Motorola RAZR XT910 - Jelly Bean - 4.1.2

982.89.3.XT910.Retail.en.EU

A lényeg!

Röpke 5-10 perce megszomjaztam, ezért kimentem a konyhába, hogy felbontsak egy hatos csomag ásványvizet. Letéptem a fóliát és kiemeltem egy palackot. Reflexszerűen tekerném le a kupakot, de akkor valami szokatlant éreztem. Nincs súlya. Ránézek a palackra, aminek az alján mindössze fél deci víz lötyögött. A kupak sértetlen, úgy ahogy maga a palack is. Nyomkodásra semmi sziszegés, hogy szökne belőle a levegő.

Így vegyen az ember ásványvizet. Természetes ásványvíz. Az.

Kezdeném a lényeggel. Eladtam a motorom.

Ezen a héten többen megkerestek, hogy látták a hirdetésem és, hogy érdekelné őket a motor. A több, számban kifejezve négy embert jelent. Ebből kettő komolyan gondolta. Az első komoly jelentkező, ma reggel hívott, hogy jönne megnézni ha ráérek. Ráértem, így mondtam neki, hogy persze, jöhet. Egy óra elteltével már itt is volt. Bemutatkoztak egymásnak - és mi is -, majd 20-25 perc nézegetés/körüljárás után úgy döntött, hogy ő ezt elviszi. Elmondtam neki a hibáit (törött állapotban volt), tudomásul vette. Kitöltöttem az adásvételiket és a magával hozott tanuk alá is írták és persze én is. Toltuk ki az utánfutóhoz és akkor tudatosult bennem, hogy a kis "szintetizátor" (Yamaha FZR 400), többé már nem az enyém. Készítettem róla néhány búcsúképeket is, rossz volt látni ahogy a "nyakánál" fogva odakötözték az utánfutó bordázatához. Lőttem még egy képet és kezeltünk a vevővel. Megbeszéltem az új tulajjal, ahogy újra járóképes lesz a "drótszamár", néhány képet, esetleg videót küldjön róla. Nem mondom, hogy megkönnyeztem, de ahogy távolodott tőlem, egy nagyon szomorú és rossz érzés tört rám.

Úton hazafelé hallom, hogy egy hozzánk közeli cég bemondta az unalmast, az irodák gépeit pedig kipakolják és aki arra jár, az azt visz amit csak akar. Kapva kaptam az alkalmon és elsétáltam a helyszínre.

Nyomtatók, monitorok, kábelek, modemek(!), Cisco routerek, billentyűzetek, egerek. Számítógépek sajnos nem voltak, azokat vagy megtartotta a "cég", vagy elkapkodták mire odaértem. De ami a legfontosabb (mint kiderült), rengeteg (20-25db) szünetmentes UPS-re bukkantam a helyszínen!

Azonnal lecsaptam a kupacra és nekiálltam válogatni - hozzáteszem a többi guberálót teljesen hidegen hagyta ez a UPS hegy. Szóval sikerült szétlegóznom a szünetmenteseket és megtaláltam a kupac legnagyobbik és egyben legszebb darabját. Majdnem 30 kiló. Haza is "szaladtam" vele és be is kapcsoltam úgy, hogy egy kallódó monitoromat is rádugtam (aznap még mentek ezek az UPS-ek, volt benne kraft). A monitor bekapcsolt. Hurrá, ez bizony működik.

Ilyen hirdetéssel sem sűrűn találkozik az ember, de ami biztos, hogy megkérdőjelezhetetlen az őszintesége. Szó sem lehet arról, hogy netán megpróbál átvágni hamis információkkal, esetleg zsákbamacskát árulna.

A Leírás pontban találod a lényeget.

- - - Update 2010. december 29. (lent) - - -

Egy nap híján két hete, hogy boldog tulajdonosa vagyok egy LG Optimus GT540-nek.
Gyárilag kártyafüggetlenül, gyártói garanciával, 2,5 hónaposan, makulátlan állapotban és a gyári Android 1.6-tal vásároltam meg a telefont. Ez a két hét alatt amióta nálam van, azt hiszem, hogy kiismertem a telefont és nagyon jó. Tetszett az 1.6, nem volt vele bajom. Tegnap este a Sync program bejelentette, hogy elérhető hozzá a gyári LG 2.1-es Android rendszer. Gondoltam felfrissítem a szoftvert, mert olvastam, hogy sokat lendít a sebességen (amivel eddig sem volt bajom), bemutatkozik az EQ és a "Live" háttérképek. A frissítés gond nélkül lezajlott. Neki is ugrottam, hogy megnézzem mennyit változott a rendszer az 1.6-hoz képest. Hát elsőre az jött le, hogy ez bizony SZARABB lett! Második nekifutásra is... Sebességben én úgy érzem, hogy se negatív, se pozitív irányban nem változott, de a legborzasztóbb, hogy a kezelhetőség nemes egyszerűséggel pocsék lett, már nem úgy reagál a készülék az érintésekre ahogy előtte. Kapott új animációkat is a menürendszer, ami szerintem teljesen felesleges. A menü háttere és a betűtípus is sokkal gagyibb lett mint volt és a "feloldási kép" sem változtatható úgy, ahogy korábban. Az ébresztő eltűnt, csak az órára "kattintással" csalogatható elő. A tárcsázó és ilyen apróságok csorbítottságába nem is mennék bele.

Hibátlan produkció!

Minden egy "új" számítógépasztallal kezdődött.

Egyik rokonom múlthéten megkérdezte, hogy nem-e kell nekem egy nagyon jó állapotban lévő számítógépasztal. Mondtam neki, hogy megnézem és ha jó, akkor elviszem.
Amint megláttam, azonnal rávágtam: bizony, hogy kell!
Gondoltam tökéletes csere lesz a régi öreg romos asztalom helyére.
Nagy, fekete, dupla kihúzható perifériatartó, három fiókos, gyönyörű szép, maximum 3-4 éves gépasztal. Hazavittem és jöhetett a szobám méricskélése.
Megterveztem gépen mindent centiről-centire, majd szomorúan konstatáltam, hogy az "új" asztalhoz sajnos kicsi a szobám. Akárhogy forgattam a berendezéseket, egyszerűen nem fért el az "új" nagy asztal. Mindenképp használni szerettem volna, így radikális megoldásra szántam el magam. Van (volt) egy kettészedhető franciaágy a szobámban, 180x200cm-es. Mivel jelenleg nincs asszony a háznál és még csak talonban sem, viszont hamarosan, de belátható időn kívül új házba költözök, így kivittem a felét, gondoltam addig kibírom. A fekrészem a felére csökkent, 90x200cm. Kényelmesen nagy lett a szobám (állva-ülve) és befért az "új" asztal is. 21:00-22:00ra be is fejeztem, gondoltam lefekszem aludni. Az elalvással nem volt baj, fáradt voltam, de hogy hajnali ~04 órakor arra keltem, hogy éppen félig lelógva, kicsavarodva "fekszem" az "összement" ágyamon, az egy kicsit meglepett. Visszaaludni már nem bírtam, mert az járt végig a fejemben, hogy milyen kicsi így az ágy, kényelmetlen és ez úgy ahogy van, egyszerűen sz@r. Most nem tudom mit csináljak, megszoksz vagy megszöksz...

Kunio megjárta a fagyos Szibériát, Ukrajnán keresztül pedig Magyarországra érkezett. Mindezt két keréken, egy Suzuki Djebel 250 nyergében. Azonban a Djebellnek Budapesten lába kelt. Most itt ragadt nálunk megbízható, szeretett, kitartó hátasa nélkül. A további (eredeti) terv Szlovénia, Olaszország, Franciaország, majd Spanyolországon keresztül megérkezett volna Marokkóba. Onnan le Fokváros, Egyiptom, majd haza.
Előzmények: Budapesten lopták meg a japán világutazót
Reményekkel teli várakozás (folytatás): A meglopott motoros még reménykedik

A helyzet úgy áll, hogy a Magyar motoros társadalom, most amiben tud, segít a Japán motorostársunknak. Gyűjtést szerveznek (elméletben akár új motorra is), azon vannak, hogy az illetéktelenül eltulajdonított Suzuki Djebel visszakerüljön valós gazdájához.