Utolsó éves gimnazista vagyok. Barátom is, osztálytársak vagyunk. De nála elég valószínű volt december 20.-ig, hogy talán nem itt fog érettségizni. Mért? A cím árulkodik, de ezt a nevetséges „sztorit” szeretném megosztani veletek, kíváncsi vagyok rá, hogy vajon csak a főszereplővel van baj, vagy mi kanászodtunk el nagyon.
A kezdet…
Novemberben egy nap a suliban a kezünkbe nyomtak egy Szülői Kérdőívet amit a szülőkkel ki kellett töltetni, melyben ilyen kérdések voltak, hogy „Ön szerint megfelelő-e az órai számonkérések száma?” meg „Megvan-e elégedve az oktatási módszerekkel?” stb…
Na itt álljunk meg egy kicsit. Tudom, hogy ez teljesen szubjektív dolog, de akkor sem hagyom szó nélkül. A kérdőív olyan szerencsétlenül volt összeállítva, hogy ritkaság az ilyen. Ezt nemcsak arra értem, hogy olyan kérdések szerepeltek benne amikről a szülő manapság, valljuk be, azt se tudja mit gondoljon, egyebek közt azért mert nem ő van ott órákon és nem neki magyaráznak érthetetlenül sokszor, ha egyáltalán magyaráznak. (Mert a legtöbbször egy könyv simán helyettesíthetné a tanárokat és akkor nem kéne bejárni órákra. Főleg hogy sok tanár könyv nélkül egyszerűen nem tud mit kezdeni. Oké, azért vannak a könyvek hogy legyen valami tematika azért az oktatásban, de nem kéne csakis arra támaszkodni – tisztelet a kivételnek) Hanem azért is, mert a válaszadási lehetőségek is furcsák voltak, mivel a válaszok közt voltak olyanok is hogy: „kicsit vagyok elégedett”, „több írásbeli kéne”, „nem elég alapos” stb… Pontosan nem emlékszek, de arra igen, hogy egyes kérdések lehetséges válaszait elolvasva jókat nevettünk.
(Erről eszembe jutott most egy másik kérdőíves dolog, ami a községben ahol lakom fellázította a szülőket. Általános iskolásoknak adták oda a suliban, és olyanokat kérdeztek hogy: „Drogozol-e?”, „Ha igen, hol szerzed és kitől?”, „Mennyit fogyasztasz?”, „Milyen drogokat használsz?”… Hát, ki-ki döntse el maga, hogy mennyi esze volt annak aki ezt összeállította)
Na de ne térjünk el ennyire. Szóval ezt a kérdőívet aznap adták oda amikor már be kellett volna adni, de szólt az ofő, hogy holnapra töltsék ki a szülők. Jó, oké, jókor szólsz, köszike… Hazavittük, anyám bőszen töltögeti és olyanokra ad választ amiről fogalma sincs (csak egy példa: volt olyan nap, hogy 7 órából 4 témazárót írtunk, a maradék 3-on pedig „írásbeli felelet”. De muter azért bejelölte, hogy kevés az írásbeli számonkérés. Mert Ő tudja!).
A lényeg, hogy barátom elfelejtette odaadni és másnap a suliban jutott eszébe. Sebaj, egy statisztikával kevesebb. Aztán volt egy megjegyzés rész. Azt poénból teleírtuk olyanokkal, hogy „az iskola egy nagy selejt, fel kéne gyújtani aztán meg ledózerolni, a tanárokat pedig kirúgni az összest, majd az iskola helyét bevetni sóval”. Nem adtuk be természetesen, de szünetben valami buzgó osztálytársunk összegyűjtötte az összes többivel, mikor mi már rég lent öltöztünk tesire.
Ja, azt ki ne hagyjam, hogy az összes kérdőív névtelenül ment (volna)!!
