Kábé akkora szemekkel mentünk ki ma reggel a reptérre, hogy Bud Spencer hozzánk képest mangacsaj lehetett volna. Miután viszonylag hamar megtaláltuk az indulási helyet (azért a T1-T2 között kicsit izmosabb táv van, mint nálunk Ferihegy 1 és 2 közt), elszórtuk az aprót, Bocha és Gubro vett egy kávét, majd az eszcájgnál a következő párbeszédet alkották:
Bocha: ittál már mézes kávét, Gubro?
Gubro: biztos jó lehet, nézd, kétféle méz is van!
Bocha: tényleg!
Gubro: ja, nem, az egyik balzsamecet.
Úgyhogy Bocha elhozta a másik mézet, majd álmos fejjel beleöntötte a pohárba.
Fél perc telt el.
Bocha: bakker, ez olaj!
És valóban, ott úszott a kávé tetején. Úgyhogy lefejtette kiskanállal, de azért az extra szűz olíva aromája megmaradt.
Viszont felébredt.
Bocha volt a merész ember, nem én.
