzés határán állt, mert a kör dámára nem tudta ráhúzni a treff királyt, pedig összeillő párnak gondolta őket, ahol mindenképpen a királynak kell felül lennie. Érthetően neheztelt az igéző szemű lányra, amikor az megböködte a vállát.

Ne haragudj - mondta az igéző szemű - nem vagyok benne biztos, hogy a szoláriumban minden rendben van.

Az igéző szem aggodalmat sugárzott.

Haggyadmár - vont vállat a pultos - NDK-ból hozattuk, néha furcsa hangokat ad ki, meg nem szabad hozzáérni a csőhöz, nincs rajta plexi, de tök jól működik.

Az igéző szemű lány nem hagyta. Ment a saját feje (és füle) után, hogy megvizsgálja az esetet, ám nem számolt a földön művészi elrendezésben heverő 140 kilós súlyzóval, amin kecsesen átesett, így rövid úton a fekvenyomópadon izzadó, igen szimpatikus fiatalember mellkasán találta magát.

Egészséges fejbőrrel rendelkező (s azt büszkén felvállaló) cimboránk épp azon gondolkodott, hogy hogyan használhatna ki egy ölébe pottyanó igéző szeműt, amikor álmodozását hatalmas robaj szakította félbe. Az ajtó, amely mögött a cingár eltűnt, tokostól kidőlt, és egy furcsán villogó, fehér, kissé izzó henger gurult ki nagy sebességgel. Belsejéből hangok hallatszottak.

- Ne haragudjon, úgy vélem, hogy csupán a centrifugális erő számlájára írhatjuk, hogy nem egy kézfogással köszöntem meg szíves vendéglátását ezen a meghitt helyen.

Az igéző szemű felismerte a cingár hangját.

- Ugyan, ne zavartassa magát, be kell valljam, hogy jobban próbálok arra koncentrálni, hogy bizonyos testrészeimet távol tartsam az általam kissé melegnek érzékelt csövektől. Az Ön jelenléte inkább kedves meglepetés, mintsem zavaró tényező, én kérek elnézést, hogy kommunikációnk gördülékenysége részemről nem éri el a kívánatos szintet.

- Bizonyos szempontból teljesen megértem az álláspontját - hallatszott megint a cingár hangja - ugyanakkor reményemet fejezem ki, hogy olyan irányban gurulunk, ahol emberi beavatkozásra számíthatunk.

A pultos lány felnézett a pasziánszból, és a mobiljához nyúlt. Tárcsázott.

- Főnök. Megint leesett a szoli, át tudnál jönni?

Közben az említett tárgy gurulás közben megakadt egy teljesen véletlenül a földön heverő 140 kilós súlyzóban, és nagy döccenéssel megállt. Kisvártatva izgatott helyezkedés hangjai hallatszódtak, a cingár és a szakállas igyekeztek úgy pozícionálni testüket, hogy az oldalára borult gép belsejében minél kevésbé érjenek hozzá a pleximentes fénycsövekhez. A jelenlevők újabb párbeszéd fültanúi lehettek.

- A világért sem akarnám megbántani - szólt a szakállas basszusa - de megtisztelne, ha alulra helyezkedne, tekintettel arra, hogy szakállam megprökölődésétől tartok.

- Félre ne értsen - így a cingár - de testalkatom genetikai okok miatt nem teszi lehetővé, hogy egy Önhöz hasonló termetű embert elviseljek a puszta hátamon, melyet súlyosbít az a tény, hogy ez még kevésbé látszik kivitelezhetőnek, ha közben a hasamat néhány - feltételezéseim szerint NDK - fénycső sütögeti kedélyesen.

Az igéző szemű lett először úrrá a helyzeten, s megpróbálta feltépni a készülék ajtaját, de ehhez ő kevés volt. Ezt felismerve egyből a konnektorhoz ugrott, amelynek zsinórja még vagy 10 méter gurulást is engedélyezett volna az import szépségápolási berendezésnek, s azt kirántotta a falból.

A gép belsejéből kiszűrödö fehér fény kihúnyt.

Ahh - hallatszott a cingár hangja...