Midőn először mosolyod rám vetődött,
Gyönyörű arcod fejembe szegődött.
Nem tudtam ezután gondolni mi másra,
Mikor adhatok forró csókot orcádra.

Miképpen egyre jobban ismerni véltelek,
Tudtam ez a lány másé már nem lehet.
Karjaimba akartalak ölelni,
Csupán nem mertem közeledni.

Eljött az első randi ideje,
Úgy éreztem magam, mint hal partra vetve.
Szemed csillogott mint az égbolt gyöngye,
Izgultam nagyon, legközelebb is eljössz-e.

Eljött hát az első alkalom,
Hogy kispárnád legyen az alkarom.
Szemed behunytad, s hozzám bújtál,
Tudtam én már ekkor, te leszel az én múzsám.

Szívem minden dobbanása te vagy életem,
Ha ölelhetlek elszáll minden félelmem.
Mellettem álltál mindig, jóban s rosszban,
Viszonozni nem tudom én,
csak szerettelek jobban s jobban.

Eljött újra egy csodás nap véled,
Azt hittem tőlem senki sem vehet már el tégedet.
De midőn elhagyta ajkad az a bizonyos mondat,
"Szívem másé már", nem tudtam hol ér majd a holnap.