Nem törént semmi baj. Egyszerüen nem mi rendezzük az EB-t. Az UEFA gondolkodott és döntött... És jól döntött.

Várható volt - csak kellene egy kis őszinteség magunk felé, hogy ezt bevalljuk. Nem emlékszem, hogy az első vagy második sikertelen pályázatunk után jelentette-e ki az UEFA - expressis verbis -, hogy annak előfeltétele, hogy Hazánk rendezhessen EB-t az, hogy előzőleg saját jogon főtáblára kerülünk. (Nem is voltak szigorúak: csoportból való továbbjutást is elvárhattak volna.) A magyar nemzeti 11 tevékenysége pedig soha nem látott mélységekbe süllyedt. (Ld. máltai vereség.)

Mi lett volna, ha mégis mi rendezzük a horvátokkal? Forradalom. A foci világában. Szerintem nem kevés foci-rajongónak nyílt ki a bicska a zsebében,a jápán-délkoreai VB-n történtek miatt. És egy tisztes vereséghez is sokkal jelentősebben kellett volna fújni a magyar válogatottnak. (Őszintén: kinek kellett volna ez a látszat-eredmény? Ki hitte volna el, hogy mégis jó a magyar foci? ) És lehet, hogy a nemzetközi szervezteknek - de legalábbis azoknak, aki a döntést meghozzák - ezzel van tele hócipője.
Persze az is lehet, hogy nem fújtak volna nekünk. Akkor kellett volna a magyaroknak egy mostainál is nagyobb presztízsveszteség?

Ráadásul nem ez egyetlen szempont. Fontosabb szempontnak tartom a pénzügyi következményeit. Amikorr Magyarország vért izzad a konvergencia-kritériumok teljesítéséért, akkor jó dolog presztíízs-beruházásokba kezdeni? Ráadásul ennek két vetülete is van:

1./ Nem közismert, hogy a portugál EB sem lett nyereséges hosszú távon. Igaz ugyan, hogy az adott évben a GDP 1-1,25%-ában volt kifejezhető az ország teljesítményének javulása, de ez - értelemszerűen - egy évig tartott, és miután elkezdték levonni belőle a stadionok fenntartására az EB befejezését követően fordított költségeket, a mérleg negatívba fordult át.

2./ Olyan idegenforgalmi kapacitást kellett volna kifejleszteni (szolíd becsléek: jelenlegi összkapacitás 150-200%-a plusszban), amelynek kihasználtsága egy két év múlva igen gyér lett volna, feltételezhetően fedezeti pont alatt volna.

Végezetül visszakanyarodnék a kezdeti gondolatomhoz: Igen nagy szegénységi bizonyítvány az, hogy a prezentációban nem kaphatott központi helyet a magyar csapat teljesítménye. Ehelyett Puskás Öcsi maradt, az Aranycsapat, meg múlt, múlt, múlt...

Ideje lenne múltba merengésből felébredni, és modern jó koncepcióval rendbe hozni a magyar focit! És nem kiskaput, kerülő utat keresni és illúziókat kergetni!

Az Athéni Olimpia botrány idején felháborítónak tartottam, amit magyar sportolók ellen tettek. No nem azért, mert magyar játékosokat ellenőriztek, vagy buktattak le. Alapvetően két dolog zavart:

Nem jártak el következetesen, amikor Phelps az egyik fordulónál nem érintette meg azt a pontot, amit szabályszerűen érinteni kell.

A másik dolog, hogy úgy vettek el két magyar érmet, hogy az említett sportoklók összes lelete negatív volt, és semmi bizonyítékuk nem volt rá, hogy tényleg dopppingoltak. Nem mert magyar vagyok, hanem mert gondolkodó lény, én is úgy gondoltam, hogy miután ők elhagyták az Olimpiai Falut, és a WADA elkezdte keresni (üldözni) őket, remény sem volt a semleges, részrehajlás nélküli elbánásra. Nagyon zavart, hogy bizonyítékok nélkül lehetett megtenni, ami megtettek.

De még ez sem a legnagyobb gond. Nagy bizonyosággal sejteni lehet, hogy doppingoltak. Nekem élsportoló (sőt: olimpiát megjárt elsportoló - nevet ne is kérdezzetek) mondta egy magánbeszélgetés során, hogy valószínűleg a döntőbe jutott összes sporotló használt nem megengedett szereket, mert az emberi szervezett ilyen teljesítmény leadására önmagában aligha képes. A probléma itt kezdődik: hogy őket nem kapták el. Hangsúlyozom: nem a magyar érem miatt.

A finis gloriae WADA a mostani ausztál világbajnokságon következett be. Ahol már a sokat látott edzők is azt mondják, hogy ''csoda'' történt. Távol álljon a plágium, a részletek itt olvashatóak: [link]

Ezek után felmerül bennem a kérdés: ha egy szervezet legalapvetőbb erkölcsi és jogi alapelveket nem tartja be, mint:

-Mindenkit ártatlan kell tekinteni, amig bűnössége nem nyert bizonyítást,
-a törvény elötti egyenlődség elve, és egyenlő elbánás elve,

akkor van létjogosultsága ennek a szervezetnek?

Megközelítve operatív szempontból: közismert, hogy a WADA konkrétan keres egy adott anyagot. (Pl.:amfetamin), ismeretlen anyag az emberi vér/vizeletéből való kiszűrésére nem képes. Magyarul esélye sincs, hogy önmaga derítsen fényt egy új, eleddig nem ismert doppingszer alkalmazására. Ennek fényében megint megkérdezem: van létjogosultsága? Azért fontos lenne feltenni a kérdést, mert több helyről többször hallottam már olyan, hogy megfelelő pénzügyi háttérral rendelkező országok sportolói hozzá tudnak olyan szerekhez jutni, amelyet addig nem ismertek, magyarul 0 a lebukás esélye. Csak pénz kell hozzá.

Mi kellene ahhoz, hogy a nemzetközi sportvezetők kitaláljanak végre ebből a zsákutcából, és tényleg korrekt versenyhelyzetet teremtsenek?

Első cikkem legyen könnyű téma, ami örökzöld.

Nem hiszem, hogy egy józanul gondolkodó embert zavarna egy lopásgátló bármelyik áruházban. Akkor miért népszerűtlenek az ellenőrők?

A legfőbb ok, hogy marha ciki (ne finomítsuk: megalázó), amikor az embert elkapják. Ehhez társul, hogy némelyiküket illemtanórára is el lehetne küldeni. De nem ezzel merültek ki az okok:

Ritka hülye a pótdíjazási rendszer. Az ember kifizeti a helyszínen bírságot, vagy kap egy csekket, amit vagy befizet, vagy kifizeti a kezelési költséget. Ezt a baromságot el kellene felejteni a fenébe. Mit kellene helyette tenni?

A jegy nélkül utazókat helyszíni bírság helyett kötelezni kellene egy szimpla emeltdíjas (+15%) napijegy megvételére. Ha erre nem hajlandó az utas, akkor maradna a csekk - de mondjuk ötezer forintos bírsággal -, de a bérlet-bemutatási lehetőség nélkül. A 30. napon a BKV eladná a követelést egy erre szakosított (törvényes keretek között működő) vállalatnak.

Második: abszolult mértékben olcsó (pl.: összehasonlítva Lajtától nyugatra lévő árakkal), de relatív drága (Átlagos bérhez képest) árak. Mit lehetne tenni? Itt kapna szerepet a kormány/állam. 5%-ra (de lehetőleg 0%-ra) kellene csökketeni a helyi közlekedés ÁFA-tartalmát. Ehhez tudnillik társadalmi érdek is fűződik. (Nézzük meg hogy az a töménytelen autó, amelyben egyetlen ember ül mennyi káros anyagot bocsájt ki!) Ehhez hozzá lehet venni a dugókban eltöltött idő költségét! Alanyi ÁFA-mentességet kellne biztosítani a BKV-részére a szükséges erőforrásokat tekintve. (Üzemanyag, áram.)

Amit viszont meg kell követelni a BKV-tól, az a minőség. BKV-Plussz programot nem kell feltétlenül komolyan venni (Néha: BKV-mínusz) És valószínűleg a kereslet növekedésének köszönhetően kényszerítve lenne új tömegközlekedési eszközök beszerzésére. Minőség-biztosításhoz be kell vezetni egy új rendszert a panaszok kezelésére. Első körben az ellenőrők nem csak a jegyeket ellenőríznék, hanem kötelező lenne magukkal vinni panaszkönyvet is. Ugyanez igaz, hogy MINDEN jelentősebb végállomáson lennie kell telepített panaszkönyvnek. Ismerem személyesen azt a BKV-s trükköt, hogy hazudnak a panaszkodónak, hogy elkerüljék a beírt panaszt. Ezt kellene keményen megtorolni.

Szerintem ezek jó alapot teremtenénk egy XXI. századi fővároshoz. Ez mind csak álom lenne?