A PC-s játékipar haldoklóban van és hasonló mondatokat hallunk nap mint nap. Ez nem igaz, a PC-s játékipar ugyan nem olyan virágzó mint pár éve, de azért szépen megy, inkább azt mondanám, hogy a játékok max grafikán való élvezéséhez ~1 évente kell gépet újítani komolyabb összegekből… Mivel éppen most vettünk egy LCD TV-t, egy Sony KDL-40U2000-et ( 102cm/40” 720p/1366*680 ), gondoltam kihagyom a mostani gépbővítést, és inkább egy konzolt veszek. Ez elvileg egy alsókategóriás LCD, de azonos árkategóriába csak 82cm-eseket kapom meg. Meg a jobb képjavító technológiák igazán csak TV-zéskor mutatkoznak meg, meg amikor kisebb felbontást kell kijavítani, így ha játszok, nincs sok különbség (és azért valljuk be, jobb 102 centin nyomni mint 82-n ).
Miért nem X360? Hangzik a legtöbb kérdés, röviden akkor megindokolnám a választásom:

- Az X360 olcsóbb, miért nem azt vetted?
- A Sony véleményem szerint megbízhatóbb márka mint az MS, valamint annyival nem olcsóbb az X360. Aztán a PS3-ba van Blu-Ray lejátszó, ami ugye boltban kapásból még 150-200k minimum…Meg nem is olyan hangos mint az X360.

Miután a zenehallgatásra (is) használt se D750i-nek a memória kártya olvasó része meghalt, lévén a t-mobile-nél azt mondták a javítás 15-20 körül van, elkezdtem nézegetni a 2Gb körüli lejátszókat. A Neo, Meizu stb márkákhoz nem volt sok kedvem, ugyanakkor az Apple iPod nanoja drága, valamint számomra túl kényes. Pár nap kutakodás után 3 jelöltem volt, a Creative Zen Stone Plus 2 Gb (17K), Creative Zen V 2 Gb (21K) és Sandisk Sansa c250 (19K). A Stone kiesett lévén nagyon kicsi és ronda a kijelzője, a Sansa meg valahogyan nem fogott meg. Tehát a Creative Zen V 2 Gb-re esett a választás.



Egy meglehetősen kis dobozban érkezett meg, a körítés a szokásos volt, fülhallgató, kézikönyv, telepítő CD(k), valamint egy USB kábel, kicsit furának találtam hogy rendes töltőt nem kaptam hozzá, így ha tölteni akarom, csak gépről tehetem meg…
A gépen gyárilag 7 szám volt előre telepítve, első dolgom az volt hogy kitöröltem őket, a gép nagyon jól van összeszerelve, nem recseg-ropog, első osztályú műanyagból van (fura érzés ezt mondani). Gombokból alig van pár darab, baloldalt van egy csuszka, ha letoljuk bekapcsolódik/lekapcsolódik, ha feltoljuk, akkor meg lezárja a gombokat. Jobb oldalon van a hangerő szabályozó, valamint a felvevő gomb. A joystick a gép leggyengébb része, kicsi és ócskának tűnik, de legalább pontos és nem lötyög, mellette van a lejátszó/szünet, illetve a vissza gomb. Felül vannak a bemeneti nyílások (mikrofon, fülhallgató, USB 2.0).
Alul van a nyakba-akasztó, amit én arra használtam hogy hozzákötöttem a zsebemhez, nehogy kirántsam/kicsússzon a zsebemből. A gyári fülhallgató egészen jó, jelenleg ezt használom, igaz hogy valamivel rosszabb a hangminősége mint a HPM 70-nek, de azért így sem nevezhető rossznak. A kijelzőről még nem esett szó, ez egy 1,5” OLED 128*128 felbontású színes kijelző, nem rossz, de kép/videó nézegetésére már csak a mérete alapján sem alkalmas.



A zenék feltöltése a mellékelt programmal nagyon egyszerű, csak ki kell válogatni hogy milyen számokat szeretnénk átvinni a gépre, és az meg rendszerezi előadó, album és zenefajta szerint, persze mi is csinálhatunk lejátszási listákat.

Az mindenképpen fekete pont hogy az aku nem cserélhető, de legalább elégé hosszú ideig bírja (nem mértem, de állítólag 15 órát bír)


Azt hiszem jól jártam ezzel a készülékkel, hibái ellenére megéri az árát

Videó(bocs a rossz minőségért, telefonnal vettem fel (E740)): [link]