Szeretném előrevetíteni, hogy blog-bejegyzéseim nem hagyományos IT értelemben vett beszámoló, adatokkal, számításokkal, hanem egy átlag-user szemszögéből írja le szubjektív tapasztalatokat.
Apple sztorim tovább gyűrűzik megállíthatatlanul. Furcsa, de valahogy sose gondoltam volna, hogy csatlakozni kívánok majd a rajongók népes táborához, illetve hogy beszámolókat fogok írni a különböző almás élényekről. Ez így is maradt félig meddig, azonban távolról továbbra is szemlélődöm, és gyüjtöm a tapasztalatokat szorgosan a Ti és jómagam okulására.
Tehát a korábban már beszámoltak alapján egyre jobban kezdett bennem realizálódni az addig elfogadhatatlan tény: van élet a windows nélkül is. Az elképzelést tett követte, és elkezdtem utánaolvasgatni az apple-el kapcsolatos dolgoknak, meg hogy mi is azaz oesiksz. A dolgok számos információs csatornán keresztül folytatódtak, és mint okos közgazdász (aki bejárt marketing előadásokra is), tudom, hogy az egyik (ha nem a) legjobb reklám, az ún. ‘szájról szájra’ terjedő reklám, vagyis amikor (+18 Felnőtt tartalom!) a faluban Kati néni elmeséli Mariska néninek az esti 7-es rózsfüzér után a templomból hazamenet, hogy Zoli bácsi ‘zseblámpája még mindig jól működik’... (+18 OFF)
Tehát ilyen kis beszámolókkal kezdtem én is az OS X-es ismerkedést. A dolog egyszerű volt mint a kettes legó, egy közösségi oldal üzenőfalára felpötyögtem, hogy aki apple gépről irogat, az dobjon rám egy privát üzit, és a többit megbeszéljük egy (+18 Felnőtt tartalom!) sör és/vagy némi borital társaságában. (+18 OFF)
Jelentkeztek is szép számmal a srácok, de ami rögtön szemet ütött, hogy nem privát üzenetben, hanem az üzenőfalon visszaírva, úgy, hogy azt mindenki lássa, olvassa, had tudja meg az egész világ, hogy X.Y-nak az alma gyártotta a számítógépét. Ez az én természetemtől teljesen idegen gondolkodás, hogy valaki választhatja a privát levelezést is, de nem, inkább megmutatom a jónépnek, hogy mit vett anyu meg apu.
Azonban az információ kézbesítési módszerétől elteknitve telejesen megkedveltették velem az almás gépeket, stabil, jól működő rendszerként jellemezték őket, és mindenki szeméből ki tudtam olvasni azt a tipikus ‘apple nélkül nem tudok lélegezni’ életérzést is, még olyan emberekééből is, akit alapvetően nem igazán márkahű, vagy leginkább anitglobalista arcként aposztrofáltam korábban (márpedig szerintem Steve Jobs-t nem túlzás világuralomra törő, a globalizmus sötét lovait hajtó főgonoszként emlegetni).
A tapasztalatokról beszámolók leginkább fotós arcok, a tengerentúlt megjárt szerencsések voltak, akik olyan vehemenciával próbáltak meggyőzni, hogy nekem ez a gép márpedig kell, mint egy túlbuzgó vallási fanatikus, vagy konkrétan valamelyik elcseszett idióta politikus. Meg is kérdeztem az egyik sráctól, hogy kaptok-e valami százalékot az eladások után? Erre ő csak annyit mondott, hogy nem, de ha megtehetem vegyek egyet, mert tutira megváltozik onnantól az életem, és máshogy fogok nézni bármilyen elektronikai kütyüre, legyen az kenyérpirító vagy notebook. Ez már nekem is sok volt, pedig már sok marketingkönyvet meg okosságként tetszelgő vacak publikációt kellett átböngésznünk, hogy hogyan kell egy trágya jószágot (javak egyesszámban, nem pedig haszonállat- a szerk) ragyogó cukorsziruppal nyakonöntve csillagászati áron a fogyasztónak elsózni, úgy hogy azt higgye, marhára jól járt. (Ne haragudjatok, de le kell lőnöm a poént, amikor megvettem a macbook pro-t nem lett olcsóbb a kenyér ára másnap, nem tudtam többet futni az esti kocogáskor, és nem ment lazábban az államvizsga sem- valamint a kenyérpirítónk is ugyanolyan pompásan pirítottota a kenyeret aranybarnára mint amikor még windows-os Dell XPS-em volt)
Összefoglalva tehát vegyes érzelmekkel kutakodtam tovább az apple rendszerek témájában. Szépen lassan ráleltem a különböző szakmai portálokra (Beszeljukmac, appleblog, és hasonlók), fórumokra, ahol a legtöbb esetben kedvesen irogattak vissza a bugyutábbnál bugyutább kérdéseimre (közűlük legalább 17 felkerült az évtized 10(!)leglámább kérdései közé), valamint áhitatos suttogásba hajló hangnemben beszéltek egy olyan eseményről, ami mindannyiuk életének nagy fordulópontját jelentette, vagyis a SWITCH-ről (igen, kedves Olvasóm így nagy betűkkel ám) . Ez váltást jelent, vagyis így hívják azt a számukra földöntúli eseményt, amikor végleg elfelejthetik a számukra valóságos traumát jelentő windows-os éveket (csak azt nem említik, hogy ilyen vagy dos-os rendszeres gépeken tanulták meg a számítógépes alapokat).
Egy sráccal le is áltam vitatkozni, hogy az én életem meghatározó pontját mondjuk egy házasság, vagy gyerek fogja jelenteni, esetleg a második diplomám, vagy ha kijut a magyar felnőtt futball válogatott egy nemzetközi versenyre (nem rendezőként), addig, amíg még nem kell járókerettel száguldonzom.
Tehát akad bevakult arc bőven, ezeken a szakmai fórumokon, de persze voltak szépszámmal kevésbé elvarázsoltak is, akik arra buzdítottak, csináljak egy egyszerú kontra-pro listát, és csakis akkor váltsak át windowsról mac-re, ha szerintem megérett rá az idő, illetve nem szivatom meg magamat vele (veszek egy mac-es gépet de a cégem alkalmazsai illetve homeoffice-os progijai csak windows-on futnak). Utánajártam pár dolgonak még: NEM, nem igaz, hogy a mac-ek nem fagynak le (bár nekem lassan 6 hónapja van meg és eddig minden klappol), és IGEN, néha ki kell kapcsolni- nem túl jó az ha 2 éven keresztül megy a gép és csak ‘altatod’ (sleep-üzemmód: csak egyszerűen lecsukom a notit és már mehet is a táskába-viheted bármerre, majd amikor felnyitod, kb. 1 mp alatt ‘feláll a rendszer’ és ott folytatod a munkát ahol abbahagytad, tökre kényelmes és csak nagyon nagyon kevés energiát eszeget ilyenkor). Megtudtam azt is, hogy ha veszek egy apple gépet, csak kiveszem a dobozából, és mehet a menet, semmi telepítés, meg miegymás (és tényleg), valamint, hogy remekül megy rajta a windows is, bár állítólag nagy vétség rátelepíteni (szerintem meg nem, akinek kell az csak telepítse fel). A legkardinálisabb kérdés azonban a kompatibilitás, a szoftverek és programok kérdésköre. Örömmel számolok be arról, hogy eddig nem találkoztam olyan windowsos programmal aminek az OS X-es alternatíváját ne találtam meg volna a neten 2 mp alatt. Van office is, bár én lassan de biztosan megszokom az iWork-ös progikat (ezt a bejegyzést is pages-ben írom. A MSWord egyértelműen jobb, mint a pages alapvetően, de számos dologban jobb a megoldások vannak a pages-ben. A powerpoint-nál egyértelműen jobb a keynote szerintem, én legalábbis már ezt használom, mert nagyon szépek a diagrammok, és talán egy leheletnyivel felhasználóbarátabbnak érzem mint a MSpowerpointot.
Ejtenék pár szót a tanulás-faktorrol az apple esetében. Aki nem beszél egyáltalán angolul, az teljesen esélytelen arra, hogy megismerje az OS X-et. Persze ha mondjuk a német megy akkor okés, vagy esetleg a francia (vannak egyéb nyelvek is), de alapvetően egy alapfokú angoltudás birtokában vághatunk csak neki az apple rendszerek megismeréséhez.
Most dobtak ki magyarosítást az OS X-re iWorkre, azonban ezek eléggé bizonytalan lábakon állnak. Félre ne értsetek mindenek előtt az anyanyelvem, de az Indul a bakterház című örökösbest is eléggé furcsa angolul.
Nekem amúgy alapvetően a véleményem az, hogy jó pap holtig...nem hiszem, hogy a világ jelenlegi változása-fejlődése mellett önkényesen kijelenthetjük, hogy 30 éves koromig vagyok csak hajlanó megtanulni új dolgokat, aztán majd az addig megszerzett tapasztalatokkal sáfárkodom (ejha, mekkora giga nagy bölcs vagyok). Ez butaság. Szóval tessék csak ismerkedni az új, jó dolgokkal.
Megejtenék mégegy szót az apple védelmére. Nos, ugyebár aki már fogott a kezében mac-es kütyüt, tudja, hogy nem egy összedobott és pár brainstorming után legyártott cuccról van szó, hanem akár tetszik, akár nem, az összes általuk gyártott bármi, külsőre eléggé prémium jelleget öltött, és igényesen design-olt (utálom az idegen szavakat de tessék egykis fordítás a design- szóról). Ezzel szerintem kár vitatkozni, habár meg kell jegyezni, hogy sok más gyártó termékei szintén igényesek.
Ezzel még nem merítettem ki a téma tányérját, még picit kanaléznék a témakörből. Az igényes külsőhöz igényes belső is párosul, nem ragoznám tovább a dolgot: az embernek az az érzése, hogy minden egyes animációt, vagy ikont, esetleg hangot vagy színt, netán elhelyezést átgondoltak, kiszámítottak, és valami ratyi sztájliszttal egyeztettek. Nagyon kis csini minden, annyira megtervezett még egy megnyíló ablak animáció sebessége is- vagy hogy hogyan csusszan le a dokkra- szóval elképesztő és nagyon dícséretes, jár is a pirospont.
A látszat azonban nem minden, közben pedig hogy a viharba ne... Én csak ilyenekről tudtam nektek(remélem azért 1 embernél többen olvassátok majd) nektek írni, de amihez egy szikrányi műszaki alap is kell -nos az már meghaladja a képességeimet. Ha bármi további kérdés van szívesen fogadom. Egy operációs rendszer elemzése eléggé sok lenne most, de annyit megígérhetek, hogy javítgatom a bejegyzést, ahol tudom.
