Mindenki fellélegezhet, vége a feszültséggel teli várakozásnak, eloszlanak a kétségek, megkönnyebbülnek a szívek: az idei MWC alatt sem hagyjuk nyereményjáték nélkül az olvasóinkat!

Ebben az évben a sok munka miatt kevésbé vagyunk fantáziadúsak, mint tavaly, egy egyszerű kérdéssort kell megoldani, aki a fórumban elsőként adja meg a helyes válaszokat, az nyer. Ez nyilván feltételezi a szerencsét is, plusz nem árt, ha valaki egész nap a blogra kattintgat, de így legalább valószínű, hogy törzsolvasó viszi el a nyereményt képező csomagot. Mert egy csomag lesz, bizony: egy Mobile World Congress-es hátizsák, benne 0,33 literes, dobozos citromos KAS, egy 1 GB-os Motorola bankkártyaméretű pendrive, egy jegyzettömb, egy toll, valamint opcionálisan egy zölden világító Android-nyaklánc, ha holnap tudunk még szerezni.

A kérdésekkel kapcsolatban semmilyen reklamációt nem fogadunk el, sem előzetesen, de utólag aztán főleg nem. Ez nyilvánvalóan egy vidám kis nyereményjáték az olvasóinknak, melyben saját relikviáinkat ajánljuk fel. Reméljük, hogy mindenki jól fog szórakozni, plusz még az is elképzelhető, hogy lesz második forduló. Jöjjenek hát a kérdések:

Kaptunk egy jónak ígérkező rendezvényre meghívást: a Motorola koktélparty-t szervezett a key media számára, tehát eléggé zártkörű estének néztünk elébe. Kaptunk egy címet, hogy Hotel Arts, elvileg rajta voltunk a sajtólistán, de más információnk nem volt.

A Hotel Arts egy tengerpartra vezető utcán állt, akkora épület, mint itthon a SOTE. A parkolóban csak 20 millánál drágább gépek álltak, no meg a szálloda saját flottája, Mini Cooper Cabrio-k képében. Kétszer sétáltunk tovább, hogy biztos nem ide kell jönnünk, aztán kiderült, hogy mégis. A földszintről a lobby szintre két lift vitt fel, amiknek összesen ennyi megállójuk volt. Egy csoffadt emelet miatt építettek két liftet. Mozgólépcső, anyone?

Hamar sikerült bejutnunk, alig lézengtek a népek, nem is volt egy hatalmas terem, de középen ott keverték a lányok a koktélt. Odaléptünk, a csaj éppen végzett valami ital összerázásával, látta, hogy négyen vagyunk, kidobott négy poharat, elénk tolta azzal, hogy "a special cocktail fog you guys", és nem hazudott. Olyan állati jó volt, hogy csak pislogtunk, pedig tolt bele alkoholt bőven, megdőlt az amarettós üveg a kezében, de mégsem éreztem, hogy itt bármi rossz fog velem történni.

Komolyan mondom, az idei Mobile World Congress az eddigi legkaotikusabb. Negyedszer vagyunk már itt, van összehasonlításunk, épp ezért rendesen fel is húzzuk magunkat, amikor ilyen bénaságokkal találkozunk. Tegnap reggel Bog és Gubro nem jutott be a Nokia sajtótájékoztatójára, majd Gubroval ketten sikerült egy órát várnunk a Microsoft sajtótájékoztatójára úgy, hogy mi bejutottunk, de pár ezer ember kimaradt. Ez mondjuk azért volt nagyon vicces, mert a Microsoft alkalmazottai pontosan tudták, hogy a nem túl nagy terembe mondjuk befér 300 ember, de a sor Madridig állt, tehát az ott állókat váratták egy órát, majd elküldték őket. Ezt megtehették volna a várakoztatás nélkül is. Steve Ballmer egyébként egy idióta, nem volt nagy élmény látni, bár mindenképp egyedi volt. Most egyébként épp az Alcatel sajtótájékoztatóján ülök, amilyen király volt tavaly és azelőtt, olyan lapos most, de a cuccaik tényleg elég jók.

Visszatérve a szervezetlenségre. Az LG előzetesen meghívott minket a sajtótájékoztatójukra, amit a meghívó szerint ma reggel 8-kor tartottak. Annak rendje és módja szerint oda is mentünk időre, a stand döbbenetes módon kint volt a kiállítási területen kívül, egészen pontosan a felül lévő külső parkoló mellett — mivel a Mobile World Congress arany/platinum/nem tudom milyen szponzora az LG, ez több, mint érdekes. Sajtótájékoztató rohadtul nem volt, csak rengeteg újságíró bepréselődve egy apró szobába, ahol az új készülékek voltak kiállítva. Mi Boggal leléptünk körbenézni, mert nem fértünk el, szegény Balázsnak viszont maradni kellett Gubroval, élmény lehetett a heringes dobozban videózni. Persze eljönni sem volt túl jó móka, mivel — mint az akkor kiderült — a kiállítás 9-kor nyit, úgyhogy nem igazán tudtunk bemenni sehova, az épületek között bóklásztunk, miközben a standokat porszívózták a srácok.

Lédiz end dzsentlemen, membörz of dö dzsöri, jor ánor!

Hosszú, alvásmentes éjszaka után elkészült a Barcelonába vezető utunk rövidfilmje, Szőlő (alias Balázs) operatőrünk első komoly kinti munkája (ja, nem, a Samsung Wave videót is ő vágta). Nem hosszú, jó pörgős, hagytunk benne egy sereg poént, átadjuk a hangulatot mozgóképen, tartsatok velünk Barcelonába és enjoy! Felbontás 720x576, képerány 16:9, hossz 3:50.

És végül a legfontosabb: a LINK.

BarcelonaBog

Nem hittük el Gubroval, hogy a világ vezető mobiltelefongyártója ezt bírta összerakni az MWC alkalmából. 11:30-ra hirdették meg az eseményt, 11-kor ott voltunk és egy órát, de így is egy órát kellett várnom egy olyan Press kártyára, amit a helyszínen nyomtattak maguknak. És így volt ezzel még nagyjából 150 újságíró, miközben a prezentáció lazán elkezdődött. Gubro sem fért be a terembe, pedig neki nem kellett nyomtatni, az ő előzetes regisztrációja valamiért átment, pedig egyszerre küldtük át mindkettőt a Nokiának, nagyjából másfél héttel az esemény előtt.

Az egy dolog, hogy elrabolják az időmet, amit másra is fordíthatnék. Nem szórakozni jöttünk ide, meg tévét nézni, hanem dolgozni, tehát többek között a Nokia újdonságairól tudósítani, ami miatt úgy gondolom, hogy a céljaink ebből a szempontból közösek. Mivel kicsit morcos vagyok, most legszívesebben azt csinálnám, hogy elkerülném a Nokia standját és nem írnék az újdonságaikról, de ezt már csak az olvasóink miatt sem tesszük meg. De akkor sem hiszem el, hogy ezt meg lehet csinálni az MWC-n, amikor a Nokia csak azért bérelt ki egy komplett konferenciaközpontot, mert drága volt nekik a FIRA...

Gubro és Bocha elmentek Samsung sajtóra, mi pedig Szőlővel a tengerpartot céloztuk meg: az Opium Mar volt ugyanis a Sony Ericsson sajtótájékoztató helyszíne. Mivel őstehetségként tájékozódom, ezért egy megállóval előbb jöttünk fel a metróból, mint kellett volna, úgyhogy GPS szerint 1100 métert sétáltunk. Nem mintha nagyon megterhelő lett volna, meg egyébként nem látunk durva házakat útközben. A célhoz érve konstatáltam, hogy itt volt két éve a Samsung party, most sem kellett sokáig flesselni azon, hogy hol a bejárat, mert jókora sor volt, mutatom:

Hajnali 4 óra 47 perc van, és igen, még ébren vagyunk. Legalábbis én és Balázs, aki most fejezte be a Samsung sajtótájékoztató videóanyagát — én egyrészt szolidaritásból vagyok fent, másrészt azért, hogy el tudjam indítani a feltöltést, ugyanis csak az én gépemen van Windows XP is (a Windows 7 mellett, dual bootban), a YouTube upload pedig csak innen jó. Mi holnap épp ezért nem is kezdünk reggel, hanem csak fél-délre megyünk ki a Nokia sajtóra. Balázsnak (Szőlő, csak kiderült, hogy utálja ezt a nevet) pedig küldjetek egy virtuális vállveregetést!

BarcelonaBocha

Túl vagyunk a két első bejelentésen, a Sony Ericsson újdonságokról már ment ki egy összefoglaló, hamarosan jönnek a részletek, itthon vagyunk a lakásban, mind a négyen toljuk ezerrel, jönnek a hírek egymás után.

Apa, elkezdődött.

23 évesen mindenki életében eljön a pillanat, amikor számot vet eddigi életével, s új alapokra helyezi a jövőjét. Bocha a hosszú éveken át épített, komoly szakmai újságírói imázsát helyezte egy fél óra alatt a múlt ködébe, amikor Szőlő frizuráját és hajsütővasát megirígyelve munkához látott.

Többen próbáltuk lefogni, de eltökéltsége nem ismert határokat, így csak annyi esélyünk volt, hogy az átalakulási folyamatot dokumentálhassuk. A kezdetekben még vidám, barátságos, optimista fiatalember...

... a folyamat végén egy életunt, depressziós, pesszimista és morcos attitúdöt vett fel.

Bocha emos lett.

BarcelonaBog

Bár előfordult már, hogy meglovasították a fényképezőgépünket Barcelonában, ami ma történt, az mindent felülmúlt. A Sagrada Familia mellett kényszerűségből beültünk egy mekibe, mert a megcélzott, s tavalyról megidézett all-you-can-eat kajálda még zárva volt.

Ülünk ott négyen, mint négy ember (bármennyire is nehéz ezt elképzelni), sarokasztalnál, csomagokkal, kávét iszunk (Gubro + én), vagy tömjük magunkba a kiváló USA-kaját (Bocha + Szőlő), amikor egyszer csak két bennszülött betámadja az asztalt. Az egyik biológiailag vélhetően nő volt, a másik egy kukaarcú kiscsávó, és kamu "segítsél és írjad alá ezt a lapot wazze" cuccal jöttek nyomakodni. Persze egyből integettünk, hogy no-no, de olyan pofátlanul agresszíven nyomulva hajoltak az asztal fölé, az arcunkba tolva a kamupapírokat, hogy Gubro végül könyökkel küldte hasba a csajszerűséget, én meg a csávó mellkasát toltam el izomból, s baromira nem akartak lekponi, aztán Gubro észrevette, hogy a tologatott papírok alatt szépen elkezd csúszni a pénztárcám az asztal vége felé és akkor keményítettünk, mire villámgyorsan eltűntek, mintha ott sem lettek volna két másodperccel azelőtt.