Mert én ilyen vagyok...új cuccokat nem mindenből engedhetek meg magamnak (pl. plazma TV-t igen, azzal is megszívtam! ), a használt holmik felkutatása, megvásárlása, használhatóvá tétele pedig számomra egyféle kálvária. Minden stáció fontos, van amelyik fájdalmas, van amelyik vígaszt nyújt, de mindegyik tanulságos...
I. stáció:
Hét éve használtam már egy Opel Vectrát, amit annó kényszerből vettem (az új munkahelyemhez szükség volt rá, alapból a bejárás miatt, de a munkám is megköveteli, hogy állandóan "menetkész" legyek és hipp-hopp ott teremjek az ország bármelyik zugában ha kell! ).
A kényszer pedig ritkán szül jó/ideális megoldásokat: miután körvonalaztam az igényeimet (benzin, automata, min. 2000ccm), megvettem a majdnem legolcsóbbat és kipofoztam.
Ha szigorúan veszem a születési dátumát (95.12), akkor már tavaly nagykorú lett, el kellett engedni hát a kezét, élje nélkülem az életét!
No meg: tavaly már kétszer annyit költöttem rá (nem számolva a kötelező kiadásokat, úgymint üzemanyag, biztosítás, sarc, stb.) mint amennyi a használtpiaci értéke volt!
Mennie kellett tehát...