Hazafelé jövök vendégségből. Kurva hideg van. Éjszakai járat. Felszáll az ember, harminc körül van és folyamatosan remeg. Vacog. Csöves és erre a rohadt hideg buszra száll fel melegedni! Nagyjából sejtem is mit érez. Volt már, hogy december hajnalban enyhe alkoholmérgezéssel vártam valahol, hogy jöjjön az első jármű. A lábujjaim, a kezem zsibbadt a hidegtől, a testem remegett és úgy tűnt sohasem lesz vége. Annyira beszűkült a tudat, hogy nem láttam gondolatban addig, mikor már nem ez lesz. Végtelen kín és remegés.

Nézem őt és úgy gondolom, valahol itt tarthat. Csak nem ér haza, mint ahogy akkor azért én végülis hazaértem. Asszem holnap és azután is visszasüpped ebbe az állapotba.

Nézek ki az ablakon. Ott a kibaszott izzófüzérek végig a fákon a körúton. Bölcs vezetőink úgy gondolják, hogy ez fontos és van is rá kétszázmillió. Persze azt meg a fene tudja, hogy hogyan van ez a környezettudatosság vs díszkivilágítás ügy. Al Gore mindenesetre gondolom sír. És miből csinálják mindezt? Adóból. Mi dobunk rá össze. Csuda jó nem? Nem tom mennyibe kerülne egy befűtött raktár három hónapra, hogy az a srác ne remegjen már itt a buszon. Nem kell ágy, meg semmi, csak egy picit melegebb hely, mint ez itt. A többit majd megoldja (vagy nem), de mi miért tűrjük, hogy effektíve szenvedjen? Tényleg miért tűröm? Hogy talán elkúrta? Nyilván. Nem ő az első. Vagy hülye az élethez (vagy az apja és az anyja az volt)? Igen! Lényeg, hogy ő tehet róla. Miért nem okosabb! Ugyanakkor és mégis, mi akik (még) nem kúrtuk el (ennyire) és talán életrevalóbbak is vagyunk - mert ugye a szent verseny dönt és ha hülye vagy, hát jól kiszelektál és te vagy a hibás -, mi mégis jól tesszük, ha ezt elnézzük? Ha ilyenkor inkább elnézünk? Az egy 'jó hely' ahol, ha hülye vagy az élethez jön a remegés? Nyugi, nem kell kiakadni! Ez semmi extra, a természetben minden hely ilyen. Lehet... Viszont akkor mire fel a társadalom, ha annyi plusz védelmet sem jelent, hogy ha szopok is, de legalább nem halok fagyhalált, ha teszem azt fel is tettem egy gyenge pillanatomban az egész vagyonomat a pirosra? Ne ágálj már megint, a lényeg, hogy meg kell értsd, hogy felnőtt ember, magának kell cselekednie, nem várhat holmi gondoskodó államra, aki úgy is inkább a világításról gondoskodik. Ezt értem is én, és már látom is, hogy cselekszik, éppen azt cselekszi, hogy remeg és agyon fagy. Én meg amíg jobb eszembe nem jut, eszek még egy sütit.
Boldog, szeretetteli karácsonyt minden kedves állampolgártársamnak!

A blackpanther.hu-n éppen aláírásgyűjtés zajlik, tiltakozásul az állam legújabb Microsoft-tal kötendő szerződésével szemben. Ha egyetértesz cselekedj! A legegyértelműbb, ha a továbbiakat idézem:

"Az itt olvasható cikk kapcsán a szabadszoftver közösség nevében az alábbi aláírásokkal és ezen nyílt levéllel tiltakozásunkat akarjuk kifejezni a kormány felelőtlen, közpénzeket pazarló döntései és a Microsoft monopóliumát erősítő diszkriminatív piaci egyensúly és a vállalkozási és alkotmányos jogok megsértésére irányuló rendelkezések ellen. A cikkben említett javaslat elfogadása az ország végleges szoftverfüggőségét okozza, örökre a Microsofthoz láncolja a kormányzatot és a hazai kereskedelmet, a szabad szoftverválasztás és reál informatika tanulási lehetőségétől, jogától fosztja meg az állampolgárokat.

Ez egy tematikus blog, ami orosz érdekességeket szedeget össze: [link]. Van itt mindeféle lenyomata a szovjet rendszernek, mindenféle fura vagy elhagyatott gépek, bunkerek, szocreál műalkotások és persze az orosz nép maga. Szóval olvassátok! De, hogy a ph profiljához is kapcsolódjak, kedvcsinálónak két barkács pc-t válogattam ide az elvtársaktól.

Az elsőt sörcsapolásra tette alkalmassá a tulaj:

Bővebben: [link]

A második pedig talán az imac-ek nyomába szegődik, csak a szekrény méretű lehallgató vonalat követve, itt egy crt monitor burkolatába építtetik be a pc:

Bővebben: [link]

Nem rég volt egy hír a PH-n arról, hogy immár negyedszázados az óriási sikereket maga mögött tudó Compact Disk (CD). Ennek kapcsán tört rám a sejtés, hogy talán a Blu-Ray és a HD-DVD nem lesznek képesek megismételni a nagy előd sikereit. Az alábbi írásban általános érvényű következtetéseket vonok le egyetlen eset (egyetlen felhasználó (igen én vagyok az)) tanulmányozásából. Ez az, amit amúgy igen-igen csúnya dolog csinálni.

Szóval mi is a gond, miért is ne lehetnének sikeresek?

A probléma véleményem szerint már a DVD kapcsán felbukkant. De picit még messzebb kell mennünk. A pre-mp3 korszakban a könyvtárból kivett vagy a barátok által kölcsönzött CD-k másolgatása igen örömteli tevékenység volt, így tettem szert kedvenc zenéimre, amik aztán időről-időre az olvasóban találták magukat. Ráadásul a CD megfelelő tárolókapacitást nyújtott a fontos (vagy legalábbis annak vélt) dokumentumaim archiválgatására is. Imádtam. Majd miután megjelent az mp3, mindez már csak egy közepesen kényelmetlen archiválási eszköz maradt. Aztán jött a DVD. Megvettem. Örültem, mert már alig fértem el a talán 120 gigás winyán és valahogy jobb választásnak tűnt a lemezezgetés, mint egy újabb zaj és meghibásodás forrás. Teltek múltak az évek, töltöttem lefelé immár egymás után a filmeket és sorban teltek meg a DVD-k. Azt ekkorra már régen tudtam, hogy könyvek terén regényből és hasonlókból, még szépirodalmat sem éri meg venni (hacsak nem aggódom komolyan a szerző boldogulása miatt), mert úgyis csak egyszer olvasom el, akkor meg pénz és hely(!)takarékosabb, ha könyvtárba járok. Viszont rá kellett jöjjek, hogy ez a szabály a letöltött filmekre is igaz. Amit egyszer megnéztem, azt már szinte soha nem néztem meg újra. Annyi film van, amit még nem láttam, hogy amikor választanom kell, hogy mit nézzek, mindig egy új mellett döntök a már ismerőssel szemben (vannak, akik ezt az elvet további területekre is általánosítják). És itt jön a lényeg: minden disk, amire olyan filmet írok ki, amit már megnéztem halott, nem létezik. Soha nem fogom elő venni, akár egyből ki is dobhatnám. OK, mondhatni erre, de ott vannak továbbra is a zenéid és szöveges cuccaid amiket úgy imádsz, most már sokkal kevesebb lemezre is archiválhatod őket. De amióta a CD-t megölte az mp3, minek is írnék ki bármilyen zenét? Nagyobb wincseszter mennyiséggel rendelkezem, mint amennyi hely annyi zenéhez lenne szükséges, amit életem végéig fogok végighallgatni. És különben is, ha kell valami amiről tudom, hogy megvan CD-n még régről, inkább töltöm azt le gyorsan valami filecserélőről, minthogy nekiálljak turkálni a CD-im között. Viszont igen, a dokumentumaimat és a közben az egy CD méretét meghaladó levelezésemet innentől kezdve valóban egy DVD-re tudom archiválgatni. De jó, egy darab írható DVD-t értelmesen tudok használni.

De miért kerülnek hátrányosabb helyzetbe ezek az új cuccok, miért ne hozhatnák a DVD sikerét?

Már a CD kapcsán is említettem, hogy utálok fizikai tárgyak között keresgélni. A winyámon vagy a weben viszont mindez koránt sem oly fájdalmas. Tegyük még ehhez hozzá azt, hogy még csak elgondolva is elég macerásnak tűnik, a blu-ray lemezek tokjába dugdosott hosszú listák átböngészése (gondolom továbbra is ezzel a módszerrel fogja az egyszeri user számon tartani, hogy mely koronghoz milyen tartalom tartozik), pláne, ha mondjuk van harminc ilyen diskem (csak, hogy ne mondjak túl sokat). Esetleg akkor lenne esélyes egy ilyen nem folyamatosan hozzáférhető, kereshető valami, ha össz-vissz kettő-három kellene belőlük. De ez meg sacc megfelel annak, hogy vesz az ember még egy-két winyát. További hátrány, hogy ha szükségem van az adott file-okra, akkor továbbra is ahhoz a helyhez vagyok kötve, ahol a korongok tároltatnak. Ezzel el is értünk az egyre ütőképesebbnek tűnő alternatívához. Egyre jobban nő az adott áron kapható sávszélesség és egyre olcsóbb lesz az olyan helyeken való adattárolás, mint amilyen pl. a rapidshare (a címben csak példának hoztam fel ezt a helyet, állhatna helyette szolgáltatások elég széles skálája). Sőt nem rég olvashattuk, hogy már a google is nyújt fizetős webtárhelyet, ami nem lenne túl meglepő, ha hosszabb távon az árak további mérséklődéshez vezetne (vagy esetleg a szokásos hirdetésekhez). Az így tárolt dolgok jó esetben folyamatosan elérhetők, kereshetők és nem is kell egy adott helyen lennünk, ha hozzájuk szeretnénk férni. Továbbá esetleg másoknak is könnyen hozzáférést nyújthatunk a rájuk is tartozó cuccainkhoz. Egy ilyen szolgáltatáshoz képest, számomra a Blu-ray csak valamiféle kőkorszaki megoldásnak tűnik. Márpedig Frédi és Béni cuccai a huszonegyedik században max speciális igények kielégítésére alkalmasak.

OK, esetleg annyi (nem lényegtelen) engedményt tehetek, hogy ha elég gyorsan csökkentik az árakat és elegen lesznek akik megtűrik a jó nagy TV-ket a lakásukban, akkor nem lesz bukta. De én nem is ezt akarom állítani, hanem csak azt, hogy közel sem lesz akkora a siker, mint a CD-nél vagy a DVD-nél. Elbukják az archiválgatós piac egy részét, mert sokak számára lejárt a lemezes tárolgatás ideje.


Melléklet (azért csak az, mert nem igazán a gazdaságossági részre akartam rámenni és nem is ismerem igazán az árakat): a rapidshare-nél jelenleg 54.99 euro-ba kerül egy egy éves előfizetés, amiért korlátlan tárhelyet kapunk. Egy 25 gigás Blu-ray disk sacc 5k forintban van, egy 15 gigás HD-DVD meg sacc 3k-ban (és akkor a hozzájuk tartozó írókról még nem is beszéltünk). Talán nem tévedünk sokat, ha az egyik oldalon a sávszél további növekedését, míg a másikon az árak folyamatos esését várjuk.

Egész éjszaka nem aludtam, de most a kávé és ez újra életet lehelt belém. Na ilyen egy jó cikk. Igazi édes-savanyú magyar törénet. Olvassátok. [link]

„A túlvilág létezésébe vetett hitről jut eszembe: mint azt önök közül néhányan tudják, sem keresztény, sem zsidó, sem buddhista, sem pedig más, a szó hagyományos értelmében vett vallás híve nem vagyok.

Humanista vagyok, ami részben annyit jelent, hogy mindig tisztességre törekedtem, tekintet nélkül a halálom után esetleg rám váró büntetésekre vagy jutalmakra. A humanisták, bármiféle Isten létéről kapott, hitelt érdemlő információ hiányában megelégszenek azzal, hogy legjobb képességük szerint szolgálják az egyetlen elvont fogalmat, melyet némiképp ismernek: saját közösségüket. Német-amerikai őseim, akik a mi amerikai polgárháborúnk idején telepedtek le a mi amerikai Középnyugatunkon, ''szabadgondolkodónak'' nevezték magukat, ami lényegében ugyanezt az elvet fejezi ki.
...
Tiszteletbeli elnöke vagyok az amerikai humanisták AHA néven ismert szövetségének. E lényegében funkciótlan minőségben a nemrég elhunyt, lenyűgözően termékeny író és tudós, a nagy Dr. Isaac Asimov megüresedett székét foglaltam el. Az AHA elődöm tiszteletére tartott emlékmiséje során többek között a következő mondat hagyta el a számat: ''Isaac már a mennyben jár.'' Az egybegyűlt humanistáknak mulatságosabbat nem is mondhattam volna. Csak úgy gurultak a nevetéstől. Egek! Percekbe tellett, mire legalább az ünnepélyesség látszata helyreállt.
...
Amikor elérkezik az időm, és magam is csatlakozom a mennyei kórushoz, vagy mihez, Isten bocsássa meg, de azt remélem, valaki így szól majd: ''Ő már az mennyben jár.'' És ki tudja? Lehet, hogy mindezt csak álmodom.

A síromon mindenesetre ez álljon: ''Minden csodálatos volt. Semmi sem fáj.'' A pokolba is, könnyen megúsztam, akármi volt is ez az egész.”



Igen-igen kedveltem a könyveit, és azt hiszem őt is. Írásai nagyon hasonlók, mondhatnám azt is, majdhogynem ugyanazok, csak a díszlet más. Amit kapunk, egy nézőpont a világra. Egy világra, ahol a dolgok furcsán össze-vissza történek, ahol a benne szereplők gyakran csak ostobán, elveszetten bukdácsolnak és nincs hol levezetniük a más emberek iránti szükségleteiket. Azonban minden pesszimista és szatirikus hang ellenére mondataiból szeretet és együttérzés érződik, mégpedig gátlástalan humorral megfűszerezve. Hiába vágóhíd itt-ott ez az egész, történjék bármi, azért rendben van. Csip-csirip. Gyakran idézte Eugene V. Debs-t: „Amíg léteznek alsóbb néprétegek, én közéjük tartozom. Amíg léteznek bűnöző elemek, magam is az vagyok. Amíg egyetlen lélek is börtönben sínylődik, én sem vagyok szabad.”. Azt hiszem ez a mondat jól fejezi ki azt a szemléletet, ami képtelen idegenként, ellenségként tekinteni a másikra, és ami hiába látja az esetleg embertelen történéseket pontosan, végül valahogy mégis valami mély testvériség érzése marad, nem pedig düh, vagy gyűlölet.

Nem tudom kiknek hála, de gyakorlatilag minden megtalálható tőle a weben (magyarul is), szóval annak, aki épp ennek érzi szükségét, hajrá.


Az idézetnél csaltam kicsit. Nem pont ez a mondatok sorrendje az eredetiben és nem is pont ez a rendes magyar fordítás. Bocs.

Ez a szám egyszerűen tökéletes. Hihetetlen milyen dinamika van abban a citerában : )
[link]
(mé nem lehet videot kirakni? ...)

[link]

Vicces és találó. Vader nagyúr, ''a kegyetlen, ezoterikus erőterekben hívő, végül emberségét visszanyerő gonosz'', ezúttal egy multinacionális vállalat sarki áruházának alkalmazásában. Egy amatőr baráti társaság csinálja. Ide jönne a leborulós smiley...

Negyvenes nő egyszál nadrágban térdel a villamosmegállóban közvetlenül a járdán, nem is a sarkán üllve, hanem rendesen térdel, mereven maga elé bámulva. Nem tudom hány fokos lehet az a kő; egy pohár van előtte, egy idős férfi dob neki pénzt. A villamoson fiatal nő kéreget; egy nem túl jól öltözött, talán építkezésen melózó srác ad neki némi aprót. Aki vele van nő, szidalmazza, hogy minek, úgy is elissza és jön a többi szokásos érv. A srác nem foglalkozik vele, hagy mondja.
Érdekes, hogy többnyire az öregek és a szintén nehezen élők adják a pénzt a koldusnak.


Ezt egy plakáton láttam ma, valami csángó dal:

A te piros véred,
S az én piros vérem,
Egy árokba folyjék,
S egy malmot meghajtson.

Ez eredetileg egy hsz akart lenni dajkopali, Online game: Microsoft vs. Wikipedia című írására [link], de végül terjedelme miatt, a blog-bejegyzés mellett döntöttem. Íme:

Azt gondolom, egy demokratikus rendszer bizonyos értelemben lehet, hogy nem a leghatékonyabb, mert sok a bénázás és a vita, viszont más értelemben mégis csak hatékonyabb, mert jobb eséllyel tudja garantálni, hogy helyén legyenek a súlyok és ellensúlyok és ne alakuljon ki súlyos hatalomi visszaélés. Bár említesz te is hasonlót, amikor a lassabb, decentralizált fejlődésről írsz, viszont nem értem, hogy a végén, ezt mindenféle indoklás nélkül miért veted mégis csak el, mondván, hogy a dolgok létrehozásához mindenképpen hierarchikus struktúra szükséges. Eme kinyilatkoztatásodat nem más cáfolja, mint a Wikipedia megléte és sikere. Akárhogy is nézzük, ma 2007-ben ez a legjobb átfogó tudástár a weben. Vannak specializáltabbak, részletesebbek, de egy általános lexikonnak nem ezekkel kell versenyeznie. Mondom ezt úgy, hogy az angol változat cikkei sok esetben jóval többet kínálnak, mint amit egy normál lexikontól kaphatunk. Ezért sem értem azt sem, hogy miért feltételezed, hogy a további pontosítás, nem elképzelhető azon a módon ahogyan idáig is eljutottak. Mégis milyen elvi akadályba ütközne, hogy én, mint tegyük fel egy bizonyos terület avatott ismerője, a megfelelő szócikkeket helyesebbé, gazdagabbá tegyem és a későbbiekben is figyelemmel kísérjem alakulásukat?

Azt elismered, hogy abból, hogy nincsen nézőpont-független tudás, még nem következik, hogy nincsenek fokozati különbségek. Márpedig akkor nem látom, hogy miért csapda helyzet az objektivitás hajszolása, mégha az végül soha nem is érhető utol teljesen. Szerintem egy sok ember által írt sok módosításon átesett írás, és egy cég fizetett emberének semlegessége között nehéz lenne azonosságot megállapítani, tehát arra sem lehet igazán hivatkozni, hogy mivel senki nem teljesen semleges, akkor hagy jöjjenek a cégek és a PR is. Ha pedig már itt tartunk, az, hogy bárki módosíthat, nem azt jelenti, hogy bármi jöhet. Attól még lehet a projectnek egy célkitűzése, mint ahogy van is, és ami afelé visz csak az maradhat. Továbbá az is meglepne, ha megállná a helyét a kifogás, hogy elkergetik a szakértőket. Kíváncsi lennék, hogy milyen konkrét, ismert példák vannak erre. A kifogás ebben az esetben sem a szakértőség miatt volt, hanem amiatt, hogy az a tapasztalat, hogy aki pénzt kap, az többé-kevésbé kiszolgálójává válik a megbízójának. Tehát, ha a saját kedvteléséből csinálta volna, nem lett volna kifogás, legrosszabb esetben, ha nem értenek vele egyet visszaállítja valaki a korábbi állapotot.

Fentieket figyelembe véve, azt gondolom, a Wikipedia pártiak reagálása nem csak érzelmi, hanem teljesen jogos védelme annak, ami a project lényege. Ugyanúgy, ahogy egy demokratikus államban sem elég a puszta szakértelem, hogy beavatkozhass a kialakult struktúrába, sőt ez adott esetben – minden esetleges jó szándéka ellenére is – veszélyeztetné a teljes berendezkedést. Tehát azt gondolom, hogy az, amiről az adott esetben szó van, igenis, hogy a „gonosz kapitalizmus” támadása (nem bírtam megállni, hogy ezt a címkét át ne vegyem). Olyan dolog, ami ha elfogadottá válna, a teljes rendszert kezdené el fojtogatni. Ugyan ki tudna versenyezni a nagyvállalatok teljes-munkaidős embereivel a módosítgatási harcban? Mert nyilván előbb-utóbb nem csak arról lenne szó, hogy pusztán arra van megbízva, hogy itt és most végezzen el eseti változtatásokat, hanem arra is felkérnék, hogy „gondozza” is a kérdéses szócikkeket.

Azt is meg kell, hogy jegyezzem, hogy amennyire én látom, sem itt, sem általában nem a vállalatok ellen úgy általában szokott kifogás lenni – tehát nem vallásos jellegű hatalom undorról van szó –, hanem az ellen, hogy ha azok bizonyos módon lépnek fel. Konkrétan az, hogy egy cég, abból a célból béreljen fel valakit, hogy módosítsa a Wikipediában szerinte helytelen vagy kifogásolt cikkeket elfogadhatatlan, legyenek a kifogásai jogosak vagy jogtalanok. És igazad van, nehezen kapható persze el, de ha mégis sikerül, akkor azért az orrára kell koppintani. Szerintem ez ugyanolyan, mintha írnék magamról egy szócikket, majd vívnám a módosítási harcot a többiekkel. Nem tudom, hogy sértenék e írott alapelvet ezen tevékenységemmel, és azt sem tudom, hogyan tudnának elkapni, de azt tudom, hogy ha kiderülne, akkor szégyellnem kellene magam, ezen ármánykodásomért. Az, amiért az MS-t sokan nem kedvelik, az egyéb területeken kifejtett tevékenységei miatt sem mindig az, hogy valami írott dolgot sért, hanem az, hogy visszaél a játékszabályok adta kerettel, olyan helyzetet hozva létre, ami már károssá válik az adott közösségnek.

Azt gondolom, hogy aki azon a nézeten van, hogy jobban működne egy hagyományos módon felépülő centralizált lexikon a weben, az álljon neki és csinálja meg, de ne ezt a projectet akarja megszállni és olyanra változtatni. Esetleg, mint kompromisszumos megoldást azt tartanám elképzelhetőnek – de persze ez megint csak az én személyes véleményem –, hogy az érintett fél a vitalapon jelezhesse a kifogását és akkor inkább már nem is független szakértőnek álcázva magát, hanem rendesen oda írva, hogy ez például az MS véleménye.

Végül nagyon nem tartom szerencsének azt, hogy a Wikipediát egy közösségépítő valaminek fogjuk fel. A célja igenis az, hogy egy megbízható és az emberiség ismereteit nagymértékben átfogó tudástárat hozzon létre, méghozzá decentralizált keretek között. Ez egy szép kísérlet, olyan amilyen még nem volt korábban. És bár most nem úgy tűnik, de nem elképzelhetetlen, hogy minden szépsége ellenére végül el fog bukni, viszont nagy kár lenne a célokat már jó előre feladni és nem magát az építményt, hanem csak az építkezés élvezetes és egyéb periférikus szempontokból hasznos voltát tekinteni e közös vállalkozás mozgatójának. Tehát egyenlőre VAN demokratikus módon szerkesztett lexikon, és kitudja, lehet egyszer lesz hadsereg, cipőgyár és lapkiadó is. ehehehe (ez egy smiley).