Hirdetés

Stalker - Történetek a Zónából 2.

Csata az erdőben

Már feltűnt Yanov, ezért gyorsabbra vettük a tempót, amikor jobbról hörgés hallatszott a bokrok közül.
Éreztem, hogy egy sorozat végigcsapódik a páncélomon, elvágódtam. Számomra minden elsötétült minden, csak a társaim beszámolóiból tudom, hogy mi történt.

Az embereink meglepődtek, de idejében kapcsoltak, és azonnal megszórták a bokrot ólommal. Megdöbbenésükre egy exoskeletonos bezombult lépett ki a bokrok közül, míg két társa a földön fetrengett az elszenvedett sebesülésektől.

A bezombult egy Gatlingot tartott a kezében, és becélozta az egyik kötelességit. Megnyomta az elsütőbillentyűt: a fickónak még lehasalni sem volt ideje, cafatokra szaggatta a sorozat.

A bezombult felüvöltött, majd becélozta a másik kötelességit. A maradék négy embernek se kellett több, egész tárakat eresztettek az exoskeletonosba, aki felhörgött, majd eldőlt.

Közben a másik két bezombult valahogy magához tért. Az egyik egy UDP pisztolyt rántott elő, és megszórta vele a hozzá legközelebb álló kötelességit. A lövedékek átütötték a páncélját, a fickó felüvöltött, és térdre rogyott, majd arccal a földre zuhant.
A másik bezombult egy chaser sörétest vett a kezébe, meghúzta a ravaszt, de sörétes valamiért nem működött. Eldobta a fegyvert, majd kést rántott, és megindult a maradék három ember felé.

Stalker - Történetek a Zónából

Az esti támadás eléggé lesokkolt, igyekeztem nem kimutatni a többiek előtt. Úgy gondoltam, hogy nem lesznek szép álmaim, és igazam is lett.

Egy idő után elaludtam, és szinte egyből álmodtam is...

Feküdtem a földön magatehetetlenül, a bázison senki nem volt. Üvöltöttem, hogy valaki segítsen, de nem érkezett válasz.
Morgást hallottam a hátam mögül, hátrafordítottam a fejem, felbukkant a látószögemben a Pseudo kutya. Halálra rémültem, próbáltam volna elmenekülni, de nem engedelmeskedtek a végtagjaim.
Egyre csak közelebb ért a rohadék, morgott, ráállt a hátamra. Lihegett, éreztem a leheletét, ahogy egyre közelebb hajol. Vérszag áradt a pofájából. Kitátotta a száját, majd elharapta a torkomat. Abban a percben felriadtam, és felüvöltöttem.

Szakadt rólam a víz...

Az őr bemászott hozzám, és ezt mondta:
-Ne aggódj, Gontar, ezt az összes újonc átéli, ne szégyelld egy percig sem. Próbálj meg aludni, és ne lármázd fel az egész tábort!