Pár évvel ezelőtt írtam egy kis szösszenetet magamról, pontosabban arról ahogy elképzeltem az életem és szépen lassan minden gondolatom kézzel foghatóvá vált. Úgy érzem eljött az ideje egy kis frissítésre.

Nem hiszen sokan olvasták, de akik igen azok tudják, hogy tetoválással foglalkozom. Mindíg is olyan munkát szerettem volna, ahol az embereknek számít a véleményem. Mostanra pedig, jóformán mindenki azt szerertné hogy én döntsek helyettük. Nagyon megtisztelő és egyben hatalmas felelőség, de imádom! Lassan 9 éve leszek benne ebben az álomban, ahol a magam főnöke vagyok. Nagyon nehéz dolog. De azt hiszem mire az utolsó ilyen frissítést fogom írni az lesz az utolsó szavm, hogy MEGÉRTE.
Viszont van egy érdekes oldala ennek a "munkának". Még pedig az, hogy az emberek maximális megnyílnak előttem. Amolyan lélekbulvár lettem, miközben nem szerettem volna más csinálni, mint szebbnél szebb tetoválásokat készíteni. Persze ehhez sok idő kell, mire az ember olyan szintre fejlődik. Na de ez más téma :D
Arra kellett rájönnöm, hogy egyre nagyobb felelőség nehezedik rám, hiszen a vendégeim úgy érzik velem bármit megbeszélhetnek (ami így is van), de akkor egy példa:

Mivel is kezdjem.

Nagyon sok minden történt azóta, hogy megírtam azt a kis szösszenetet.
Javarészt arról beszéltem, hogy a gondolatnak mekkora ereje is van. Sokan kételkedtek.
Magamat tudom csak felhozni példának, ami szerintem meggyőzőbb tud lenni, mint amiket a tv-ben látsz.

3 éve tetoválok +- pár hónap.
Nagyon nagy vágyaim közé tartozott, hogy nyerjek tetováló versenyeken.
Naponta, miközben utazgattam fülemben a fülhallgatóval folyton azt képzeltem, ahogyan átveszem az 1. helyezésért járó díjakat. (ezt kb 17 éves koromtól kezdve játszottam)
2010-2011-ben 2 versenyen vettem részt. Majd hogy nem szó szerint zajlottak az események.
Nyertem. Ha ciki, ha nem az. El kellett vonuljak, mert potyogni kezdtek a könnyeim, és a színpadon ez gáz. Ami a legfurcsább talán az, hogy akkor ugrott be minden, amikor a kezembe foghattam a díjat. Mert akkor döbbentem rá, hogy ez már többször is lezajlott. (igaz csak a fejemben)

Képzelj el egy világot, képzeld el hogy benne élsz.
Fogd meg az álmot, fog erősen.
Ha kicsúszik, akkor elveszted a reményt hogy valaha is igazából boldog legyél.
Túl sokat ne kérj, mert nem fogsz elbírni vele.
Kezd 1-el, és meg lesz a siker!

Nem kell a szenvedés, a gyötrődés, hogy mi lett volna ha......
Élned kell, bízni abban hogy nincs messze az ami most elérhetetlen.
Ha nem is látod, bízz benne. Másnak csak egy álom, gyerekes butaság.
Senki nem lohaszthatják el kedved, töretlenséged.
Bukdácsolsz majd, egy kicsit fájni is fog. Semmi sincs ingyen!

A kapu előtt állsz már, a Te kapud előtt.
Érzed, hogy megérkeztél. Lassan elkezd nyílni, úgy érzed mintha megállt volna az idő.
Mivel ennyit kibírtál már, türelmesnek kell lenned.
A rácsain keresztül fény szűrődik, ott már új élet vár.
Nem hiszed el, hogy megérkeztél, de mivel a kinyílt átlépsz rajta.
Innen kezdve, nem ugyanaz vár. A munkád, kitartásod beváltotta az álmod.