Nos elszántam magam életem első blogjának megírására , mivel ma olyan dolgok történtek pár óra alatt ami már sokk .
Szabad a délelőttöm , hát asszonypajtás elküldött egy „feladattal” a közeli bevásárló központba . De a gyereket is vigyem , legalább szellőzik kicsit .
OK!
Az utcán
Öltözés és irány a kocsi . A hátsó ajtó előtt egy akkora rakat kutya sz. , hogy egy medvének is becsületére válna . Lakótelepi jó szokás szerint elöl hátul 40-40 cm-re a szomszéd autók . Na a gyerek be jobb egyre (2 éves lesz) kiállás , majd jobb egyről be hátra , közben természetesen kialakul a forgalmi helyzet , mivel a kis utcában egy „úr” szeretne autójával keresztül haladni . 30 másodperc alatt beépítem a gyereket és elhúzok . Közben az autós kedvesen legyezget közben mozog a szája ...
Egyébként kitolathatott volna , de azon a típuson biztos nincs rükverc .
Bevásárló központban
Mindenféle atrocitás nélkül 20 perc alatt megérkezünk , leparkolok , megfelelő üzletet felkeresem , ahol közli a hölgy , hogy várni kell kb. egy órát .
Gyors mérlegelés és úgy döntök megvárjuk . Addig bámészkodunk , persze ekkor derül ki , hogy se óra se mobil .
Meg az is , hogy nem is egyszerű egy kisgyerekkel nézelődni , mivel ölben nehéz hurcolászni , kézen fogva meg pl. egy műszaki üzletben a vevők egyszerűen eltapossák . Komolyan , 150cm alatt nem látnak az emberek ?
A gyerkőc közben éhes-szomjas lesz ez alatt , tehát irány kaja/pia vásárlás , majd gyors ruha le evés-ivás . Sajnos csak 2 db p.zs. van nálam , úgyhogy a kárelhárítás eléggé elnagyoltra sikeredik . És felötlik bennem az a kellemes tudat , hogy milyen jó , hogy még pelenkás.
Közben elkészülnek az üzletben , irány vissza , majd tipli haza .
A drágám még ledobja a sapkáját …hol-hol (?) , hát természetesen a mozgólépcső tetején .
Mire visszaérünk már kissé megtapossák a k.vásárlók .
Na mindegy úgy is meleg van .
Gyerünk a lifthez .
Irányzék belőve , majd 40m-es síkfutás a liftig , ahol egy ember várakozik . Bevásárló központok sajátossága , hogy vagy sokat kell várni a liftre , vagy nagyon sokat.
Úgy 10m-re vagyunk a célfotótól mikor megérkezik a lift , emberünk bevágódik , majd Bruce Lee- t meghazudtoló reflexszel már nyomja is a gombot .
Közben látványosan nem néz hátra . Biztos nyak-ideg zsába .
Megeresztek egy „Várjon!” –t de nulla reakció . Háháá csakhogy bele nyúlok ám az ajtóba !
Így mi is bejutunk .
Párbeszéd :
- Ember , nem hallja , hogy szóltam ?
- Mit b*szogat , hagyjon már , hozzá se nyúltam ! (közben behátrál a sarokba)
- Ööö… [negédesen] én kérek elnézést és köszönöm kedvességét , hogy megvárt . (magamban : szerencséd , hogy gyerekkel vagyok)
