Egy remek nyár volt, a gondtalanság és a viktoriánus évek boldogsága volt a levegőben. Június hó utolsó napja volt. Egy brit férfi a családjával épp megérkezett Olaszországba. Miután kivettek egy szobát maguknak, elindultak ebédelni. Verőfényes nap volt. Később délután le kell menni a tengerpartra úszni, gondolták.
A vendéglő teraszán ülve, a férfi a túloldali asztalnál egy másik úriembernél meglátott egy újságot, aminek a vezércikkében valami, számára idegennek tűnő királyság nevét látta. Eszébe jutott hogy útjuk során már Franciaországban is látta ezt a nevet egy újságban, ebben azonban már illusztráció is volt. A képen két koporsó volt.
Egész Európa nyaralt és élvezte az életet ekkor. Jelentéktelennek tűnt egy ilyen hír, amikor ilyen isteni idő volt és a világi problémák oly távolinak tűntek. Számos nemzedék ifjúsága ért véget ezen a nyáron, még többnek volt ez az utolsó...
Idén néhány eredeti színes képpel szeretnék emléket állítani nekik, úgyhogy a további fantázia szülte (bár nem valószínűtlen) mese helyett jöjjenek inkább a képek:
Német csapatok Champagne-ban. 1915 júniusától, 1916 januárjáig állomásoztak itt.
Kicsit odébb egy erőd előtt pihenve.
Francia falu, 1915 nyarán.
Nyugaton a helyzet változatlan.
Hartmannswillerkopf-on. (A Vogézekben egy hegycsúcs, mivel akkoriban még Németországhoz tartozott így a korabeli nevét írtam)
1916 tele Elzászban.
Pár méternyi értékes terület, amit pár száz élet árán vettek be. A következő napra ismét az ellenségnél volt.
A Marne folyó mentén egy falu, Sommepy romjai.
Verdun madártávlatból. 1916ban 9hónapon belül, mindkét oldal közel 350000 embert vesztett itt.
Az első világháború alatt a lerombolt templomok gyakori fénykép témát képeztek. A következő nagy háborúban sokkal válogatósabbak voltak a vezetések és nem hagyták hogy akármit lefotózzanak.
Számos történész 1914 augusztusát tartja a 20-ik század tényleges kezdetének. Az első, javarészt békés évtized inkább csak egy búcsú volt a békétől, míg az első világháború ténylegesen beharangozta azt az erőszakos évszázadot amit 1899 szilveszterén még mindenki a haladás, a felvilágosodás és a béke évszázadának remélt.
1918. November 11-én hajnali 5 órakor aláírták a tűzszünetet, azonban végleges hatályba csak délelőtt 11 órától lépett, mivel úgy vélték, ekkorra a front minden szakaszára eljut a hír. A nagy háború utolsó tévedése volt ez. Az utolsó órákban még rengeteg áldozatot követelt, egészen a legutolsó percig.
Aztán a front elcsendesedett.
Végül egy tömegsír, mely körülbelül harmincezer ember nyughelye lett.
Egy kis zenei aláfestés:
