Isaac Asimov leghíresebb szériája az Alapítvány-Birodalom-Robotika ciklusban játszódó, egymással összefüggő novellák, regények. Az emberiség több mint 20.000 évnyi jövőjét mutatja be, részletesen kidolgozva és a lehető leglogikusabban felépítve. Ennek a világnak az első harmadát képezik Asimov robottörténetei, amelyek nemcsak az olvasók, de a későbbi sci-fi írók számára is meghatározó történeteket tartalmaznak.

A történet kezdete számunkra már a múltban történik, a novellák középpontjában Susan Calvin, a Föld egyetlen robotpszichológusa áll. Az ő elbeszéléseiből ismerhetjük meg a robotika történelmét az első pozitronikus aggyal rendelkező géptől kezdve az első „Külső Világok” felfedezéséig.

Ezek a novellák általában a robotika három törvénye hiányosságait és az ezek által kialakult döntésképtelen helyzeteket mutatják be. A robotika három törvénye pedig a következő:

1. A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.

Gondolom hallottátok már a hírt, hogy drasztikus mértékben csökkentik az informatikaórák számát az iskolákban.
Ennek elég egyértelmű, mi lesz az eredménye: az emberek nem fognak érteni a számítógépekhez és nemzetközi szinten a komplett ország ki lesz szolgáltatva a környezetének.

Ha nem tanítanak meg gimnáziumban az alapokra, akkor egyetemen/főiskolán se jut idő a "valódi" ismeretekre és nagyon kevés olyan ember lesz az országban, aki akár csak magas szinten értene az informatikához, a védelmi és egyéb funkciókat pedig nem tudják majd ellátni.

De ne menjünk ilyen messzire, nézzük, hogy most hogyan telik egy infó óra az iskolában (átlag gimi),
HA órán "tanulunk" és nem játszunk, akkor mit kell csinálnunk?
Egyetlen egy programcsomagot tanítanak meg, aminek az életben nem vesszük gyakorlati hasznát, tekintve, hogy 2-3 évente újabb verziók jönnek ki. Ez pedig a Microsoft Office.