Motiválttá kell tenni az embereket!!!!!
Van célmegállapodásom, melyben sok-sok dolog benne van, aminek teljesülnie kell, hogy ez pénzben kifejezhető legyen. Márpedig engem a pénz igenis motivál, mert vannak különféle álmaim, amikhez pénz kell. DEE!! Ez még nem elég ahhoz, hogy teljesüljenek a tervek, mert ezek a tervek az egész csapatra vonatkoznak, nem csak személy szerint rám. És sajnos azt látom, hogy kis csapattársaimat nem motiválja a pénz. Ami még nem lenne gond, de nem tudom, hogy mi az ami motiválja őket. Volt egy pillanat, amikor azt hittem, hogy megtaláltam, amikor valaki kapott egy szabad napot, mert elérte a kitűzött célt. Boldog voltam!!! Ő is boldog volt!!!!! Ez az, ez az gondoltam, végre megtaláltam!!! :-)
De mégsem,mert elmúlt a "varázs", már nem küzd azért a célért. :-(
Az igaz, hogy nagyon stresszes a munkánk, és hát elkél néha az ajándék nyugtató is. De! Kollégáimnak van egy elfogadható alap fizetése (középfokú végzettség mellett), túlórapénz, havi teljesítményfüggő jutalom, amit vezető oszt szét, és ezen kívül teljesítménybér, ahol nincsen igazából határ. Tehát nem rossz fizetéseket lehetne hazavinni. Motiváció: PÉNZ PÉNZ PÉNZ!
Vannak folyamatos oktatásaink, előbbre jutási lehetőségek szerintem akár ez is lehetne motiváció.
Őszintén szólva engem néha az is feltölt, motivál hogyha egy ügyfél elégedetten távozik, esetleg máskor is felkeres engem, ekkor azt gondolom, van értelme a munkámnak.
Motivál az is, hogy ott említsék csapatomat a jók között, ne pedig a nem megfelelően, vagy az egyáltalán nem teljesítők között.
De az, hogy a kollégáimban ezek közül semmit nem látok, és ezen kívül mást sem találtam még eddig, az néha elkeserít.
Mi lehet ami még segíthet motiválttá tenni valakit??? Azt hiszem, az Univerzum segítségét kell kérnem, hátha mutat valami irányt. De inkább bízom abban,hogy Ti kedves olvasóim adtok nekem ötleteket ezzel kapcsolatban.

A mai napon egy szakmai oktatáson vettem részt, az ezzel kapcsolatos tapasztalataimat, élményeimet szeretném megosztani veletek.
Ez egy vezetőknek szóló továbbképzés volt. Itt a "vezetők" kifejezésre szeretném tenni a hangsúlyt, mert mindig megdöbbenek, hogy kik lehetnek manapság ilyen tisztségben. Azt hiszem, hogy maradi gondolkodású vagyok, vagy esetleg csak naiv lennék, amikor azt gondolom hogy valakit azért neveznek ki egy pozícióba, mert nagyobb tudása van van mint a többieknek, vagy egyszerűen csak jobb valamiben mint a többiek.
Mindig van valaki, aki késztetést érez arra, hogy egyszerűen csak elmondja ami éppen eszébe jut. De mért kell ezzel az időt húzni?????
Egy másik kolleganő ezt úgy jellemezte, hogy olyan mintha szülői értekezleten lennénk, és valakinek mindig el kell mondania, hogy az ő kis inciri - pinciri fiával mi történt éppen.
Persze amikor mondanak valamit, rá két perc múlva a fent említett beszédes kolléganő az első, aki ugyanazt visszakérdezi. Miért nem lehet csendben jegyzetelni???
Végre szünet!!! Azt gondolom, na most megtalálom az igazi társat, akivel egy húron pendülök. De nem!!! Bőbeszédű talál meg engem. Elkezdi taglalni, hogy ezeket amiket tanulunk, a gyakorlatban miért is nem lehet alkalmazni.
Nekünk az lenne a feladatunk, hogy megtaláljuk a megfelelő megoldást. Bankban dolgozom, ráadásul fiókban, ügyfélforgalomban, tehát vannak nehézségek a mindennapjainkban. De ha már a feladat felmerülésekor legalább 10 érv születik arra, hogyan nem lehet ezt megoldani, akkor jobb ha be sem megyünk, nem nyitjuk meg a levelezőrendszerünket és nem olvassuk el a tennivalókat. Engem ez nagyon lefáraszt. Próbálom megmagyarázni neki, hogyan gondolkodjon (ő csak 3 hónapja vezető, gondoltam nincs még tapasztalata) ő meg próbál meggyőzni, hogy nem lehet. Pedig nálunk is a pozitív gondolatok a célravezetőek, a rinyát nem szeretik a bankban sem! Arra amúgy is ott vannak az ügyfelek. Hihetetlen! Már kezdek ideges lenni, de akkor rájövök, hogy ez miatt nem kell. Én majd úgy csinálom, ahogy jónak látom, és valószínűleg ő úgy fogja ahogy ő jónak látja majd.

Szép estét kívánok mindenkinek!

Ez az első írásom, kérlek nézzétek el, ha nem túl érdekesre sikeredik.
Nagy öröm volt számomra, hogy sikerült beregisztrálnom, és elkezdhetek írni. Hogy jött az ötlet? Tegnap délután örömmel láttam, hogy az egyik csatornán ismét terítéken a négy New York-i singli csaj mindennapjai, vagyis a Szex és New York, és bár a főszereplő egy igazi írónőt alakít, nekem a történet, vagyis ahogy elmeséli mindennapjaikat, számomra kicsit blogos. Tehát innen jött az ötlet, hogy én is "papírra vetem" mindennapi élményeimet.
Néhány szót írnék magamról. Mint ez kiderült, nagy rajongója vagyok a már említett sorozatnak, azonkívül dr. House-nak valamint Jennifer Anniston szintén a kedvenceim közé tartozik még.
Bankban dolgozom, ahol nagyon sok emberrel találkozom minden nap. Hihetetlen, de mindegyiknek van valami különleges tulajdonsága, de erről úgy is folyamatosan beszámolok majd.
A párommal élek együtt, aki megette az összes chipset, egy morzsát sem hagyott számomra, de legalább nem szedek fel felesleges kilókat, vagy inkább csak grammokat, ő meg majd jól elhízik. folyton kukkolni akarja az írásomat, de én nem szeretem, ha "munka" közben figyelnek. Majd megnézi a végeredményt.
A közelünkben laknak a szüleim, elég gyakran meglátogatom őket. Látogatásaim leggyakoribb oka, anyukám főztje. Én bevallom őszintén elég ritkán főzök, akkor is viszonylag egyszerű ételeket. A páromnak egyik nagy problémája az étkezéssel van, így ő megoldja magának az élelmezés kérdését, az enyémet meg anyukám oldja meg. Ma rakott zöldség volt a menü, nem a kedvencem, de szeretem, finom.
Bemutatkozásként ennyit szerettem volna.
Köszönöm a figyelmet.