Fura volt a tegnap.
Adott egy szerintem nagyszerű esemény.
Budapest Futam.
Csodálatos autók, kiváló időjárás.
Meg a tömeg.
Pedig ezerszer megfogadtam már, hogy nem viszem a családomat ingyenes rendezvényre. Ott összegyűlik a boldog-boldogtalan.

Szóval, elmentünk erre a programra kora délután, egy óra tájban.
Az Astoriánál sétáltunk be a kis körúton. Ahol, a visszaforduló rész volt. Látom, hogy sokan vannak, mondom a kedvesemnek, menjünk kicsit feljebb a Deák tér felé. Találtunk is egy viszonylag kevésbé tömött részt. Örültem, hogy a fiaink legalább látnak valamit.
Felkonferálták Bottast. Juhé, friss futamgyőztes.

Épp csak elindult, durr, a kerítéshez vágódott az összes felnőtt (bocs a kifejezésért) retardált barom.
Nem figyelve senkire, főleg nem a kicsikre. Neki az első sorból kell látnia.
Nincs az az isten, hogy megálljon 50 centivel arrébb, és még úgy is simán átlát a gyerkőcök felett, lévén az alig több, mint egy méteres fiaim nem túl sokat takarnak a kilátásból.