Nagy Bioware rajongónak tartom magam, ami leginkább abban nyilvánul meg, hogy rendkívül szeretem a játékaikat. Főleg a Mass Effect trilógiát. Azt nagyon. Ellenben van nekik olyan szériájuk is hogy Dragon Age. Ezt szintén nagyon komált játék nálam, a régi WoW-os időket idézi, de azért a ME-hez képest kissé hátrébb volt a listámon.. legalább is eddig. Ezt könnyen számszerűsíteni is lehet pl azzal, hogy a ME 2-t 7-szer vittem végig, összesen a 3 részben jó pár száz óra van benne. Ellenben a DA-t 2 szer vittem végig, a 2. részt pedig, hát khüm... 1-szer, de az is egy könnyen felejthető élmény volt. Így indultam neki a 3. résznek kb 1.5 hónappal ezelőtt. Kijött már hozzá minden DLC, a játék teljes volt és nem voltak kellettek volna benne lenni bugoknak.

Épp most sikerült végeznem a Life is strange nevezetű játékkal. Mivel az első epizód után született Gamepodon és Logouton is teszt a játékról, ezért távol álljon tőlem, hogy írjak róla bemutatót. Ők biztos meg fogják tenni a záróepizód befejeztét követően. Így viszont meg van nekem a lehetőség, hogy szimplán az én érzéseimről beszéljek a játékkal kapcsolatban. És persze, hogy telerakjam spoilerekkel .Így aki még nem végzett a játékkal, viszont rendkívül szeretne, esetleg azt se szeretné megtudni, hogy ki a gyilkos, az az írásomat inkább kerülje el. Azért egy jókora Spoiler feliratot ki fogok írni, mielőtt leírom ki a gyilkos. Hátha lesznek olyan vakmerő bátor, olvasók akik ezután továbbolvassák, bízva abban hogy esetleg mégsem írom le, de bizony le fogom. Na jó lehet mégsem, de azért csak okosan.

Történt egyszer még réges-régen, nagyon régen (2014. április 4.), hogy láttam egy csodálatos akciót egy bizonyos HTC 8X nevezetű telefon megvételére. Ez egy 45000 Ft-os történet volt, ami elég komoly akciónak számított, mivel akkoriban ez a telő 60k körül mozgott, de akciósan is több volt mint 45k. Ebből kifolyólag nagyon megörültem a lehetőségnek, és izibe lecseréltem beszámíttattam a régi ócska Nokia lumia 620-as telefon készülékemet. Így komoly upgrade lett mindössze 25k Ft-ból. Egy bibi volt a történetben, ez pedig az unibody házikó. Úgy voltam vele, hogy mit nekem , úgyis van rá 2 év gyári gari, ha az aksi felmondja a szolgálatot, hát majd gariztatom okosba. A törések elkerülése végett pedig vettem egy 3 mm-es keménytokot, mert hát a véletlenre meg aztán végképp nem akartam bízni a pókhálók és mindenféle más optikai tuningok keletkezésének lehetőségét. Teltek múltak az évek hónapok és én boldogan használtam az én drága egyetlen telefonomat. Telefonáltam meg ilyenek.
Egy zord őszi délelőttön viszont szörnyű dolog történt. A telefonon ki volt kapcsolva... Akkor még azt hittem hogy azért, mert én kapcsoltam ki. Pedig nem, nagyon nem, annyira nem, hogy magától kapcsolódott ki. Tudom ez lassan kezd olyan lenni, mint ha egy valódi horrortörténetbe kerültem volna, úgyhogy inkább folytatom telefonkám kálváriáját. Szóval kikapcsolt a telefonon, de ennek még nem tulajdonítottam olyan nagy jelentőséget. Aztán ahogy telt múlt az idő, ezt a paranormális jelenséget egyre gyakrabban csinálta. Volt, hogy 2-3 naponta egyszer, de olyan is, hogy 1 órán belül 4-szer. Szóval rapszodikus volt. Én az aksi hibájára gyanakodtam, de hát ugye a telefon "megbonthatatlan". Szóval addig ki akartam húzni, ameddig a hiba el nem fajul, és hát akkor elvittem a HTC méltán híres márkaszervizébe telefonomat. Ott mondtam, hogy mi van, és hogy kéne új aksi, és az átadást követően nagy bizakodva elindultam kifelé az átvételi pontént szolgáló üzletből. A következő sorokat csak erős idegrendszerűeknek ajánlom. Amíg vártam a javításra, hát jobb híján elővettem a cseretelefonomat. Ez egy Huawei Ascend y530 volt. Ez volt hosszú és szép, eddigi életem legsötétebb korszaka. Próbáltatok már androidos telefont 512 MB RAM-al használni? Nem? Hát remélem többet én sem. Ezt asszem túl is tárgyaltuk, szóval 9 nap, mármint 9 baromi hosszú nap után vissza kaptam a telómat. A szervizben elvégezték rajta az ultimate repairt: aksi csere software frissítés. Ők letesztelték, és csodák csodájára mindent rendben találtak. Én persze meghunyászkodtam (mint általában stressz helyzetben), és megkérdeztem, hogy forintért belerakja e a márkaszerviz az új aksit. Hát az derült ki, hogy 5k-ért beküldhetem a telót, és majd adnak árajánlatot. Ekkor nagyon mérges lettem, de amit nagyon el akartam mondani, azt nem mondtam, mert gyerekek is voltak a környéken, ide meg mégsem írhatom le na. Ez után még mindig nem adtam fel, és feltettem egy végtelenül pofátlan kérést a boltosnak. Azóta is szégyenlem magam. Azt mertem kérdezni, hogy ugyan ők nem rakják-e be a náluk vásárolt aksit a telómba. Természetesen nem, mivel unibody, és ők nem értenek hozzá. Szóval ez van.. és akkor itt vége is a történetnek. Na jó nem.
Felmentem árukeresőre és találtam is 6-8k körül aksit, mindenhol oda volt írva 3 felkiáltójellel, hogy idézem: "beépítése szakértelmet igényel". Tehát megvolt a feladat: 1.: venni kell egy aksit. 2.: keresni kell egy szakértőt. Ez utóbbi lennék én..... Sokáig kerestem, de sajnos jobbat nem találtam. Gondoltam hát akkor nem keresgélek tovább, beérem hát magammal. Az aksi megvételét a minimalista költségvetés alapelvével hajtottam végre. Ha már tönkreb@..om a telómat, legalább olcsón. Először ebayen találtam 3200 ért, de aztán aliexpressen 2500-ért. Meg is rendeltem, végül is mit tököljek. Ami még hiányzott az egy mobile repair kit, amit ebayről kemény 300 Ft-ért vettem. Mikor minden megjött, vettem egy végső búcsút a telómtól, és belevágtam a nagy feladatba. Két segítségem volt: HTC 8X disassembly no1 [HTC 8X disassembly no2]
A művelet legnehezebb része (ami a videókon egyáltalán nem látszik), az a telefon ketté szedése, törése, szakítása. Hőlégpuska a laborba volt 4 db, szóval azzal el voltam látva, de azért fostam rendesen, nem mertem ész nélkül sütögetni, azok a puskát 400+°C-os tudnak. Szóval kicsit melengettem, aztán feszegettem. Ezzel így el voltam vagy fél órát. A teló tetejének enyhe eldeformálódását leszámítva aránylag jó megúsztam a dolgot. Utána jött a következő gond. A videókon az látszik, hogy az alsó alaplap a készülék hátuljára van rögzítve. Nálam nem úgy volt. Ebből kifolyólag a középső alaplap egyik csavarja egy műanyag lemez alatt volt, amit nem lehetett leszedni. 15 perc eredménytele próbálkozás után végül is a csukott szem, tiszta erő módszerével felfeszítettem a burkolatot, és a csavarhúzóval alányúlva kicsavartam az a bizonyos CSAVAR-t. Azért írtam csupa naggyal, mert az egész történetben ő volt a legszörnyűségesebb nemesisem. Ezt kimondani is szörnyű egy olyan írásban, ahol a Telemax szó is szerepel. Ez után már nem volt probléma, 10 csavar ki, 6 kábel le, és téphettem ki az eredeti aksit a helyéről. Tudom egyeseknek ez a szóhasználat túlzó lehet... Nos azért írtam, mert ezek a jóemberek az akit is jól beragasztották. Apropó mondtam már, hogy az aksi az alaplap és a kijelző között volt, hogy még csak véletlenül sem lehet kiszedni az aksit csak a hátlap leszedésével? És hogy van még másik két alaplap is? Hát van.... Ezután nem volt más hátra mint berakni az új aksit és mindent visszaszerelni. Kivéve a nemesist. Az kikerült otthon a szégyenfalra. A hátlapot visszarakni megint nem volt egyszerű, kellett a hőlégpuska, és nem is lett tökéletes. De összeraktam és végül is az a lényeg. Minden funkciót lecsekkoltam, és rendben is találtam mindent. Miután lenyugodtak remegő kezeim, konstatáltam, hogy ennek bizony happy end lett a vége, nem kell visszatérjek a Huawei Ascend y530-ra új telefont vennem. Képeket nem sikerült készítenem, a telóm épp nem volt kéznél.... Szóval sajnos ilyesfajta grafikus elemekkel nem sikerült tovább emelnem a már amúgy is nagyon színvonlas blogbejegyzés színvonalát.
Összefoglalásként annyit lehet elmondani, hogy a HTC szerviz még messze nem tökéletes egy marék szamócát nem ér. A telefon akkumulátor cseréje pedig bonyolultabb egy Nokia 3310-esénél. Sőt sokkal. Mondanám, hogy nem fogjatok hozzá, mert nehéz, meg kockázatos és a telótokot simán hazavághatjátok, de mivel senki más nem csinálja meg helyettetek, inkább vegyétek meg a megfelelő célszerszámot (ha már gombokért árulják), és próbáljátok meg. Végül is mit veszíthettek... Nélküle a teló használhatatlan, legrosszabb esetben tönkreteszitek, de az esély megvan, hogy új erőre kapjon és még évekig használjátok boldogságban, szeretetben.

Történet

Nem is olyan régen bemutattam a kissé forrófejű, viszont hőn szeretett Lenovo Y580-asomat. Akkor sikerült a nyugalom megzavarására alkalmas hőmérsékleti adatokkal szolgálnom, mely sok érzékeny lelkű fórumtársnál kiverte a biztosítékot. Ezek közül is a legmegrázóbb adat a HDD-m hőmérséklete volt.

Sokáig gondolkodtam, hogy írjak-e cikket a történetemről, de végül is három dolog miatt döntöttem a cikk megírása mellett:

Első és legfontosabb, hogy azokat a fórumtársakat megnyugtassam, akik az előző eset óta esetleg még mindig a HDD-m egészségi állapota miatt aggódnak, hogy végre egy jobb helyre került szegény (persze nem az örök Si mezőkre) és azóta sokkal jobban érzi magát.

Az alábbi cikket egyfelől tanulságként, de leginkább elrettentésből szeretném írni nektek. Ez lesz az első cikkem, szóval kérlek titeket, nézzétek el ügyetlenségemet. Két éve történt már, hogy hozzájutottam egy Lenovo y580 típusú gamer laptophoz. Eme laptop tesztelve is volt a Prohardveren, ahol is különösen ajánlott minősítést szerzett. A laptop jellemzője, hogy nagyon jó ár/teljesítmény aránnyal rendelkezik. Jelen írásomban eme remek gép újrapasztázásáról szeretnék írni pár sort.

Gép leírása

Mint mindennek, ennek a gépnek is megvan a gyenge pontja, neki speciel a hűtés. Én leginkább a kazán jelzővel tudnám illetni. Nem is szoktam a saját billentyűzetével játszani, XBox controllert, vagy külső billentyűzetet szoktam használni.

Az utóbbi időben viszont már nem csak a külső burkolat érintése volt kellemetlen, hanem a belbeccsel is gondok voltak, ugyanis amikor beköszöntött a meleg és 32 fok volt a lakásban, akkor bizony masszívan beszaggattak a játékok, tehát sikerült thermal throttlingot elérnem, azaz két év után kénytelen voltam megbarátkozni a gondolattal, hogy ezt a gépet bizony újra kell pasztázni.