Konklúzió?
Konklúzió?
Így a végszónál azonban mégsem jelentem ki egyértelműen, hogy nincs különbség és hogy a különbség nem hallható, mert egyik sem igaz teljes mértékben. Akadnak olyanok, akiknek a hallása érzékenyebb és akadnak olyanok, akik egy élet alatt sem hallanak különbséget, de talán épp ez is mutatja, hogy az egész hitvita lényegtelen, hiszen rögzítésre a 24 bit sokkal jobb, míg tárolásra CD-ken leginkább 16 bittel találkozunk.
Végül még egy dolog, ami nem teljesen elhanyagolható, bár a témához csupán érintőlegesen kapcsolódik. Ez pedig a Shanon és Nyquist tétel, a mintavételezés I. tétele, amely szerint a mintavételezési frekvenciának a legmagasabb frekvencia kétszeresének kell lennie a visszaállíthatóság érdekében analóg jeleknél. Tehát egy 44.1 KHz-es mintavételezésnél is csupán 22 KHz-es lesz a legmagasabb frekvencia, ami a kiváló hallás határánál 2 KHz-cel magasabb (és sok eszköz határánál is).
Az, hogy sokszor 96KHz-es frekvenciával dolgoznak, nagyon sok ember számára soha nem fog hallható különbséget eredményezni, ennek ellenére mégis talán egy árnyalatnyival jobbnak fogják érezni. Ez is hasonló terület, mint a 16 és a 24 bit különbsége: nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy hallható-e vagy sem. De ezt már tényleg csak zárójelben.
Végül pedig akinek kedve támad tesztelni a 16 bit és a 24 bit közötti különbséget, annak javaslom, hogy vakteszt keretében (ne tudja, éppen melyiket hallja) próbálgassa többszöri ismétlléssel a Linn records sample fájljait. Jó hallgatózást! :)
