Az élet érték, amit meg kell becsülni még akkor is ha sorsunk mogorva és kiszámíthatatlan. Azomban, amikor mindenki elhagy, akit szeretsz és minden összecsap fölötted, akkor föl teszed magadnak a kérdést: Van értelme folytatni, küzdeni?
Eleinte észre sem veszed, hogy egyedül vagy, csak később látod, hogy üres körülötted minden, csend van, nincs gyerek zsivaj, nincs semmi csak te egy üres házban. Mindenki elfelejt, nem néz rád senki, úgy élsz mint egy remete. Eldobod a gyermekeid, nincsenek barátaid. Aztán rászoksz a piára. Az lesz a barátod, a családod és úgy gondolod, majd az segít, rózsaszín tőle a világ. Már nem érdekel semmi és senki. Ha találkozol a gyerekeiddel, csak bámulsz rájuk és ők is csak néznek és próbálnak segíteni, de te csak annyit mondasz: nekem jó így, hagyjatok! Ahol élsz mindenki kibeszél. Majd pár hónap alatt sikerül tönkre tenni a szervezeted, a májad felmondja a szolgálatod, a gyomrod fekélyes lesz. Fájdalmak gyötörnek, de az alkohol még akkor is kell, hiszen az a társad.
A fájdalmak csak egyre nagyobbak lesznek, orvoshoz nem mész, minek. A gyerekeid segítenének, de nem engeded, csak fenyegetőzöl, hagyjanak téged békén. Bezárkózol. Látják ahogy leépülsz, közbe tönkre teszed magad és őket is lelkileg.
Végül, mikor lecsendesül minden, megírod utolsó leveled a gyerekeidnek, hagy fájjon nekik még jobban, majd véget vetsz földi életednek.
Másnap csörög a fiad telefonja, s közlik vele, hogy megtaláltak a szobádban, holtan. A nyomozók megállapítják, hogy öngyilkosság történt. Eldobtad az életed, itthagytad feleséged és két gyermeked. Utolsó leveledben azt írtad:''ne haragudjatok rám, szeretlek benneteket!''
Apu, a Jó Isten vigyázzon rád! Mi is szeretünk Téged!
Ő volt az én édesapám, aki sajnos már nincs köztünk, emiatt a szörnyű tette miatt.
Azért írtam le mindezt, mert szeretném felhívni az emberek figyelmét arra, hogy nem szabad, megállni és eldobni az életet. Mindig van valaki aki segíteni fog, fogja a kezed. Az alkohol pedig nem megoldás semmire.