Nem rég volt egy hír a PH-n arról, hogy immár negyedszázados az óriási sikereket maga mögött tudó Compact Disk (CD). Ennek kapcsán tört rám a sejtés, hogy talán a Blu-Ray és a HD-DVD nem lesznek képesek megismételni a nagy előd sikereit. Az alábbi írásban általános érvényű következtetéseket vonok le egyetlen eset (egyetlen felhasználó (igen én vagyok az)) tanulmányozásából. Ez az, amit amúgy igen-igen csúnya dolog csinálni.

Szóval mi is a gond, miért is ne lehetnének sikeresek?

A probléma véleményem szerint már a DVD kapcsán felbukkant. De picit még messzebb kell mennünk. A pre-mp3 korszakban a könyvtárból kivett vagy a barátok által kölcsönzött CD-k másolgatása igen örömteli tevékenység volt, így tettem szert kedvenc zenéimre, amik aztán időről-időre az olvasóban találták magukat. Ráadásul a CD megfelelő tárolókapacitást nyújtott a fontos (vagy legalábbis annak vélt) dokumentumaim archiválgatására is. Imádtam. Majd miután megjelent az mp3, mindez már csak egy közepesen kényelmetlen archiválási eszköz maradt. Aztán jött a DVD. Megvettem. Örültem, mert már alig fértem el a talán 120 gigás winyán és valahogy jobb választásnak tűnt a lemezezgetés, mint egy újabb zaj és meghibásodás forrás. Teltek múltak az évek, töltöttem lefelé immár egymás után a filmeket és sorban teltek meg a DVD-k. Azt ekkorra már régen tudtam, hogy könyvek terén regényből és hasonlókból, még szépirodalmat sem éri meg venni (hacsak nem aggódom komolyan a szerző boldogulása miatt), mert úgyis csak egyszer olvasom el, akkor meg pénz és hely(!)takarékosabb, ha könyvtárba járok. Viszont rá kellett jöjjek, hogy ez a szabály a letöltött filmekre is igaz. Amit egyszer megnéztem, azt már szinte soha nem néztem meg újra. Annyi film van, amit még nem láttam, hogy amikor választanom kell, hogy mit nézzek, mindig egy új mellett döntök a már ismerőssel szemben (vannak, akik ezt az elvet további területekre is általánosítják). És itt jön a lényeg: minden disk, amire olyan filmet írok ki, amit már megnéztem halott, nem létezik. Soha nem fogom elő venni, akár egyből ki is dobhatnám. OK, mondhatni erre, de ott vannak továbbra is a zenéid és szöveges cuccaid amiket úgy imádsz, most már sokkal kevesebb lemezre is archiválhatod őket. De amióta a CD-t megölte az mp3, minek is írnék ki bármilyen zenét? Nagyobb wincseszter mennyiséggel rendelkezem, mint amennyi hely annyi zenéhez lenne szükséges, amit életem végéig fogok végighallgatni. És különben is, ha kell valami amiről tudom, hogy megvan CD-n még régről, inkább töltöm azt le gyorsan valami filecserélőről, minthogy nekiálljak turkálni a CD-im között. Viszont igen, a dokumentumaimat és a közben az egy CD méretét meghaladó levelezésemet innentől kezdve valóban egy DVD-re tudom archiválgatni. De jó, egy darab írható DVD-t értelmesen tudok használni.

De miért kerülnek hátrányosabb helyzetbe ezek az új cuccok, miért ne hozhatnák a DVD sikerét?

Már a CD kapcsán is említettem, hogy utálok fizikai tárgyak között keresgélni. A winyámon vagy a weben viszont mindez koránt sem oly fájdalmas. Tegyük még ehhez hozzá azt, hogy még csak elgondolva is elég macerásnak tűnik, a blu-ray lemezek tokjába dugdosott hosszú listák átböngészése (gondolom továbbra is ezzel a módszerrel fogja az egyszeri user számon tartani, hogy mely koronghoz milyen tartalom tartozik), pláne, ha mondjuk van harminc ilyen diskem (csak, hogy ne mondjak túl sokat). Esetleg akkor lenne esélyes egy ilyen nem folyamatosan hozzáférhető, kereshető valami, ha össz-vissz kettő-három kellene belőlük. De ez meg sacc megfelel annak, hogy vesz az ember még egy-két winyát. További hátrány, hogy ha szükségem van az adott file-okra, akkor továbbra is ahhoz a helyhez vagyok kötve, ahol a korongok tároltatnak. Ezzel el is értünk az egyre ütőképesebbnek tűnő alternatívához. Egyre jobban nő az adott áron kapható sávszélesség és egyre olcsóbb lesz az olyan helyeken való adattárolás, mint amilyen pl. a rapidshare (a címben csak példának hoztam fel ezt a helyet, állhatna helyette szolgáltatások elég széles skálája). Sőt nem rég olvashattuk, hogy már a google is nyújt fizetős webtárhelyet, ami nem lenne túl meglepő, ha hosszabb távon az árak további mérséklődéshez vezetne (vagy esetleg a szokásos hirdetésekhez). Az így tárolt dolgok jó esetben folyamatosan elérhetők, kereshetők és nem is kell egy adott helyen lennünk, ha hozzájuk szeretnénk férni. Továbbá esetleg másoknak is könnyen hozzáférést nyújthatunk a rájuk is tartozó cuccainkhoz. Egy ilyen szolgáltatáshoz képest, számomra a Blu-ray csak valamiféle kőkorszaki megoldásnak tűnik. Márpedig Frédi és Béni cuccai a huszonegyedik században max speciális igények kielégítésére alkalmasak.

OK, esetleg annyi (nem lényegtelen) engedményt tehetek, hogy ha elég gyorsan csökkentik az árakat és elegen lesznek akik megtűrik a jó nagy TV-ket a lakásukban, akkor nem lesz bukta. De én nem is ezt akarom állítani, hanem csak azt, hogy közel sem lesz akkora a siker, mint a CD-nél vagy a DVD-nél. Elbukják az archiválgatós piac egy részét, mert sokak számára lejárt a lemezes tárolgatás ideje.


Melléklet (azért csak az, mert nem igazán a gazdaságossági részre akartam rámenni és nem is ismerem igazán az árakat): a rapidshare-nél jelenleg 54.99 euro-ba kerül egy egy éves előfizetés, amiért korlátlan tárhelyet kapunk. Egy 25 gigás Blu-ray disk sacc 5k forintban van, egy 15 gigás HD-DVD meg sacc 3k-ban (és akkor a hozzájuk tartozó írókról még nem is beszéltünk). Talán nem tévedünk sokat, ha az egyik oldalon a sávszél további növekedését, míg a másikon az árak folyamatos esését várjuk.