Mikulás vs. Athéné II.

Avagy nullával lehet osztani

Folytatván megosztó cikkemet, a Mikulás vs. Athénét, ami megtekinthető itt, ismét beleásom magam az óvodás és az ókori mitológia közös vonásaiba illetve főbb eltéréseibe. Aki olvasta cikkemet, ami továbbra is megtekinthető itt , tudja, hogy bizony a mikulás-mitológia nagyon is közel áll az ókori görög kultúrához, hiszen egyetlen műalkotással kapcsolatba tudtam őket hozni. Azonban nemrég az élet úgy hozta, hogy ha nem is személyesen, de mindenképp a való életben, mások életén át tapasztalhattam a mikulás-jelenség, a mikulás-szindróma meglétét. Ismét evokáció a helyzet, hiszen rájátszik a többek között Móricz és Ady által is leírt szindrómára, a háborús pszichózisra. A dolog megértéséhez ezt kell röviden, a teljesség igénye nélkül ismertetnem. A háborús szindróma egy valóban dokumentált jelenség, a háború voltaképpen irreverzibilis változásokat okoz a lélekben, az addig akár jószívű, család-centrikus embert (lásd Móricz Zsigmond – Szegény emberek) is képes megváltoztatni, akár vérengző, kegyetlen, szívtelen emberré is. Ez az embertelen lélek szakítja a múltat a jelenre, s ezzel itt egy újabb evokáció, a múlt jelenre szakadása, többek között Ady és Babits életművében lelhetők fel. a múltban pedig ott van az ókori görög kultúra is. Természetesen a háborús pszichózis esetén nem erről van szó, a barbár múlt kerül felszínre, így tehát a háború nem csak azért ártalmas, mert életeket vesz el, az egyén nem jelent benne semmit, egy katona halála messze áll a tragédiától, nem több csupán egy számított veszteségnél, hanem azért is mert az életben maradtak pszichéjében a társadalommal összeegyeztethetetlen cselekvéseket általánosít, automatizálja az ölést is. Ez a szörnyű szindróma hogyan kerülhet kapcsolatba a görög művészettel, mitológiával? Nos, ezek pozitív fogalmak, így természetesen nem a háborús pszichózis, hanem a mikulás-jelenség hozza meg a kapcsolatot számunkra. Amikor mindenki önmaga mikulásaként jót akar tenni, önkénytelenül is rászakítja a jelenre az ókori bölcsességet is, szándékai tiszták, a cél természetesen szentesíti az eszközt, így ezektől függetlenül, boldogító céllal ajándékoz, szebbé teszi a világot, de mivel?! Természetesen a múlt szépségeivel, ha máshogy nem is, tudat alatt feltétlen. Hiszen örömet okozni nagyon nehéz, még úgy is, hogy mindenkiben egy mikulás lakozik.

Wimbledon királya

Hatodszor emelhette magasra a wimbledoni tenisz Grand Slam serlegét Roger Federer. Tavaly úgy tűnt, Wimbledon új királyt avat, Rafael Nadal személyében, aki maratoni csatában, talán az évszázad legjobb meccsén verte meg Federert, 5 szettben. Az új korszak azonban nem kezdődhetett el, hiszen Nadal sérülés miatt kénytelen volt kihagyni az idei tornát. Eljött tehát a legjobb alkalom arra, hogy Federer visszavegye a trónt.

Roger Federer és Andy Roddick

Roger Federer gond nélkül, összesen egy szettet vesztve (Philipp Kohlschreiber ellen) jutott a nyílt teniszbajnokság döntőjébe, legyőzve többek között a Roland Garros döntősét, Robin Soderlinget, vagy a kiváló formában teniszező Tommy Haast. Így következhetett a sorban Andy Roddick, az amerikai, aki ellen már 2004-ben illetve 2005-ben is döntőt játszhatott Wimbledonban. Ő kevésbé egyszerű úton, ám kitűnő játékkal, a helyi kedvenc Andy Murrayt kiütve érkezett a döntőbe, ahol a már jól ismert arc várhatta, az a játékos, aki sorozatban már hetedszer jutott itt a döntőbe.

Szeged, 2009.06.09. , egy leköszönt csapatkapitány feljegyzései...

15:00 körül jár, a csarnokban már labdák pattognak. A meccslabda is. A nézők gyűlnek, és jó barátok, jó tanárok fogadnak. Hazatértem.

Az idei szezon számunkra, a "6. korcsoport" számára nem sikerült túl jól. Mivel kedvenc edzőnk és tesitanárunk Ausztrália vendégszeretetét élvezte több ideig, mint a tanév fele, így nem neveztünk a diákolimpiára, ahol végre nagy esélyünk lett volna a döntőbe kerülésre is, sőt, más kupákon sem voltunk, csupán a "Karácsony-kupán" Gyomaendrődön. Ezt meg is nyertük, bár az első meccsen elég halványan játszottunk, a másodikra (2 meccses volt a kupa...) felszívtuk magunkat, köszönhetően Peti barátomnak és jómagamnak, egymás gólpasszaiból pár perc alatt 10-12 pontot ültettünk az ellenfél gyűrűjébe, amivel eldőlt a meccs. A diadal után pedig én, mint a megválasztott csapatkapitány átvehettem a kupát Gyomaendrőd polgármesterétől.
Egy meccses edzősködésem az 5. korcsoport felett, a gyomai győzelem, és még inkább a felejthetetlen buszút, melyben drága igazgatónkat és kedvenc tanárainkat is fel-fel emlegettük egymásnak poénosabbnál poénosabb történetekben, s a végén a hideg zuhany, mikor megtudtuk hogy mindezt a kísérő tanárnőnk is hallotta... ("...nagyon jól szórakoztam a kosarasok történetein...") örök emlékek maradnak. De az a bizonyos 9.-e, ez a keddi nap a júniusi melegben talán mind felé emelkedik.

NBA Bennfentes - Keleti Konferencia

Flash visszatért

Dwyane Wade, azaz „Flash”, a Miami Heat csapatának kosarasa visszatért. Sejthettük ezt már a pekingi olimpia után is, amikor is 16.0 pontos meccsenkénti átlagával vezette aranyéremre az amerikai kosárlabda válogatottat. Bizonyossá azonban mostanra vált, amikor Wade vezeti az NBA-t pontátlagával, s így természetesen csapata, a Miami Heat legjobbja is.

A 2003-as draft 5. választottja, Dwyane Tyrone Wade Chicago-ban született, s a Marquette egyetemről, 2 évi játék után jutott el az NBA-be. Pat Riley igazgató egy viszontagságos első év után cserélte Wade mellé a Lakers-ből Shaquille O’Neal-t, a korábban háromszoros bajnok centert, aki a liga történetének 50 legjobb játékosa között is szerepel, s ezzel elindította a Miami-t a dicsőség útján. A 2005-2006-os szezonban fel is került a korona a csapatra, Wade hihetetlen rájátszásbeli teljesítményével a döntőben 0-2-ről felállva, 4 meccset nyerve sorozatban 4-2-vel búcsúztatta a Dallas Mavericks csapatát, a klub első bajnoki címét elhódítva. Furcsának tűnhet ezek után, hogy tavaly a Miami gárdája a liga utolsó helyén tanyázott. Mi történt? Kulcsfontosságú cserejátékosok hagyták el a csapatot, Wade több mint a szezon felét kihagyta, s ezért a „Diesel”, Shaq is a cseréjét kérte, ami meg is történt, és érkezett Shawn Marion és Marcus Banks a Phoenix-től. A kilátástalanságból kifelé azonban Wade egyedül viszi a csapatot idén.

NBA Nagydöntő 2008

Az NBA nagydöntőjében évről évre a nyugati és a keleti főcsoport legjobb csapatai vívnak meg egymással. Az idei alapszakaszban a Boston Celtics letarolta ellenfeleit, többek között a 3 legjobb Texas-i gárda ellen egymás után, 5 napon belül játszott, természetesen idegenben, s 3-0-val iszkoltak el a „Texas Triangle”-ből. Meglehetősen impozáns eredmény, pláne ha hozzátesszük, hogy a Boston 82 meccséből 66-ot megnyert. Ezzel keletet toronymagasan nyerte meg, de ahogy azt szokás mondani, hősök nem az alapszakaszban születnek. Pláne nem keleten, ahol idén a Detroit Pistons-on (59 nyert meccs), Orlando Magic-en (52 győzelem) és a Boston-on kívül nem akadt 50 meccsnél többet nyert gárda. Ezzel szemben nyugat betömörült. Bár az Európában sokak által ismert Los Angeles Lakers diadalmaskodott a főcsoportban, legfőbbképp az idény közben végrehajtott nagy cseréjük folytán, mellyel potom áron elhozták a Memphis legjobbját, Pau Gasol-t. Sokak szerint ebben a cserében a liga keze is benne van, így juttatva a Lakers-t a lehető legközelebb a nagydöntőhöz. A már említett keleti gyengélkedéssel szemben nyugaton 8 csapat nyert 50, vagy annál több meccset, s a tavalyi alapszakasz elsőt, a Dallas-t, amely idén épphogy csak becsúszott a rájátszásba a 7. helyről, tavaly kiverő Golden State Warriors hiába nyert több meccset idén, mint tavaly, mégis csak a 9., már nem rájátszást érő helyen végzett. Sokan gondolták, hogy ilyen kiegyenlített mezőnyből csakis fáradt csapat kerülhet be a nagydöntőbe.

Előre leszögezem, nem vagyok márkabuzi, a Samsungon kívül létezik más márka is, csak nem jók. :) Komolyra fordítva a szót, az írásom témája előtt egy kis kúltúrtörténeti kitérés a saját múltamból: Az első Samsung telefonom a D600 volt. És máig az utolsó előtti is. :) Előtte mindig Nokiám volt meg Sony Ericssonom. A D600-nál szerettem bele a Samsung nyújtotta kényelembe, precizitásba és technológiába. Az összeszerelési minőség kiváló, a mai napig hibátlanul működik a teló, még az akksi is kibír egy hetet. (Na persze muternál a teló, aki hagyja az én kis Drágám az asztalon porosodni.) A felhasznált anyagok, a csúszka, a kamera és a szoftver mind-mind tökéletesek a mai napig, karc sem lenne a telón ha nem esett volna rá egy kosárlabda, mert azok ugye már csak maguktól pattognak, és nem hagyják a készülékét mindentől óvó usert felvenni magát kosarazás közben. De a telefont mégis lecseréltem. Hiába hibátlan, hiába gyönyörű, hiába olyan, mint a megvételekor volt, nekem már nem volt elég. Hiányzott az autofókusz, a nagyobb felbontású kamera, a háttérbeni zenehallgatás. És el is érkeztünk a Samsung G600-hoz.