Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

• Munkahely(ek)

  Múlt hétvégén családi ebéd utáni beszélgetés során jött elő a téma: kinek mennyi és milyen munkahelyi voltak? Ennek apropóján összeszedtem a saját helyeket.

  1. 2001-2007. Nem hivatalosan dolgoztam szezonális jelleggel egy szőlészetben. Tizennégy évesen kezdtem nyaranta ott dolgozni, főleg kétkezi munkákat végeztem, kapálás, kötözés, metszés, nyírás, drótozás, lugas telepítés. A munkaadóm egy vállalkozó volt, nevezzük csak Vállalkozónak (hú, de ötletes vagyok). A bérezés nem volt túl erős, 2001-ben napi kétezer ötszáz forint volt a bérem, majd már húsz évesen ez felment hatezer forintig. Ez gyakorlatilag folyamatos munka volt a nyári szezonban, az iskola utolsó napjának másnapján már kezdtem, egészen augusztus végéig jártam dolgozni. Ősszel még el lehetett menni szüretelni, de ezt csak úgy tudtam megoldani, ha előtte kiírattam magam a háziorvossal. Nem éltünk mélyszegénységben, nem azért kellett eljárnom dolgozni. Ez az én döntésem volt. Kímélni akartam a szüleim pénztárcáját. A napszám, ahogy nagyszüleim nevezték, reggel ötkor kezdődött, délután egyig dolgoztunk, így a kánikula nagy részét kikerültük.

  Folytatás...

  ktr_lala 7 hónapja 10

• Már nagyon vártalak

  Tudtam, amikor megszólalt a telefonom már tudtam. Pontosabban már hajnali kávézás közben is éreztem. Ahogy ott kint álltam a teraszon, szürcsöltem az előző estéről megmaradt hideg kávét, már éreztem, ma lesz az a nap, ma végre megérkezel.

  Október 16. van. Tegnap megbeszéltem veled, hogy ma kell érkezned. Már nagyon várlak. Képességeim és tudásom szerint előkészületem. A szoba kész, amire szükséged lehet már beszereztük. Még egy utolsó pillantás a művünkre. Leülök a hintaszékbe, hallom, ahogy ver a szívem. Már nagyon várlak.

  Valahogy bejutottam a munkába, ma nem dolgozok, csak bent vagyok. Várom, hogy csörögjön a telefon. Lassan peregnek a másodpercek. Kávézok, eszek egy falatot, ma nagy nap lesz. Életem legfontosabb napja. Még csak hét óra. Elolvasom a híreket, lássuk, mi történik azon a napon, amikor te megjössz. Utólag visszagondolva felesleges, szinte csak rád emlékszek abból a napból.

  Megcsörren a telefon, lassan fél kilenc. A kijelzőn egy szó: SZÍVEM. Felveszem a telefont és vele együtt a kabátot. Nem kell mondania senkinek semmit, anélkül is tudom, hogy itt az idő, mennem kell. Megyek, már úton vagyok, ahogy te is. Csak egy pár perc még, a lépcsőn majdnem hasra esek, úgy sietek. Beöltözök, figyelem az utasításokat. Siettem, de nem kellett volna. Még nem jöttél meg. Az ágy mellett ülök, fel alá járkálok és várlak. A percek most már hömpölygő áradat módjára rohannak.

  Folytatás...

  ktr_lala 10 hónapja 9

• A lakásunk eladása és annak nyűgjei

  Az előző írásomban (otthonkeresés) már említettem, hogy egy panellakás eladása sem egyszerű, még itt a nyugati határszélen sem, egy megyei jogú városban.

  A mi kis lakásunkat még 2015 őszén vásároltuk, egy tízemeletes panelház második emeletén. Házközponti fűtéssel, a konyha és fürdőszoba kivételével minden felújítandó volt. Egy két gyerekes pár élt itt előttünk, kinőtték az 54 m2-et, így mi négyen költöztünk a helyükre. Mármint a feleségem (akkor még a barátnőm) és a két macskánk. Mivel a macskák kisebbek, mint az előző itt lakó családban a gyerekek, gondoltuk elférünk mi itt. Nem, nem fértünk el. Panelba macskát, az egyik legnagyobb hülyeség amit az ember elkövethet életében (közvetlenül a tejes fröccs után, de még a szakértelem nélküli villanyszerelés előtt).

  A lakást 4,8 millió forintért sikerült megvásárolnunk. Itt éltünk már majdnem négy éve, ez alatt a lakásunk ára több mint kétszeresére növekedett, mi idő közben körülbelül egy millió forintot költöttünk rá.
  Új – minőségi - burkolatokat kapott, igényes festést és felújítottuk az elektromos hálózatot. Ha tudtam volna, hogy ilyen iramban nőnek a lakások árai, vettem volna még egyet, akár hitellel is. Egy kis piackutatással felmértem, hogy 11-12 millió forint között valószínűleg el tudjuk adni a lakásunkat.

  Folytatás...

  ktr_lala 10 hónapja 95

• Otthon keresés

  Az otthon keresése

  Elhatároztuk 2018. év vége felé, hogy jövőre már jöhet a gyerkőc. Nekem csak egy kikötésem volt, nem fogjuk panelban felnevelni. Tudom, hülyeség, hisz több milliárd gyermek nőtt fel a világon úgy, hogy panellakásban született és nevelkedett, biztos volt köztük egy rakás zseni is és a panel amúgy sem bánt senkit (dehogynem). A feleségem beleegyezett, úgyhogy elkezdődött életünk talán eddigi legidegőrlőbb időszaka. Az ingatlan vásárlás és minden, ami azzal jár.

  1. menet
  Mit is akarunk/mire van szükségünk/mit engedhetünk meg magunknak?

  Az biztos volt, hogy nem a városban és a hozzátartozó "kertvárosias" település részeken veszünk. Sokkal drágább és nem is olyan csendes, amire mi vágyunk. Célszerű lenne valamilyen olyan településen keresgélni, ami a várostól és a bevezető fő utaktól sincs túl messze. A google.maps jó barát. Egyszerűen végig lehet ellenőrizni a kisebb falvak és a város adott pontjainak a távolságát. Fontosabb pontok: munkahely, városközpont, bevásárló helyek. A települések nagyjából megvoltak, következett a fontosabb kérdés. Mennyi pénzünk lenne rá? Gyors számolás után 20 millió forint lett a felső határ (saját lakás eladása, kis spórolt összeg, minimális banki kölcsön). Ezzel az összeggel azért már lehet válogatni (ekkor ezt hittük). A milyen legyen a házkérdést két irányból közelítettük meg.

  Folytatás...

  ktr_lala 11 hónapja 10