Az érettségi környékén, illetve az egyetemi évek alatt rengeteg hozzám hasonló, kispénzű fiatal elhatározza magát a jogosítvány megszerzése mellett. Mondanom sem kell, hogy 2009-ben Magyarországon ez alsó hangon is 120-130.000 forintos kiadást jelent, de ez az összeg ennél akár több tízezer forinttal is magasabb lehet.

A jogsi megszerzése után tehát ott áll a fiatal, akinek autóvásárlását nem támogatják anyagilag a szülők, ellenben szeretne egy saját autót, amin rendesen megtanul vezetni, akkor vezeti, amikor akarja és nem félti tőle senki. A rendelkezésre álló összeg korlátozott: a nem túl magas pályakezdő fizetés, diákmunka, ösztöndíj, összespórolt pénzek jöhetnek szóba. Ez jelen esetben maximum fél millió forint körüli összeget jelent, ami nem hangzik olyan kevésnek, de ha ebbe beleszámítjuk az átírás, a biztosítás és a megvétel utáni szervizelés költségeit máris inkább a maximum 300.000 forintos értékhatár tűnik reálisnak, mert ugye az csak idealista feltételezés, hogy ennyi pénzért teljesen hibamentes autót kap. Nem kap, de nem mindegy hogy az autóra kezdésként néhány tízezer forintot kell-e költeni vagy sok bosszúságot okozó pénztemetővé válik.