Kora reggel, indulás

Miután reggel felkeltünk, azonnal a tábor bontásába kezdtünk. Ugyanis az előző napi sietségben egy Neretva-parti szőnyegmosó mögött vertünk tábort, ami ugye hétköznap lévén, valószínűleg működni is fog aznap, így nem igazán volt kedvünk megvárni, míg a helyi dolgozók megérkeznek a napi munkájukra. És már nagyon bennünk volt, hogy el kéne érni a tengert, ami már nagyon közel volt hozzánk. Biztos mindenki tudja, milyen az az érzés, amikor az ember nyaralásra megy és már csak egy köpésnyire van a part. Na, mi most pont ilyen állapotban voltunk. Ráadásul a terveink szerint ez a napunk elvileg a leglazább nap lett volna, amolyan kikapcsolódásféle a bringatúrán belül. Sok tengerparttal, fürdőzéssel meg laza tekeréssel.

Persze ez egyáltalán nem így alakult. Otthon egyszerű dolog felkészülni egy ilyen túrára. Az ember minden dolgot számításba vesz, amit csak lehet, és megpróbál minden infót magába szippantani az adott helyről, körülményekről. Persze mindent nem lehet teljes egészében leinformálni. És ha mégis, akkor sem kapunk teljes, összefoglalt képet magunkban egy adott úttal, túrával kapcsolatban. De ez persze előny is, hiszen az ember azért vág bele ilyenbe, hogy maga élje át azt, ami ott van. Ez a napunk, leszámítva azt a pár kilométert, amíg elértük a tengert, szinte teljes egészében Horvátország dalmáciai partvidékén haladt végig.

A második nap. Irány Szarajevó!

Vasárnap reggel egy kicsit korán ébredtünk ahhoz képest, hogy egy egészen nagy adag fáradság nyomta a testünket. Bár ez ilyenkor általában mindig így van. Nem igazán jön össze a lustálkodás. Mindig reggel 6 órára szoktuk állítani a telefonon az ébresztőt, de eddig még mindig sokkal hamarabb keltünk, mint szoktunk. Nekem most is sikerült fél ötkor kimászni a sátorból. Hiába, ha hív a természet, akkor hív, ha menni kell, akkor menni kell. Odakint rettenetes hideg fogadott, így dolgom végeztével gyorsan másztam vissza a sátorba, ahol a kintihez képest jóval melegebb fogadott. Mikor később, nagyjából egy óra fetrengés után, végleg kimásztunk a sátorból, és szemügyre vettük a bringás computert, szomorúan állapítottuk meg, hogy csak 6,7 fok van kora reggel.

Persze ez azért a hegyvidéken nem meglepő dolog így június elején, még akkor sem, ha jóval délebbre vagyunk, mint az otthonunk. Mivel korán keltünk, így nem fogtuk kapkodóra a dolgot. Főleg, hogy az égre feltekintve a tiszta égbolt látványa fogadott minket. Számunkra ez azt jelentette, hogy hamarosan melegszik is az idő. Ezért úgy döntöttünk, hogy kezdésnek elfogyasztjuk a reggelinket, ami egyébként megint csak a helyieknek köszönhető. Ugyan is az történt még az előző éjszaka, hogy mi már bent feküdtünk a sátorban, és majdnem aludtunk, amikor hallottuk, hogy az a hölgyemény, aki hozta nekünk a sütit meg a szörpöt, kiabál befelé a sátorba. Laci kiment megnézni, hogy mi történt, majd kisvártatva egy tálca kajával tért vissza. Kaptunk egy szép adag felvágottat, sajttal meg kenyérrel. Szóval ezt az összekészített kis elemózsiát fogyasztottuk így kora reggel.

Indulás, és a Durmitor-fennsík

Első nap: 730km autóval, kerékpáron 108km és összesen 2700m szintemelkedés.

Tavaly nyáron, miután már túl voltunk a júniusi kerékpártúránkon, és a szokásos nyári mizériák is lecsengtek a családi nyaralások és kikapcsolódások kapcsán, rögtön el is kezdtünk gondolkodni Laci barátommal, hogy hova is kellene elindulni a következő évben. Három lehetséges hely ötlött fel bennünk. Valahova Nyugat-Európába? Esetleg megint Erdély és a Kárpátok? Vagy egy balkáni kiruccanás? Egy kis tanakodás után és a lehetőségeket mérlegelve, szinte azonnal a Balkán mellett döntöttünk. És ha már Balkán, akkor Montenegró és Bosznia-Hercegovina. Én gyorsan össze is raktam egy útvonaltervet, ami természetesen Montenegró felkapottabb útjait és helyeit foglalja magában, amit igen kedvelnek mind a kerékpárosok és a motorosok is.

Ehhez még hozzá kellett rakni egy Boszniai szakaszt is, ami nem lehet hosszabb, mint maga a Montenegrói szakasz. De úgy döntöttünk, hogy ha már Boszniában járunk, akkor jó lenne megnézni a Neretva-völgyét is, ha már arra tekergünk. Úgy is nagyjából elérhető közelségbe kerül az utunk kapcsán. És természetesen, ha már a Neretva mentén végig tekerünk, akkor kihagyhatatlan Horvátország és a Dalmát partvidék egy része. Szóval nagyjából megvolt az útvonal terve, amit már csak finomítani kellett az adott időhöz, távolságokhoz, és a lehetőségeinkhez mérten, úgy hogy vegyünk bele minden látnivalót, amit érdemes, és kihagyhatatlan. Így nagyjából egy 830 kilométeres távot sikerült összeállítani, amit 8 napra terveztünk be. Miután megvolt az útvonal pontos terve, már nem volt más hátra, csak kivárni az adott indulási időpontot, ami még elég sokára következett be. Az indulás előtti közvetlen időszakban még természetesen megtettük a szükséges előkészületeket, és vártuk a kitűzött dátumot.