Előzmény

Az előző bejegyzésemben írtam a címben szereplő erősítőről, és már akkor feltűnt néhány dolog látván a kapcsolást.
Az egyik, hogy a bemeneti impedancia erősen függ a hangerőszabályzó állásától ami azért nem meglepő, mert a bementi cső rácsát 220k-s ellenállással zárták le. Ez önmagában nem baj, sőt. Ha nem lenne vele párhuzamosan a 250k-s hangerőpoti. Ennek a megoldása nem nagy feladat. Az R1 poziciószámú 220k-s ellenállást kicseréltem 1MOhm-ra. Ezzel ha nem is múlt el az impedancia változása, de elfogadható szintűre csökkent. Ki kellene cserélni a potit legfeljebb 100kOhmra, de ezt egyelőre nem tudtam megcsinálni nem lévén ilyen kis méretű potim és a hagyományos Alps poti nem fért be. :(

Karácsony előtt nem sokkal sikerült hozzájutnom kedvező áron egy a címben szereplő Cayin MT-35 tipusú elektroncsöves erősítőhöz. Meglepődtem a megépítettség és az általa szolgáltatott hang minőségén. Emiatt arra gondoltam, hogy kicsit "körbeszaglászom" ezt a csinos kis készüléket.

Lényegesebb műszaki adtok:
Kimenő teljesítmény: 32W/1% THD
Bemeneti feszültség/impedancia: 260mV/100kOhm
Jel/Zaj arány: >89dB

Első ami azonnal feltűnik az a készülék mérete. A megadott műszaki adatok és a látható méretekből egyértelmű, hogy belül nagy lehet a zsúfoltság vagy egyszerű a felépítése.

Lebontva a készülék fenéklemezét a látvány örömteli. Szép, rendezett, NYÁK-ot csak a rácsfeszültség beállító rész tartalmaz, minden más közvetlenül, lábtól-lábig van huzalozva.

Hálózati zene: Pioneer N-50A

Eddig nem esett szó a manapság egyre nagyobb teret nyerő médiáról: a különböző tárhelyeket (NAS, HDD stb.), mint műsorforrást használó zenelejátszók.

Hogy eddig miért nem írtam erről a forrásról? Nagyon egyszerű: csak kb két hete sikerült, egy hosszabb távon is elfogadható készüléket találni. Első nekifutásra HTPC-vel próbálkoztam, de ez számomra nagyon macerás volt és sajnos a hangja sem volt elfogadható, pedig a beleépített hangkártya nem volt alap (ASUS Xonar D2/PM). A következő megoldás a különböző rasberry klónok és a hozzájuk kapcsolható DAC kártyák. Ebből az egyetlen számomra hallgatható az az AUDOPHONICS ESS9023-as kártyája rPi2-es géppel RuneAudio szoftverrel. De sajnos az öreg Blaupunkt CD-met meg sem közelítette. Próbálkoztam ezután különböző külső DAC-kal, de ezekkel sem jutottam lényegesen előbbre. Pedig a DAC-ok önmagukban nem voltak rosszak. Végül utolsó próbaként a Hifiberry DIGI+ kártya és egy rPi3 géppel próbálkoztam egy BODORAUDIO DAC-kal. Ez már-már hallgatható kombó lett volna de sajnos a hangkép legteteje és az alja hiányzott a hangjából ennek is, sőt gyakran olyan volt, mint egy agyon kompresszált igénytelen rádióadás. Pedig a forrás állományok azért nem ennyire nem gázosak, mert ha kiírtam CD-re és a "Kékpont"-tal játszottam le, akkor jól szóltak. Hagytam volna a fenébe az egészet, de sok-sok zeném van már a NAS-omon amit nem nagyon tudok beszerezni más formátumban. Ezért kértem kölcsön egy ismerőstől egy Linn Majik DS lejátszót. Ez pedig bebizonyította, hogy az eddigi próbálkozásaim és bizony elég gyermeteg eredményeket produkáltak és nem a médiával van elsősorban a baj, hanem (sajnos) a választott megoldásokkal. Ugyanis bitang jól szóltak rajta a zenéim. Na de az ára?!
Ezen tapasztalat következtében agyára mentem minden ismerősnek akinek van hálózati zenelejátszója, mert elkunyeráltam tőlük néhány napra. Végül a rostán fennakadt egy Pioneer N-70A és ennek a kisöccse az N-50A. Az N-70A lényegesen jobb hangilag, de annyit nem szántam a dologra és az öcsike is remek kompromisszum. Messze nem tökéletes, mert a magasai időnként kicsit (nagyon) érdessé, kaparóssá válnak. A mélyei pedig néha elvesztik energiáját, de ezeken kábelezéssel és egyéb trükkökkel lehet segíteni.

Story: itthon a hálózat bővülése lassan olyan mértéket ölt, hogy nem lehet a földön futó kábelektől lépni sem. Mindig provizórikusan, azonnal kivitelezve kellett a hálózatot bővítenem (hirtelen betoppanó rokonok a maguk számítógépeivel, itthoni igények bővülése stb.). Ezért szép lassan főleg az emeleten kialakult a kábel káosz. Ezt untam meg.

Igények

- helyiségenként legalább 1 vagy 2db UTP aljzat (az emeleten 5db, a földszinten 4db, 1db NAS és 1db hálózati nyomtató és végül bővíthetőségi lehetőség a melléképület felé)
- 1db NAS
- 1db hálózati nyomtató
- 1db tűzfal/router
- 3db internet csatlakozás: 1db telefon ktv router, 1db internet/digitális ktv router, 1 db ADSL)
- teljes WIFI lefedettség 2.4/5GHz
- 3db állandó PC ami gyakran 8-10db-ra bővül
- vendég WIFI, mely csak internetet biztosít egyéb erőforrásokhoz nem ad hozzá férést. Majd a későbbiekben.

Jelenlegi állapot

Az előző bejegyzésben beígért HTPC helyett egy cd javításának rövid története következik. Azért vált aktuálissá, mert az eddig használt cdjátszóm beadta az unalmast és a HTPC-s tesztekhez szükségem lenne egy megbízható ismert hangú készülékre. Amúgy is akartam cserélni már cd-t.

Az utóbbi időben elég sok cd pörgető megfordult nálam azzal a céllal, hogy lecseréljem az öreg Blaupunkt CP-2990-es készüléket. Hosszabb-rövidebb ideig volt nálam/birtokomban Pioneer PD-S901, PD-8700. Mission Cyrus DAD7, DAD8. Marantz CD16, CD10, CD84. Audio Analogue Paganini, Meridian CD200/203, Micromega Duo 2/Duo BS MKII stb. És természetesen a Blaupunkt. Ez utóbbi egy kommersz, mindazonáltal tisztességesen megépített cd (azonos a SANSUI CD-X701-el), nyugodt, részletes de egy kicsit fedett hanggal.

A jelöltek jó része hamar kiesett, mert nem érték utol a CP-2990-et, és/vagy irreálisan drágán akarták eladni. Amik maradtak az a Marantz CD10 és a Mission Cyrus DAD7. A Marantz régi kedvencem, de sajnos a tulaja nem akarja eladni, a Mission-t is vissza kellett adnom a gazdájának a napokban ezért hirtelen cd nélkül maradtam, mert a kékpont fogta magát megsértődött, mert le akarom cserélni és elkezdte nem olvasni a lemezeimet.

Annó - vagy 10 éve - hosszú barátság után kényszerből megváltam szeretett Castle Harlech hangdobozomtól. Kényszerből, mert sajnos megadta magát az egyik csipogó és a kis mély-közepek kezdtek megválni a membránszéltől. Érdekes módon nem porlani kezdtek (nehéz is lett volna, mivel gumi volt), hanem szó szerint elvált a membrántól. El kezdtem keresgetni az utódját. elég vegyes sikerrel. Hosszabb-rövidebb ideig volt nálam Spendor Prelude, Spendor SP2/3e, Heybrook HB2, Heybrook HB3, JmLab K702, Rogers Ls7t, KEF 104b, KEF Reference 5, B&W DM4, Townshed Sir David, stb. Ami hosszabb távon is megmaradt az a Heybrook HB3, Spendor Prelude. Ezeket mindig elő tudtam venni később, ha valami jól ismert hangra volt szükségem.

Audiolab 8000Q/P error

A megvételekor gyári állapotúnak mondott erősítő páros az év végére feladta a küzdelmet és az egyik oldala el kezdett csattogni ha az előfokon bármit kapcsolgattam. Szuper ezt meg kell gyorsan javítani, mert a hangsugárzóban a csipogó ezt nagyon nem támogatja és a cseréje nem olcsó mulatság. Még jó, hogy a műszerparkomat nem számoltam fel Ma sort kerítettem a javításra és hál' isten nem volt nagy baja. Azaz dehogy nem. Csak szerencsémre volt itthon minden hozzá (majdnem minden). Első nekifutásra az előfokra gyanakodtam, mert egyrészt ha azt tekergetem, akkor jön elő a tipikus offset hiba által okozott csattanási hang, másrészt a végfok kimenetén az offset rendben volt (0-1mV).

RIAA erősítő

Amikor még "nagyban" LP-ztem, akkor építettem magamnak egy ARC SP8 klón RIAA-t csöves táppal, amit a Manticore eladása után nem sokkal elajándékoztam egy jó barátomnak.

Akkoriban MC20MKII/T20 párost hallgattam a legtöbbet ezért most is ezzel kezdtem a RIAA keresést, hiszen ennek maradt meg leginkább a hangja a fülemben.
Na de honnan kerítsek kész phono erősítőket? Gyártani nem igazán volt kedvem (bár biztos voltam benne, hogy az lesz a vége), ezért elővettem a vésztartalékomat egy közel 30 éve épített HFM-I erősítőt. A tápegységét nem találtam meg, de elemekből összeraktam a 32V-ot: 4.5V-os VARTA lapos elemekből 7 db-ot sorba kötve.

Legnagyobb döbbenetemre egészen elfogathatóan ZENÉLT. Persze messze nem úgy, mint a csövesem, de jó volt vele hallgatni a lemezeimet. Természetesen ettől függetlenül szerettem volna egy jobb erősítőt, de nem akartam vaktában építgetni, ezért előbb elkunyeráltam néhány, másnak régebben épített RIAA-t. Pl. NAD3020, PlatINA, Actidamp MK-IV és egy régebben általam tervezett tranyós és egy IC-s darabot.
Illetve rendeltem az elmebay-ről egy A-15 fantázia néven futó állítólag Mark Levinson klónt.Valamint egy általam felújított AGI511A amerikai gyári erősítőt

Az A-15-höz csináltam egy saját tápot (természetesen szimmetrikus változatban ):

Így hirtelen összeszaladt 7 erősítő. Elkezdtem a hallgatózást és időnként betársult néhány barátom is. Tehát a cél az öreg HFM-I helyett vmi jobbat keresni.

A következő néhány bejegyzésen keresztül leírom, hogy miként cseréltem le a saját magam által készített elektronikákat részben gyáriakra a műhelyfelszámolásom "következtében".

A jelenlegi rendszerem:
Technics SL-151MKII/SME III/Dynavector Karat 23RSmkII
Ortofon MCA76 mc előfok, maszek félvezetős RIAA
Rasberry Pi 2/Hifiberry DAC+/RuneAudio
AUDIOLAB 8000Q/P
ProAc Tablette 2000 Signature/Valhalla állványok
Ortofon és Straight Wire IC, Kimber 8TC hangszóró és Audio Note L hálózati kábelek

Előszőr az analóg vonal

Kb. 1.5 éve eladtam a Manticore/SME/Ortofon lejátszómat. De! Megint úgy jártam, mint kb.10 éve. Az eladás után nem sokkal "elvonási" tünetek jelentkeztek. Ezért elkezdtem keresgetni vmi cuccost, de most megpróbáltam ésszerű keretek között maradni. Kerestem olcsó szíjhajtású komplett lemezjátszót: DUAL CS505, NAD 5120. Sajnos nem találtam használható állapotút elfogadható áron. Találtam viszont egy Pioneer PL-514X-et Ortofon MC20MKII-vel jelentéktelen összegért. A hangszedő miatt megvettem, de ha már meg van, akkor meghallgattam. Meglepően jól szólt. Tized áron, mint a Manticore! Természetesen rosszabb volt, de teljesen vállalhatóan hallgatható. Egy világ "omlott" össze bennem. Viszont vigyorgott a pénztárcám, mert nem tűnt a továbbiakban ködös álomképnek az olcsón jót kompromisszum. Őszintén szólva nem is keresgettem volna tovább ha nem búgott volna cefetül az MC a Pioba. Nem csak az Ortofon hanem a Dynavector is. Meg néztem mit tudok tenni a dolog ellen, de a teljes átépítésen kívül nem találtam megnyugtató megoldást. Ezt meg nem érte volna meg. Tehát tovább keresgettem és feladtam a másik előítéletemet is: DD-t soha. Találtam tavasszal egy Luxman PD-284-es lejátszót, meg vettem egy Audio Technica AT-150MLX hangszedőt. A Luxman az Ortofonnal katasztrófa volt. Az AT-val viszont jó volt. Elkövettem azt a hibát, hogy az AT-t belepróbáltam a Pio-ba is. Jobb volt, mint a Luxman. Nem ebben, vagy abban, hanem az egész megszólalás. Innentől kezdve nyomozgatni kezdtem a neten, hogy milyen DD jöhetne számításba. És bumm: Micro Seiki DQX-500, vagy DQX-1000. Egy vagyonért. Vagy Technics SL-1200 vagy vmelyik változata. Keresgélésem eredménye végül is egy Technics SL-1500 lett. Bármelyik hangszedőmmel jól szólt, de a legjobban az AT-150MLX-el. Megnyugodtam: meg van az "olcsó, de jó" kompromisszum. Az ősszel találtam egy Technics SL-151MKII-t gyárilag SME karral. Ebben már a Dynavector hangszedőm szól messze a legjobban. Sőt lehet, hogy a Manticore-nál is jobb, bár sok minden változott a rendszeremben. Gyakorlatilag minden elektronika.