Ma van a születésnapom. Május 25.

Ez egy különleges nap nyilvánvalóan, mivel ma születtem de egyben egy másik születés napot is jelent.

Ma kereken 17 éve ugyan ezen a napon regisztráltam a Prohardver! oldalára.

Sok emberrel ismerkedtem meg, sok tudásra tettem szert itt.

Köszönöm mindenkinek, és remélem még sok születésnapot ünnepelhetek itt veletek.

Bevezető

A Nokia vezeték nélküli fej- és fülhallgatók már viszonylag régre nyúlnak vissza. Jómagam egy legalább 6 éves BH-503-at cseréltem a teszt alanyára. Ez nem más, mint a BH-940, vagy más néven Purity Pro. Nokia logóval érkezik, de a fülhallgatóiról ismert Monster gyártja, már ha valaki ismeri persze őket.

Kezdjük a száraz adatokkal:

- vezetékes és vezeték nélküli mód (1.2 m-es vezeték)
- automatikusan ki-/bekapcsolódó Aktív zajszűrés
- NFC párosítás
- 24 órás zenelejátszás, vagy 7 napos készenléti idő
- 280 gramm
- összecsukható
- Bluetooth 3.0
[és még sok más]

Nokia BH-940, avagy Purity Pro

Már gimnazista koromban is terveztem, hogy valamit csak varratni kéne magamra. Az milyen menő. Valami nonfiguratív a nyakamra, vagy a vállamra. Eltelt azóta lassan 10 éve de csak nem jött össze, hogy tű érje a bőrömet. Még orvosnál sem nagyon ami azt illeti.
Idő közben beleszerettem a Two Steps From Hell zenéjébe. Aki nem ismerné őket sürgősen pótolja. Többnyire Orchestra zenéket tolnak, vokalisták bevonásával, néha a nélkül. Jellemzően trailerekben lehet őket hallani.
Lényeg a lényeg, hogy imádom őket, és amit csinálnak. (2 srác tolja a muzsikát)
'12 november/december magasságában úgy döntöttem végre megcsinálom.
A mintát magamnak kezdtem el összehozni. Tudtam, hogy a nevük és a logójuk kelleni fog.

Éjszakánként nem tudok elaludni, ilyenkor sokszor pörög az agyam. Tegnap így ezt írtam.

Egy angyal szállt alá a kínok mélységes pöcegödrébe, Lucifer börtönébe. Meglátta a sok kínt és fájdalmas arcáról egy könny csordogált. Lehunyta hát szemét, és a csepp alá szállt. Homlokára esett egy kő szobornak, és felnyílt annak fojtogató kőpáncélja. Meglátta az angyalt, és egy pillanatra újra hitt, remélt, szeretett. A pokol tüzében a könny gyorsan lepereg. Így visszaállt ahol volt, maradt a helyén a kő rengeteg.

"Ecplise"

Sötétek a nappalok
És csendesek a viharok.

Felkavart lelkem
Talán már befagyott.

Az eget nézem
A csillagok közt járok.

Kérdések ezrei szállnak,
Hogy rosszul mit és miért csinálok.

Éhezem közelséged
Mint szikkadt föld
A nyári záport.

Ez a panaszlevél eredetileg 2011.07.25-én került publikálásra az Új MÁV Blogon mint olvasói levél. A blogra történő felkerülés után azonban a levél önálló életet kezdett élni, az első
két nap alatt kb. 25.000-en olvasták el.

Mélyen tisztelt Magyar Államvasutak Zrt!

A mai nap tapasztalatai után úgy érzem elérkezett az ideje, hogy egy hosszabb terjedelmű panaszlevél megírására szánjam rá magam. Higgyék el, nem a kötözködő fotelproli és nem is a napi rutinját végző nyugdíjas szól belőlem, hanem a teljesen felháborodott utas, aki nem mellesleg több éve a MÁV szolgáltatásait veszi igénybe(lévén, hogy nem nagyon van más lehetőségem). Abba a bizonyos pohárba pedig a mai napon hullt bele az utolsó csepp, ugyanis egy részeg illúziónak lettem az áldozata, azt reméltem, hogy a Budapest Nyugati pályaudvarról, az első vágányról 18:20-kor induló, Budapest- Esztergom vonalon közlekedő vonattal a menetrend által közölt időpontban, tehát 19:16-kor érkezem meg a piliscsabai állomásra. De nem, ehelyett nagyjából 20:00-kor sikerült elérni az említett települést. Sebaj, a késést megszoktam, afféle szabadedzés jellege van már ezeknek a dolgoknak, nyilván a MÁV is készül a téli szezonra, amikor a kijelzőn felbukkanó "180 perces késésen" az emberek többsége már fel sem mérgeli magát. Bizony, szépen lassan hozzászokunk, az életünk részévé válik, akárcsak a kövérkés húgyfoltok egy 00-sban eltöltött túra után. Az viszont már az önök számára a mindennapokból is jól ismert pornóoldalakon feltűnő "anal black monster cock attack" kategóriával volt egyenértékű, amikor az amúgy még 18:25-kor is az induló vonatra a peronon várakozó tömeg elé csupán egy szerelvényt toltak be. Ugyanis az említett utas tömeg legalább akkora volt, hogy minimum 3 Desiro típusú (http://www.logsped.hu/desiro.jpg) vagonra lett volna szükség.Ehelyett egy darab vagon vánszorgott be, ami még ennek tetejébe 15 perces késéssel indult. A tömeg mondhatni teljes joggal anyázott, hiszen nem elég, hogy egész nap a bitang melegben lapátolta a GDP-t, késett is a vonat, és egy ilyen fárasztó nap után még le sem tud ülni a garantáltan bónuszperceket tartogató menetidő alatt. Apropó menetidő. A Budapest-Esztergom vonal azért nem egy Salakszentmotors-Nógrádbél szakasz, tehát jó pár ember számára fontos, hogy viszonylag rövid idő alatt tegye meg azt az 53(!) kilométert (nem mintha kevésbé lennének fontosak a kisebb forgalmat jelentő települések). A gyakorinak mondható vonatforgalmat a "kiváló" logisztikai teljesítménynek köszönhetően beárnyékolja az a tény, hogy ezt a távot "mindössze" másfél óra alatt lehet abszolválni. Csak összehasonlításképpen: a 130 km-es távolságot jelentő Budapest-Győr vonal jobb esetben másfél óra, rosszabb esetben pedig 2 óra 20 perc alatt megtehető. Tudom, tudom, a Budapest-Esztergom vonalon sajnos egysávos és amúgy is rosszabb minőségű pályarendszer van telepítve, nincs is villamosítva, meg amúgy is a kurva anyját a Pilisnek, hogy oda tudott nőni. Pénz meg nincsen, hogy felújítsuk. Nos, erre a meglehetősen gyenge lábakon álló mentegetőzésre a következőket tudom válaszolni: Az, hogy nincsen rá pénz, az a legkevésbé sem tud érdekelni. Oldjátok meg, mert a MÁV szolgálatában álló Cic Imre kalauz sem viccel, kíméletlenül leficcent a szerelvényről, ha nincs elég kabala a zsebembe, hogy megvegyem a jegyet! Persze, lehetnék szolidáris a MÁV szorongatott helyzetével, de Önök sem szarják tele a villanyszerelő bakancsot, ha leég a házam, no meg én már leadóztam és még jegyet is vettem. Miről beszélünk?! A mostoha földrajzi viszonyok leküzdhetőségéről pedig Ausztria, vagy Svájc nyújtanak példát. Fúrjatok alagutat, csináljatok töltéseket, stb (legalább munkahelyek teremtődnek, ahol dolgozhatnának az országunkban népes táborral rendelkező ingyenélők is (kivételesen nem a címzettekre gondolok+), mint az említett országokban! Persze, keletről is vehetnék példákat, Grúziához, Bulgáriához és Örményországhoz képest a MÁV valóban egy sikersztori, no meg a Magyar Államvasutak vezetősége tökéletesen otthon érezné magát a felsorolt országok irányításában, hiszen a korrumpálhatóság, a "baszok bele, mert a hó végén úgyis több millió pörög a számlámra" öntudat és a felelősségre vonhatóság teljes hiánya mind-mind ismerősen csengő szavak. Túl keletre persze ne menjünk, mert Japánban pár perc késés miatt már mondott le miniszter. Ha azt hinnék, hogy a történet itt véget ért, akkor tévednek. Ugyanis a késéssel induló vonat Óbuda állomáson újra kijött a box utcába, mivel a MÁV 15 perces büntetést szabott ki a Desiro istállóra. Az ok nem volt más, hogy az Esztergom felől érkező, szinte teljesen üresen begördülő ellenvonatot mindenképpen be kellett várni. Tehát nem az elégedetlen tömeggel megpakolt szerelvény kapott elsőbbséget, hanem egy szellemjárat, ami végig, szinte csodával határos módon tartani tudta az előírt menetidőt. A MÁV úgy tűnik észre sem veszi, hogy a saját dolgozóit szopatja be, hiszen az érthetően felpaprikázott tömeg azonnal kiegyenesíti a kaszákat és "Éljen a haza!"felkiáltásokkal megrohamoz mindent, amin MÁV emblémát lát. Nos a kalauz is ilyen, rajta csattan az ostor, egy olyan emberen, aki a legkevésbé sem tehet, arról, hogy egyesek munkavégzés címszó alatt vidám maszturbálásra kapják az órabérüket. Ezek után persze nem csodálkozhatunk azon, hogy a jegyellenőrzés modora a "Füzesabony és környéke, ÁFÉSZ, 502-es Italbolt" hangulatát idézi. Ezek után én se lennék kedves, a csalán az én faszomat is csípné. Heves harcok árán, végül elértünk Pilisvörösvár állomásra. Minden tovább utazó boldog volt, mert aki ismeri a helyi viszonyokat az tudja, hogy ezen az állomáson elég sokan szoktak leszállni, ha Budapest felől érkezik az ember. Most is így volt, az utasok 60%-a vidáman hagyta el szerelvényt, szétbaszott ideggel gyújtottak rá a jól megérdemelt cigarettájukra. Így már ülőhely is akadt bőven, kezdett oldódni a feszültség. De nem! A MÁV tanúbizonyságot téve rendkívüli nagylelkűségéről még 2 vagont csatolt a vonathoz. Mint mondtam ez szinte semennyire sem volt indokolt, annyit viszont pont lehetett vele baszakodni, hogy újabb percekkel növeljük a késést, valamint 15 percet kellett várni a szemből érkező vonatra. Végül este 8 órakor be is szivárogtunk Piliscsabára. Azt nem tudom utána, hogy alakult az expressz sorsa, de gyanítom, hogy nem mentek gördülékenyen a dolgok. Itt szeretném kifejezni együttérzésemet azokkal az utasokkal, akik még ekkor sem lőtték fel magukat a Holdra. Azzal is tisztában vagyok, hogy nem ez az egyetlen ilyen eset Magyarországon, a pannon puma földjén, ahol mindig van lehetőség egy plusz pár órás kupébulira. Elgondolkodtató, hogy a MÁV logisztikusai és a komplett vezetőség, honnan veszi a bátorságot arra, hogy az utasai idejével ilyen módon szórakozzon. Pénzt, egyebet lehet lopni, majd lesz valahogy, de az idő az más, azt nem adja vissza senki. Nem vagyok egy szociálisan érzékeny ember (nektek kéne annak lenni, baszd meg), de azért azok a munkások is szeretnének időben hazaérni, hogy beszúrhassák a jól megérdemelt esti sört, aláverjenek az asszonynak, és kialhassák magukat, akik többek között arra kapják a fizetésüket, hogy megvegyék a vonat bérletüket. Pénzt fizetnek a MÁV-nak, bár jó kérdés mit kapnak ezért cserébe. Ugyanis az emberek nem gépek, akiket be lehet nyomni egy konzervdobozba (mit számít a kényelem, és a körülmény?!) és még ezért fizessenek is. Így hát feljelentést nem teszek, mert teljesen tisztában vagyok azzal, hogy a MÁV bármikor felbérel valami sztárügyvédet, aki pár milla ellenében jogi úton úgy belerejszol a számba, hogy öröm lesz nézni. Ezért csupán egy apró kérésem van, amivel azt hiszem a ma és máskor is nyomorgó utazókat is ki lehetne elégíteni, nem csak engem: A MÁV logisztikusai és a felső vezetés minden tagja lássa el aláírásával az általam megírt nyilatkozatot, azt legyenek szívesek scanneljék be, hogy a lehető legtöbb internetes oldal számára eljuttathatóvá váljon, így szerezve nagyobb megbecsülést a magyar nép szemében.
A nyilatkozat szövege a következő:
Én, ............... felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy egy ócska kis szarjancsi vagyok, mert a rám bízott feladatokat nem látom el a meghatározott hatékonysággal. Egyetemi éveim alatt,
már ha voltak ilyenek, üvöltve vertem a narkós kis faszomat, így hát szerény képességeim nem jogosítanak fel arra, hogy a magyar és külföldi utasok minden igényének megfeleljek. Szégyentelenül
lopom a pénzt és mások idejét, mert semmilyen állami, vagy civil szerv nem vonhat tetteimért felelősségre. Valamint nagyon sajnálom, hogy az édesanyám picsája alatt nem volt szecskavágó, amikor a világra szart.
Dátum, hely, aláírás.
Szíves segítségüket előre is köszönöm.
Maradok végtelen tisztelettel:
Nándor

Úgy látszik belőlem csak a nők tudják kihozni a költőt. (Erős túlzással.)

Álarc

Megismertelek, de ismertelek-e.
Kit megismertem, es kit véltem, hogy megismertem,
lehet hogy soha nem létezett.
Álarcot mutattál, mely kedvemre való volt,
és hogy másnak más arcot mutatsz,
a felem mutatott egy szempillantás alatt a semmivé válik,
mint a gyorsan jött nyári zivatar,
és remélem hogy könnyeim is ilyen gyorsan
felszárítja a nyári nap sugara.

Megkóstoltam méz édes ajkadat,
és egy röpke pillanatig újra boldogság töltött el.
De eltávolodtál és az érzés
veled távozott mint költöző madár,
ki a nyár véget érzi.
A nyarat ellökte az idő,
es szívem érzem újra kővé dermed,
hogy ne érezzen többet.

Tegnap volt 05.25. Piros betűs ünnep az életemben. 25 éve ezen a napon születtem. Így rövid fejszámolás után rájöhetünk, hogy ez pont negyed évszázad. Hogy egy barátomat idézzem: "ván f*sz vagy". És valóban.

Ja és 2004-ben ugyan ekkor regisztráltam a PH! lapcsaládra.

Sokat gondolkodtam mostanában az élet értelmén. Hogy van-e bármi értelme az egésznek.
24 éves vagyok, kollégiumban élek. Szüleim elváltak, anyám egy 30 körüli pasival jár, nem beszéltünk lassan fél éve. Édesapám pedig a barátnőjével lakik, mellesleg pedig kamion sofőr, és mindig külföldön van. Így hát állandó lakhelyem a 80 éves nagymamámnál van.
Egyedül vagyok mint a kisujjam. Elhagytam egy csodálatos lányt, és ez azóta is marja a lelkemet. De örülök, mert így most a lány legalább boldog, én meg azt eszem amit magamnak főztem.
Nem jutok egyről a kettőre. Küzdök a depresszióval, amit a jó édes apám szimplán kiröhög. Nem találtam munkát 2 hétig, és letiltotta a mobiltelefonom. Pedig előtte 3 hónapig dolgoztam, nem volt gond. Azóta voltam pár állás interjún, de nem jöttek össze. Ilyen a mai világ, nem könnyű elhelyezkedni, főleg pályakezdőként. De mégis csak azt kapom, hogy egy lusta semmirekellő ember vagyok.
Lehet így van. Lehet nem is kéne tovább folytatni. Mi értelme az egésznek? Születünk, dolgozunk, meghalunk. Lesz gyerekem? Ja fölnevelem, és az is bejárja ezt az ösvényt. Végül úgy is minden amit szerettünk meghal. Mi is meghalunk. Na és aztán?
És ha szar az élet? Ha nem akarok itt szenvedni? Legalább én választhatnám meg, hogy mikor és hogy halok meg. Csak egy kötél kell és egy faág.
Már megpróbáltam, kibírna a kötél. De még volt bennem annyi élni akarás, hogy leszedjem magam. Élt bennem a vágy, hogy újra láthassam azt a lányt, aki mindennél jobban szeretek. Akire nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék.
Megváltoztam azóta, hogy szakítottunk, próbáltam jobb ember lenni, odafigyelőbb, gondosabb. Hogy ha arra kerülne a sor, és adna még egy esélyt, akkor talán jobb férj és apa legyek. De nem így történt, nem kaptam még egy esélyt. Az életben nincsenek második esélyek. De akkor minden is változzak meg? Így is úgy is szar az egész, akkor kit érdekel, hogy én jobb ember akarok lenni?
Találkoztunk, és Ő neki már van egy társa, aki megadja neki azt amire vágyik, és boldog vele. Örülök is meg nem is. Ez érthető azt hiszem.
Sulit még mindig nem fejeztem be. Nem megy nekem. Hiába tanulok egyes tárgyakat, nem értem meg és nem rögzül a fejemben. De be akarom fejezni, vagy be akartam. Már nem tudom. Áttettek költéstérítésre, és sokba kerül. Ha levetném magam egy hídról, felkötném magam egy fára, akkor nem kéne a családomnak ezt a terhet is cipelnie.
Mi hajtsa az embert mégis előre az életben, ha már nincsen cél amit szeretne elérni, és úgy gondolja, hogy többet profitálna a világ a halálából, mint éltéből? Nem értem az egészet, nincs az egésznek semmi értelme.

"Idegen"

Idegenként élem az életem,
Testen kívüli lényként szemlélem,
A porhüvelyt melybe teremtettem.
Mert nem tudom, hogy ki,
Vagy mi vagyok én igazából.
Ami vagyok és voltam,
Abban mind kudarcot vallottam..
Egy ember kinek egyetlen hő vágya
Egy mennyből jött angyal,
Ki körülölelt védelmező szárnyával,
De voltam oly bolond, hogy
Ellöktem magamtól, és most
Nélküle végleg elvesztem önmagam.
Nem marad más nekem,
Mint a kínzó nyomás a mellemen.
Talán nem jó helyre és időbe születtem.
Nyugalmat és boldogságot
Nem lelek, míg Őt vissza nem kapom,
Vagy a sírom meg nem lelem.