Ott hagytam abba, hogy sok-sok utazás jött, amikre nem ezt az autót választottuk volna (vidéki utak, 50km és 160km távolságokra, jó sok). Ráadásul alig használtuk arra, ami miatt megvettük: nem volt óvoda, bevásárlásokat is minimumra vette mindenki.

Ahogy telt az idő, úgy láttuk, hogy nem lesz gondunk vele, nagyobb távra is használható lesz. Épp csak a csomagtartó mérettel kell együtt élni... A vírushelyzet enyhülésével együtt jött az ötlet apóséktól, hogy menjünk el együtt egy kerékpár túrára az Ybbs folyó völgyébe. A táj csodás, az út tökéletes, emelkedése szinte nulla: mivel majdnem végig a körülbelül 120 éves vonatpálya helyén épült.
Apósék ötlete az volt, hogy középtájon keressünk szállást (Hollenstein an der Ybbs), majd tekerjünk egyet jobbra is, és balra is. Első nap ez 30+30 km, a Lunzer tóig, második nap pedig 25+25km Waidhofen an der Ybbs-ig. Csak a csomagokat és magunkat kellett vigyük, apósék vitték a bicikliket. A túra különlegessége számunkra, hogy először életünkben kipróbáltunk egy biciklis utánfutót a gyereknek.

Első kilométerek

Mikor átvettük, persze tetszett. Tetszett, hogy szinte új volt, és tetszett, hogy milyen csendes, de az is hogy milyen erős. A fura alakjával még barátkoztam, de a tudását már elismertem.

Amiért vettük, azt pont nem kellett csinálni a COVID őrület miatt: nem jártunk oviba, legtöbbször rendeltünk, így sok bolt is kimaradt. Elkezdtük használni, arra ami maradt: vidéki nagyszülőkhöz jártunk, illetve Balaton-felvidékre mentem el vele párszor, ahol a nagybátyámék kis háza van, építettem nekik egy kemencét. A száradási periódusok miatt ez igen sok utat jelentett oda és vissza.

A kemence meg ilyen lett közben...

Így az első kilométerek igen gyorsan szaladtak bele az autóba.

Ami már kiderült, az az, hogy ha stabil 80-100km/h sebességgel közlekedek, akkor simán el tudna 240km-t menni - amennyiben vár egy töltő a célállomáson.
Az is kiderült, ha sietünk, (120km/h + ), akkor pedig jó ha 160km kijön egy töltéssel.

Villanyautó? Az meg mi?

A miértek

Mióta a lányom óvodába jár, a régi belsőégésű motorral szerelt autónkat folyamatosan sajnáltam: reggel beindítja a feleségem, elgurul 2-3 km távolságra, ott leállítja. 10 percen belül beindítja újra, majd hazagurul. Ugyanezt eljátssza még egyszer, délben vagy délután - attól függően, vajon mikor hozzuk haza a lányunk. Illetve két naponta hasonló táv a boltig. Ez így összesen hetente maximum 50 km, ami tartalmaz 16 beindítás / leállítás ciklust.

Biztos nagyon élvezte a kocsi. Tuti.

Emiatt én a legtöbbször biciklivel vittem a kisasszonyt. Már ha én vittem. De én ritkán lehettem a taxis a családban, mivel én dolgozom most egyedül: a feleségem újra iskolába jár, és jobban ráér erre (vagy csak úgy érzi, hogy ezt kell tennie, míg az ura dolgozik? :) ) - szóval maradt az autó.
Budapesten élünk, a tömegközlekedés is játszik, hiszen itt könnyen eljutunk a szakadt BKV buszokon bárhova, épp csak 200 + 500 méter gyaloglást kell hozzátenni a reggeli tömegnyomorhoz, ami nagyon meggyőző számunkra, szóval maradt az autó.
Persze lábunk is van, pár kilométert bárki legyalogol reggel, oda-vissza, illetve délben ismét. Kivéve a 4-5 éves lányom, aki végtelen hisztit letol, hogy unja, és amúgy is elfáradt. Ja és az előbb említett szakadt BKV busz épp most terítette be fekete felhővel, maradt az autó.