Szó mi szó, szép táblagép, vonzó funkciókkal, de mégis borsot tört az orrom allá.
A minap eladtam a telefonomat (HTC One X) és vásároltam a helyére egy belépő szintű tabletet, azzal a reménnyel, hogy kiváltja a telefonomat és kapok némi pluszt a kijelző méretének köszönhetően (bár felbontásban és élességben közelébe nem ér a htc-nek, ezt jól tudtam). Így vettem meg életem első saját táblagépét, egy Lenovo A7-30, másik nevén (mert így egy multinál se ismerik fel) A3300. Pont ennyit is szoktak közölni róla a legtöbb webshopban, hogy Lenovo A3300 3G, van ahol mellé írják a továbbiakat, hogy WiFi meg hogy GPS meg azt is néhány helyen hogy BT.
Amikor vettem a készüléket, a 3G-ből kiindulva reménykedtem a 2G képességekben és abban, hogy tudok majd vele telefonálni. Erre utaló pontos információval senki nem tudott szolgálni és mivel a Lenovo stratégiája szerint egy külön betű jelöli ezt a funkciót, de ezt senki nem akarta velem tudatosítani, még a Lenovo honlapja se, így megvettem... Azt aminek neve a webshopok szerint Lenovo A3300 3G.
Már DDRI ment bele és ez akkoriban nagy szó volt nekem.
