Sok olyan barátom volt és van is, akik nagyon szeretik a számítógépüket. Lehet ezt sokmindennek hívni, de tény hogy vannak ilyenek. Ezt az írást leginkább ők fogják érteni - vagy éppen nem, viszont nekik szánom.
Jelen írással nem célom indulatok keltése, főképp nem flémkeltés. Az alábbi sorok írója jelen közösségi site alapérdeklődési körével szembemegy, ebben a tudatban olvasson bárki is tovább.
A számítógép már nagyon régen nem jelent egyet azzal, amire régen kitalálták. Már nem csak dolgoznak rajta, mintsem inkább szórakoz(tat)ási központtá nőtte ki magát. A fiatalabbak szeretnek elsősorban játszani a számítógépükön, értékes perceket beleölni. Ezek a percek összeadódnak, majd lesznek belőlük órák, napok és hónapok. Meglepődne bármelyik "hc gamer" hogy mennyi időt is pocsékolt el az életéből. Mert jobb szót nem tudok rá mondani, ez az élet elpocsékolása. Legyen az pc vagy konzol, órákat egy-egy játék előtt gubbasztani egy cél elérése érdekében butaság. Ez a cél lehet az, hogy legyőzhesd a főellenséget, megmentsd a királylányt, vagy éppen mindenki mást megöljél. Legyen az egyjátékos vagy többjátékos mulatság, egy szinten túl idő- és életpazarlás. Mert pont én nem mondhatnám ezt, rengeteg és itt tényleg komolyan gondolom, rengeteg játékórát a hátam mögött tudva. De valahol meg kell állni, elgondolkodni, és félredobni az egeret és a gamepadot.
Aztán mások böngésznek az interneten, cseverésznek az ismerőseikkel vagy éppen az izgalmas ismeretlennel. És ahogyan a nagy könyvben meg vagyon írva, ezzel sincsen semmi gond - egészen addig amíg nem kezd el sok lenni. Mert tudjuk, jóból is megárt a sok. Meg lehet ölni bárkit C-vitaminnal, csak elegendő mennyiséget kell beadni neki intravénásan. Mert lehet bármennyire is brilliáns találmánya a számítástechnikának az internet, ahol bármit és bármikor meg tudsz keresni, bárminek utána tudsz nézni, vagy éppen a napi rutin egy részét elvégezni. De káros, amikor túl sokat - kocka hasonlattal élve életed legalább 64%-át - a gép előtt töltöd. Amikor fennmaradsz éjjeli kettőig a kedvenc weblapjaidat és blogjaid olvasgatva, miközben halk basszus duruzsol a fejhallgatódban. Ez káros, be kell látnunk. Az sem teljesen egészséges amikor valaki csetfüggő lesz, és a szociális életének ugyancsak egészségtelenül nagy hányadát éli meg amott. És most nem szólok az olyan elfajzásokról, amikor érdekes hajlamokkal megáldott vadásznak fiatalabb lánykákra a csetponthun - hálistennek ez ritka, és nem elfogadott.
Megint mások senem játszanak, senem interneteznek, hanem csak fejlesztik a számítógépüket. Évről-évre, de inkább hónapról-hónapra ölnek bele súlyos százezreket abba a hevenyészett bádogdobozba. Hogy az minnél szebb, minnél gyorsabb, és az átlagnál minnél kimagaslóbb legyen. Amint megjelenik egy újabb processzor vagy videókártya, azonnal rohannak hogy megvegyék. Nem számít mennyibe kerül, nekik kell, kell hogy eldicsekedhessenek vele, kell az egójuknak és az egzisztenciájuknak. És a pc építőkockái ilyen szemponból hasonlóan viselkednek, mint az autók: amint kigördül az autószalonból, rögtön veszít az értékéből 20%-ot, majd az azt követő egy hónapban mégegyszer ennyit. Természetesen felcserélendő az autószalon bármelyik sarki pc-sre, és ott vagyunk a témánál: a számítógép egy pénztemető. Pénzügyileg az egyik lehető legrosszabb befektetés, mert abszolút nem értéktartó, életútja során csak egyre kevesebbet és kevesebbet ér. És ha mindehhez hozzávesszük hasztalan voltát - amit a fentebb lévő bekezdésekben ecseteltem -, akkor egyből szemétbe vágni lenne kedvem.
De mégsem teszem, hiszen én tudom hol a határ, és ezt minden nagyképűség nélkül mondom. Tudom hiteltelennek hangzik az én számból, de éppen az enyémből kellene hogy az legyen: letettem az "anyagot", nem játszom és netezek annyit mint régen. Nem ölök bele kisebb vagyonokat a gépembe. És legfőképp el tudtam szakadni mellőle, már nem vágyom arra hogy köridőket javítsak, gyűjtsem a frag-eket, vagy hosszú-hosszú órákon keresztül beszélgessek. Persze mondhatja bárki hogy az idejével és a pénzével mindenki maga gazdálkodik, mindenki maga dönti el mit csinál. Ez 100%-ig így is van, csak arra próbálok rávilágítani, hogy ez a szabadság nem biztos hogy egy jó dolog. Nem biztos hogy az élet hátralévő részében egy kamatozó dolog. Nekem senki nem szólt, hogy "hé öreg, állj már fel onnan és menj ki a napsütésre", nekem magamtól kellett rájönnöm a hülyeségemre. Ha ezt elolvasva legalább egyetlen egy embert hasonló "megvilágosodásra" tudok késztetni, akkor már értelme volt itt görnyedni negyed órát.
